Az 1990-es évek elején elfogyott a Szovjetunió idejéből megmaradt lendület, Ukrajnában ekkor köszöntött be az első gazdasági válság. Sorra zártak be a gyárak és az üzemek, megszűntek a munkalehetőségek. Nem volt ez másként Kárpátalján, Beregszászon sem. Elbocsátási hullám indult be a Május 1. Bútorgyárban is. Egy idei még kitartottak a tartalékok, alkalmi munkák is akadtak, de végül csak eljött a pillanat, amikor azt mondtam: menni kell! 1994 őszén léptem át a határt Asztélynál, hogy vendégmunkásként megkezdjem majd’ tízéves pályafutásomat a magyar iparban. Ennek az időszaknak a történetét az Intermix Kiadó által 2008-ban megjelentetett Fallal az arcnak című könyvemben írtam meg.
Én mindig rendelkeztem munkavállalási engedéllyel, csak a próbaidőnek számító első két hónap volt kivétel. Úgy döntöttem, hogy nem éri meg kockáztatni. Inkább keressek kevesebbet, de a helyzetem legyen biztos. Amíg nem lett kész az engedélyem – akkor még Ungvárra kellett utazni a konzulátusra –, addig nem is utaztam ki Magyarországra. Még akkor sem, ha erre a nagyfőnök sürgetett. Az ő szempontjukból egyszerű volt a képlet: ha valakit elkaptak, kifizették a bírságot és felvettek helyette egy másik embert. Ellenben a pórul jártat legjobb esetben is egy évre kitoloncolták az országból. Ráadásul az útlevele indexre került, azaz bármilyen ellenőrzésnél azonnal kiderült, hogy már volt dolga a magyar hatóságokkal. Akit kitoloncoltak, az később nehezebben tudott visszatérni. A korábbi cége általában nem vette vissza. Hiszen kinek hiányzik egy „priuszos” munkás? De még nem is szóltam az ilyen esetekben szokásos eljárásról. Ha a munkahelyen fogták el az illetőt, bilincsbe verve szállították a fogdába, mint egy köztörvényes bűnözőt. Itt felvették az adatait. Általában az éjszakát a fogdában töltötte, amíg sor nem került a kitoloncolás fizikai részére. Jobb esetben a rendőrök elvitték a szállására, hogy összeszedje a holmiját, de az is megesett, hogy ezt sem engedélyezték, a szerencsétlen munkást úgy toloncolták át a határon, ahogy elfogták. Ilyenkor odalett minden: pénz, önbecsülés, méltóság.
A nagybátyám mindössze két napot dolgozott a Duna Pláza építésénél, és máris a Teve utcai rendőrpalotában találta magát. Ő nem menekült, így csak egy évre tiltották ki Magyarországról. Az egyik beregszászi munkatársa viszont megpróbált kereket oldani. A második emeletről kiugorva eltörte a lábát. Fájdalomdíjként, mivel szökni próbált, két éves kitiltást kapott. Még jó, hogy menekülés közben nem lőtték le. Talán mindenki látott már ilyen akciókat a TV-híradóban, vagy a kereskedelmi csatornák szenzációhajhász műsoraiban. Képzelhetik, mit élhettek át a pórul járt munkások, amikor mondjuk fegyveres kommandósok rontottak rájuk. Feltűnt nekem, hogy amíg a köztörvényes bűnözőkről készített felvételeken kitakarják azok arcát, a feketemunkán ért dolgozókét viszont nem. Nekik ez a joguk sem volt meg.
Számtalan történetet hallottam arról, hogy ki milyen módon úszta meg az ilyen razziákat. Az egyik jeles kárpátaljai költő néhány társával több órán keresztül hasalt egy álmennyezetben, amíg a hatóság odalenn embervadászatot foganatosított. Egyik ismerősöm egy kéményben vészelte át a razziát. Volt olyan, akit a társai elküldtek a közeli ABC-be beszerezni az ebédet, de mire visszatért, azt látta, hogy a brigádját beültették egy rendőrségi mikrobuszba. Csongori kollégám azt mesélte, hogy amikor Budapesten dolgozott, hiába sürgette a főnökét a papírok beszerzésére, az mindig halogatta a dolgot. Közel harmincan voltak a brigádban és senkinek sem volt munkavállalási engedélye. Az történt, hogy épp a negyvenedik születésnapját ünnepelte, a hagyományoknak megfelelően nem kevés alkohol elfogyasztásával. Másnap olyan beteg volt, hogy nem bírt kimenni a munkába. Ez mentette meg a kitoloncolástól. Aznap ugyanis mindenkit elkaptak, és egy évre kiutasítottak Magyarországról. Azért ez sem rossz születésnapi ajándék! Megmaradni, minden esetben.
Egy munkácsi fiatalember mesélte, hogy egyszer ebéd után elfelejtette felvenni a védősisakját. Ahogy az lenni szokott, a baj nem maradt el. Az egyik kőműves kezében kettétört egy tégla, és egy darab pont a fejére esett, amikor az állvány alatt haladt el. Az ütéstől nem keletkezett nyílt seb, de a művezető jobbnak látta őt hazaküldeni. Mivel munkavállalási engedélye nem volt, orvoshoz nem mehetett, ezért elment a szállásra és lefeküdt. Este a hazatérő kollégáktól tudta meg, hogy nem sokkal a távozása után az építkezést körbevették a rendőrök és a határőrök. Sok munkást letartóztattak és hátrabilincselt kézzel elvittek. A baleset őt ettől az élménytől megmentette. Nem is kockáztatott tovább, hamarosan hazautazott.
A razziák szempontjából legveszélyesebbek a nagy építkezések. Ide előszeretettel szállt ki a hatóság, megesett, hogy egy hónapon belül többször is. De a kisebb magánházak építkezésein dolgozók sem érezhetik magukat biztonságban.
Egy ízben, Dunakeszin öten dolgoztunk egy családi ház építésén. Mindannyian magyarok voltunk. Na, jó, én Lengyel! Két kolléga, apa és fia hazautazott szabadságra. Helyükbe két ukránt küldtek, akik nem beszéltek magyarul. Nem volt munkavállalási engedélyük sem. Megéreztem, hogy ebből baj lesz. Figyelmeztettem őket, hogy ne hangoskodjanak, ha lehet, ne is beszélgessenek! A szomszédok ne tudják meg, hogy nem magyarok. De hasztalan volt a figyelmeztetés. A szláv népek amúgy is hangosak, s a két kolléga sem volt kivétel ez alól. „Jóindulatú” emberek meg mindenhol vannak. Ott is voltak. Két nap múlva rendőrök érkeztek az építkezésre. Hármunk papírjai rendben voltak, a két oktondi hangoskodót viszont elvitték. Később a tulaj, akinek volt ismeretsége a rendőrőrsön, megtudta, hogy az egyik nyugdíjas szomszéd, aki általában napközben is otthon tartózkodott, tett bejelentést. Konkrétan nem tudtuk, ki volt, de ezután bizalmatlanok lettünk mindenkivel, és senkivel sem álltunk szóba.
De nem ez volt az egyetlen ilyen eset. Sok történetben felbukkantak rosszindulatú szomszédok, járókelők stb. Hiába, a régi beidegződésektől nehéz szabadulni. A fenti történet sunyi besúgója talán az ÁVÓ-nak, vagy Kádár szolgálatainak is jelentett egykor.
Lengyel János
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Orosz-ukrán háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
Forrás
Legkevesebb három ember halt meg és ketten megsérültek Ukrajnában a rossz időjárási viszonyok miatt.
Másodszor rendezték meg a Kárpátaljai citerások találkozóját, amely ezúttal is a közös muzsikálás, a hagyományőrzés és az öröm jegyében telt.
Hatalmas felháborodást váltott ki Ausztriában annak az 52 éves szír állampolgárnak az ítélete, aki édességgel csalta lakásába, majd brutálisan megerőszakolt egy hatéves kislányt.
Orosz dróntámadás érte Odesszát: 13 sérült, lakóházak és kikötői infrastruktúra rongálódott, egy kereskedelmi hajót is találat ért.
Tavaly 2,1 millió fő vándorolt be az EU-ba.
A légvédelem 74 drónt hatástalanított az ország északi, keleti és déli régióiban, azonban 15 helyszínen 20 drón célba talált.
Zelenszkij újabb hosszabbítást kezdeményez: 90 nappal nőhet a hadiállapot és a mozgósítás időtartama Ukrajnában.
Halálos áldozata van a kárpátaljai viharnak: egy férfira fa dőlt. Több település áram nélkül maradt, autók és házak rongálódtak meg.
Az alkalom középpontjában ezúttal a család állt.
A csernyihivi rendőrség közlése szerint Oroszország már második napja támadja a térség településeit.
