Rendhagyó irodalmi est az MCC Beregszászi Képzési Központjában - Szembesülés az idővel és felelősséggel

Különleges hangulatú, egyszerre személyes és közösségi jelentőségű irodalmi estnek adott otthont április 28-án a Mathias Corvinus Collegium Beregszászi Képzési Központja. Az esemény középpontjában a nemrég 75. életévét betöltő Vári Fábián László, Kossuth- és József Attila-díjas költő állt, aki nemcsak életútjáról és munkásságáról beszélt, hanem arról a mélyen átélt felelősségről is, amely egész pályáját meghatározta: a kárpátaljai magyarság sorsának szolgálatáról.

Az est nem hagyományos irodalmi találkozó volt, hanem számvetés és tanúságtétel. A költő őszintén szólt az alkotói pálya nehézségeiről, a történelmi viharok közepette való helytállásról, és arról a belső tartásról, amely nélkül – mint hangsúlyozta – nem lehet hitelesen megszólalni. Szavai mögött végig ott húzódott az a gondolat, hogy az irodalom nem öncélú művészet, hanem közösségi felelősségvállalás is. „A múlt, a jelen és a jövő az idő szentháromsága” – fogalmazott, majd hozzátette: aki közösségben gondolkodik, annak kötelessége a múltból érkező tapasztalatokat a jelenben értelmezni, és a jövőbe vetett hitet erősíteni. Saját életére visszatekintve kiemelte: nem csupán tanúja, hanem aktív alakítója is volt annak a folyamatnak, amely az újabbkori kárpátaljai magyar irodalom megszületéséhez és fejlődéséhez vezetett. Mint mondta, „egyidős” ezzel az irodalommal – s ez a kijelentés egyszerre hordoz büszkeséget és felelősséget.

Vári Fábián László visszaemlékezéseiben felidézte az 1950-es és 1960-as évek világát, az akkori nehézségeket, valamint a korábbi, a „málenykij robot” időszakát, amely az eddigi legnagyobb kihívás volt az itteni nemzetrész életében. Nagy- és dédszüleink mégis sikeresen állták ezt a próbatételt. Beszélt arról a szellemi műhelyről, amely fiatal költőként formálta őt. Az ungvári egyetemisták által létrehozott Együtt című kéziratos folyóirat történetére nemcsak irodalomtörténeti érdekességként kell tekinteni, hanem követendő példaként is: miként lehet szűkös körülmények között is közösséget építeni, értéket teremteni és megőrizni az identitást.

Az est egyik legfontosabb üzenete éppen ez volt: a megmaradás kulcsa a közösségi összetartozásban és az értékekhez való ragaszkodásban rejlik. A költő egész életműve ennek a gondolatnak a jegyében született. Vári Fábián László ma is azon dolgozik, hogy a kárpátaljai magyar irodalom hangja továbbra is hallható maradjon. 

Köszöntőjében Dobsa Beáta, az MCC beregszászi képzési központjának vezetője elmondta: néhány évvel ezelőtt indították útjára azt a kezdeményezést, amely végül is nagyban tükrözi az MCC-s életszemléletet: olyan életműveket mutassanak be, amelyek szorosan összefonódnak a helyi közösség sorsával, küzdelmeivel, vágyaival, törekvéseivel.

A rendezvény második felében a jövő nemzedéke lépett színre. A Kárpátaljai Közéleti Vezetőképző Program diákjai „Mutasd meg a nyelvekben rejlő tehetséged!” címmel szervezett versfordítói projektjük eredményeit mutatták be. A feladat nem volt egyszerű: Vári Fábián László Lelkem fája című versét kellett angol nyelvre átültetni úgy, hogy ne csupán a szöveg jelentése, hanem annak hangulata és érzelmi világa is megmaradjon.

A több mint harminc pályamunka önmagában is bizonyította a kárpátaljai fiatalok elkötelezettségét. A résztvevők nem pusztán nyelvi feladatként tekintettek a kihívásra, hanem valódi alkotói munkaként. A versfordítás során kellő érzékenységgel közelítettek a szöveghez, igyekeztek megérteni annak mélyebb rétegeit, és saját nyelvi eszközeikkel újrateremteni azt.

A projekt ötletgazdája, Fábián Jázmin hangsúlyozta: a fordítás valójában hídépítés – nyelvek, kultúrák és emberek között. A diákok lelkesedése és munkába fektetett energiája ezt a hidat tette láthatóvá. Az, hogy 10 és 40 év közötti fiatalok egyaránt bekapcsolódtak a kezdeményezésbe, mutatja, hogy az irodalom és az anyanyelv iránti elköteleződés élő és továbbadható érték.
A zsűri végül Tóth Márk munkáját ítélte a legjobbnak. Második helyen végzett Séfer Vivien, a harmadik Purczeld Eszter lett, Kovács Beatrix pedig különdíjban részesült. De az est végén minden résztvevő elismerést kapott – nemcsak teljesítményéért, hanem azért a hozzáállásért is, amely a kárpátaljai magyar közösség jövője szempontjából kulcsfontosságú.

A beregszászi irodalmi est így lett jóval több egyszerű kulturális eseménynél: találkozássá vált múlt és jelen, párbeszéddé nemzedékek között. Vári Fábián László példája és a fiatalok lelkesedése együtt rajzolták ki azt az ívet, amely a kárpátaljai magyarság megmaradásának egyik legfontosabb záloga: az a pillanat, amikor a felelősségvállalás és az alkotói elkötelezettség egymásra talál.

Eszenyi Gábor