A tragikus eseményekkel terhes 20. század legdicsőbb napja a mai, mert Hunniában 68 évvel ezelőtt felvirradt a szabadság napja, amely nemcsak a dicsfényt, de a bukást is magában hordozta. Csakhogy Hunniában minden bukást újrakezdés követ, mégpedig azért, mert mi, magyarok, sohasem adjuk fel.
Hosszú út vezetett oda, hogy az egész ország egyszerre emelje fel a fejét és mondja azt, hogy „elég volt!”. A vesztes világháború után ugyanis Rákosi Mátyás képében
hazánkra rátelepedett a sztálini terror.
Az embereket a sajtóban hatalmas nyilvánosságot kapó koncepciós perek félemlítették meg. Nem csak a rendszer vélt vagy valós ellenzőivel teltek meg a börtönök, hiszen az egyedüli hatalmat gyakorló Magyar Dolgozók Pártja legfelsőbb köreiből is akasztottak.
Rajk László sem volt bűntelen, hiszen belügyminiszterként éppen az ő nevéhez köthető a többpártrendszer teljes felszámolása,
a civil és társadalmi szervezetek betiltása és a tömegterror elindítása,
sorsát azonban ennek ellenére sem tudta elkerülni, és a népbíróság a hűtlenségről és kémkedésről szóló, akkorra amúgy már hatályát vesztett 1930-as törvény alapján 1949. szeptember 24-én halálra ítélte.
A rendszernek azonban nem csak az kellett, hogy valakire mindig rá tudja sütni az „ellenség” billogját, vagyis azt, hogy miatta mennek rosszul a dolgok. Sztálin óhajának megfelelően Rákosi Mátyás az országban kiépítette a mindent behálózó, és ellenőrzése alatt tartó rendőrállamot, amely nagyban támaszkodott a 28 000 fős aktív taggal és mintegy 40 000 besúgóval rendelkező államvédelmi rendőrségre.
A rendszernek azonban mártírokra is szüksége volt, akik vérüket adták az eszméért. Nem volt olyan pártrendezvény, ahol el ne hangzott volna ez a dal: „…S ím eljött az új élet és új világ, // Mely emlékbe foglalja sok hős fiát, // Kik meghaltak érte, most élnek velünk. // S a hősök nagy áldozatát őrzi hű szívünk.” Rajkból is áldozat, vagyis mártír lett, és hét évvel a kivégzése után ugyanaz a rendszer rehabilitálta, mint amelyik megölte. Az 1956. október 6-i újratemetés már önmagában is felért egy rendszerellenes tüntetéssel.
Egy pesti anekdota szerint Rajk egyik régi barátja a hatalmas tömeg láttán fel is kiáltott:
„Szegény Laci, ha ezt látná, hej, de közénk lövetne!”
Mindehhez járult Rákosi Mátyás és Sztálin kezdettől fogva kiépített személyi kultusza, az erőltetett kolhozosítás, a nehéz- és a hadiipar észszerűtlen fejlesztése, valamint az ezek miatt növekvő szegénység.
Az önmagát „munkásparadicsomként” definiáló országban az emberek életszínvonala rosszabb volt, mint az átkosnak hirdetett háború előtti.
A helyzeten az sem segített, hogy Sztálin 1953-as halála után az új szovjet vezetés utasítására Rákosi lemondott a miniszterelnöki tisztségről, megtartotta azonban a pártvezetői posztját. Utóda az erőltetett szövetkezetesítés ellenzése miatt 1949-ben a pártvezetésből kizárt Nagy Imre lett, aki rögvest amnesztiát hirdetett és felszámolta az internálótáborokat, és a kitelepítettek és fokozatosan ugyan, de hazatérhettek.
Véget vetett az ÁVH önállóságának, a könnyű- és élelmiszeripar javára módosított a támogatások rendszerén, a parasztságot sújtó terheket mérsékelte, béremeléseket és árcsökkentéseket hajtott végre.
Az életszínvonal együtt emelkedett Nagy Imre nimbuszával.
A reformjait támogató baloldali értelmiségiekből újjáalakult a hosszú ideje betiltott Petőfi Kör, amely pillanatok alatt komoly társadalmi befolyásra tett szert.
Nagy Imre azonban 1955-ben megbukott. Tavasszal az összes tisztségétől megfosztották, év végén még a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) tagságát is megszüntették. A „keményvonalas” kommunista vezetők pedig ezzel párhuzamosan megerősödtek.
Az új miniszterelnök Rákosi egyik híve, Hegedüs András lett, aki a börtönökből kiszabadult és Nagy Imrét támogató párton belüli belső ellenzék miatt már nem tudta visszaállítani a sztálinizmust. Rákosi helyzetét az is nehezítette, hogy Hruscsov 1956 februárjában, az SZKP XX. kongresszusán elítélte a sztálinista diktatúrát. Ezt követően moszkvai nyomásra Rákosinak még a pártvezetői tisztségéről is le kellett mondania.
Utóda a szintén sztálini vonalat követő Gerő Ernő lett, azaz lényegi változás nem történt.
A helyzetet csak tovább bonyolította, hogy Lengyelországban a nyáron munkásfelkelés tört ki, amit a varsói kormány nagyon gyorsan levert.
Őszre a Petőfi Körben és a Magyar Írók Szövetségében egyre nyíltabban kezdték követelni Nagy Imre visszatérését. Rajk László és három kivégzett társa újratemetésén pedig már százezres tömeg jelent meg. Az események felgyorsultak: október 16-án Szegeden újjáalakult az első, kommunistáktól mentes ifjúsági szervezet, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, amelyhez másnap Budapest, Sopron, Pécs és Miskolc egyetemistái is csatlakoztak.
Mivel a lengyelországi reformok miatt Moszkva fegyveres beavatkozással fenyegetőzött, amire október 19-én több lengyel városban szovjetellenes tüntetés volt a válasz, a magyarországi diákok egyre több egyetemi városban is pedzegetni kezdték, hogy idehaza rokonszenvtüntetést kéne tartani. A helyzet megvitatására október 22-én a vidéki egyetemek Budapestre küldték delegáltjaikat, s a Műegyetemen döntés született: másnap délután három órára a lengyel néppel szimpatizáló tüntetést tartanak. Helyszínként a Duna-parti Bem-szobrot jelölték meg.
A diákgyűlés ezenkívül elfogadott egy 16 pontos követelési listát is:
- Vonják ki a szovjet csapatokat!
- Új, alulról kiinduló választások legyenek az MDP-ben! Válasszanak új KV-t (Központi Vezetőséget – a szerk.), hívják össze a pártkongresszust!
- Nagy Imre alakítson kormányt, a sztálinista-rákosista bűnösöket váltsák le!
- Nyilvános tárgyalást Farkas Mihály és társai ügyében! Vonják felelősségre Rákosit
- Általános, egyenlő, titkos választásokat, több pártot, új nemzetgyűlést, sztrájkjogot!
- Vizsgálják fölül a magyar–szovjet, illetve a magyar-jugoszláv kapcsolatokat a kölcsönös be nem avatkozás jegyében!
- Szakemberek bevonásával szervezzék át a gazdasági életet, a hazai adottságok és a nép létérdekei alapján!
- Hozzák nyilvánosságra a külkereskedelmi szerződéseket, a jóvátétel tényleges adatait, adjanak tájékoztatást a magyar uránról!
- Vegyék teljes revízió alá az ipari normákat, vizsgálják ki a bérköveteléseket, állapítsák meg a munkás létminimumot!
- Fektessék új alapokra a beszolgáltatás rendszerét, az egyénileg vállalkozók kapjanak a TSZCS-kkel (Termelő Szövetkezeti Csoport – a szerk.) egyenrangú támogatást!
- Független bíróság vizsgálja felül az összes politikai gazdasági pert, bocsássák szabadon az ártatlanul elítélteket, szállítsák haza a SZU-ba (Szovjetunió – a szerk.) hurcolt foglyokat!
- Teljes vélemény- és szólásszabadságot, szabad rádiót, MEFESZ újságot! Ismerhesse meg mindenki saját káderadatát!
- Távolítsák el a Sztálin-szobrot! Helyére 1848–49-es emlékmű kerüljön!
- Új, nemzeti jellegű címert! A katonáknak új, a magyar hagyományoknak megfelelő egyenruhát! Március 15. legyen nemzeti ünnep, október 6. nemzeti gyászünnep és tanítási szünet!
- Szolidaritást a lengyel néppel!
- Október 27-én üljön össze egy országos diákkonferencia, ahol megvitatják a követeléseket!
A párt központi lapja, a Szabad Nép Új, tavaszi seregszemle című vezércikkében jelentette be a demonstrációt, megemlítve az egyetemisták 16 pontos követelését is, valamint a Magyar Írószövetségnek a lengyelországi események mellett kiálló közleményét is ismertette. A tüntetésről a rádió is beszámolt. Mindkét hírforrás ismertette, hogy a tüntetéshez több társadalmi szervezet is csatlakozott, mint például az Írószövetség, a Petőfi Kör és a párt ifjúsági szervezete, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége. A valóságban azonban a pártvezetés megosztott volt e kérdésben. A Politikai Bizottság két irányzata közötti szakadatlan vitában délelőtt az ellenzők kerültek többségbe és betiltották a tüntetést,
de tűzparancsot nem adtak ki, noha Révai József és Marosán György ezt is követelte.
Kora-délután azonban a másik álláspont győzedelmeskedett, és zöld utat kapott a tüntetés. A Kossuth Rádió a pillanatnyi állásnak megfelelően egyszer arról beszélt, hogy a tüntetés be van tiltva, aztán meg épp az ellenkezőjét közölte, majd 14:23-kor megszakította az adását és beolvasta a Belügyminisztérium engedélyét. Arról azonban mélyen hallgatott, hogy a párt vezetői utasították az ÁVH-t, hogy fegyveres alakulatokat küldjön a rádióhoz, a pártházakhoz, valamint szállja meg a főváros stratégiai pontjait.
A bizonytalan tájékoztatás ellenére a műegyetemisták menete délután fél háromkor megindult a Budapesti Műszaki Egyetem épületétől, majd a Szabadság hídon átvonulva érte el a Duna-part Petőfi-szobrát, ahol már várták őket a pesti egyetemisták. Sinkovits Imre elszavalta a Nemzeti dalt, egy diák pedig felolvasta a 16 pontot, majd a tízezres tömeg átvonult a folyó túloldalán lévő Bem-szoborhoz.
Útközben nőttön nőtt a demonstrálók létszáma, hiszen a munkából hazatartók is közibük álltak.
A Bem-szobornál Veres Péter felolvasta az írók kiáltványát, a diákság képviselői ismertették a 16 pontot, Zbigniew Herbert lengyel író pedig beszédet tartott. A demonstráció záró akkordjaként Sinkovits Imre elszavalta a Szózatot és megkoszorúzták a magyar–lengyel testvériesség jelképének is felfogható szobrot.
De ekkor már százezres tömegről beszélhetünk.
Az emberek nem akartak hazamenni. A tömeg a Parlament elé vonult. Ekkor kezdték el kivágni a nemzeti lobogó közepéről a Rákosi-címert.
Így született meg a forradalom jelképe, a középen lyukas trikolór.
Az események felgyorsultak. Mire a Kossuth térre ért a tömeg, már két-háromszázezres lehetett. Még a környező utcák is megteltek. Az emberek politikai jelszavakat skandáltak, ilyeneket például, hogy „Lengyelország példát mutat, kövessük a magyar utat!”; „Bem apó és Kossuth népe, menjünk együtt, kéz a kézbe!” Meg azt, hogy „Új vezetés, új irány, új vezetőket kíván!” Idővel egyre radikálisabb rigmusok hangzottak: „Nem állunk meg félúton, sztálinizmus pusztuljon!” „Szovjet sereg menjen haza, Sztálin-szobrot vigye haza!” Az esti sötétedés beálltakor pedig már ezt kiabálták: „Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba!” „Ruszkik haza! Aki magyar, velünk tart!”
Nagy Imre este kilenc felé jelent meg az erkélyen. Beszédében reformokat ígért, és hazatérésre szólította fel az embereket.
Mindeközben Gerő Ernő egyrészt riadóztatta a budapesti és a környékbeli katonai egységeket, másrészt telefonon katonai segítséget kért Hruscsovtól. Este nyolc órakor a Kossuth Rádió leadta Gerő beszédét, amelyben sovinisztának, nacionalistának és antiszemitának nevezte a tüntetést, önmagát nyilvánította ki a reformok egyetlen és hiteles képviselőjének, a tüntetők követelésétől pedig mereven elzárkózott.
Kossuth téri eseményekkel egy időben Budapest egy másik pontján is hatalmas tömeg gyűlt össze. A Dózsa György úti Sztálin-szobornál is legalább százezer ember demonstrált és a zsarnokság szimbólumának ledöntését követelte.
Ennél azonban továbbment: cselekedett.
Több eredménytelen ledöntési kísérlet után Sztálin hat tonna súlyú hatalmas szobra a porba hanyatlott. Pont akkor bukott orra, amikor a százezres tömeg elkezdte a Himnuszt énekelni. Az emberek egymást ölelgették és sírtak az örömükben. Gerő Ernő rádióbeszédének híre azonban futótűzként terjedt közöttük és hatalmas felháborodást gerjesztett.
A tömeg a Dózsa György útról a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épülete elé vonult, csakhogy itt már az ÁVH felfegyverzett egységei fogadták őket.
Ekkor dördültek el az első lövések, és a forradalom visszavonhatatlanul elindult a maga útján
- közölte a hirado.hu.
Iratkozzon fel a Kárpátinfo.net csatornáira:
Facebook, Instagram, Twitter, Telegram
Olvassa a Kárpátinfo.net híreit a Google News oldalon.
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
Forrás
Legkevesebb három ember halt meg és ketten megsérültek Ukrajnában a rossz időjárási viszonyok miatt.
Másodszor rendezték meg a Kárpátaljai citerások találkozóját, amely ezúttal is a közös muzsikálás, a hagyományőrzés és az öröm jegyében telt.
Hatalmas felháborodást váltott ki Ausztriában annak az 52 éves szír állampolgárnak az ítélete, aki édességgel csalta lakásába, majd brutálisan megerőszakolt egy hatéves kislányt.
Orosz dróntámadás érte Odesszát: 13 sérült, lakóházak és kikötői infrastruktúra rongálódott, egy kereskedelmi hajót is találat ért.
Tavaly 2,1 millió fő vándorolt be az EU-ba.
A légvédelem 74 drónt hatástalanított az ország északi, keleti és déli régióiban, azonban 15 helyszínen 20 drón célba talált.
Zelenszkij újabb hosszabbítást kezdeményez: 90 nappal nőhet a hadiállapot és a mozgósítás időtartama Ukrajnában.
Halálos áldozata van a kárpátaljai viharnak: egy férfira fa dőlt. Több település áram nélkül maradt, autók és házak rongálódtak meg.
Az alkalom középpontjában ezúttal a család állt.
A csernyihivi rendőrség közlése szerint Oroszország már második napja támadja a térség településeit.
