A több száz éve református hitre tért egykori kígyósi ősök bizton büszkék lehetnének kései leszármazottaikra, akik az Úr 2022-ik évében, az Ukrajnában dúló értelmetlen testvérháború viszonyai között megvalósították régi tervüket, a református parókia felújításának befejezését és ősi templomuk belső terének és tetőzetének felújítását.
Engedtessék meg röviden bemutatni községünket, Kígyóst és a kígyósi református gyülekezetet, annak református templomát.
Kígyós a történelmi Magyarország egykori Bereg vármegyéjének kis községe, alig több mint 900 fő lakossal, Beregszász és Nagybereg között található, lankás dombok és a beregszászi Nagyhegy vulkanikus vonulataitól ölelve. Kígyós gazdag történelmi hagyományokkal rendelkezik. Így írt Kígyósról Lehoczky Tivadar, neves kárpátaljai helytörténész, régész, néprajzkutató 1881-ban Ungváron megjelent művében, Beregvármegye monográfiájában: „Kígyós, kies fekvésű magyar anyanyelvű falu a Szernye tó déli részén, az ardói hegy közelében, Nagybereg szomszédságában 49 házzal, 209 lélekkel és 2457 hold tértartalommal. A helység déli részén az erdőnél egy kis lapos mező terjed, mely Király tábornak neveztetik, valószínűen II. Andrásnak e megyében való táborozása emlékéül.”
A népi legenda azt tartja, hogy a falu helyén valamikor régen egy kolostor állt, Salamon magyar király (1063–1074) utolsó menedékhelye. Salamon I.Béla és Anasztázia Jaroszlavna (Bölcs Jaroszlav kijevi fejedelem leánya) fia volt. Azért vonult kolostorba, hogy a testvérharcban kiontott vérért vezekeljen. Abban az időben vidékünk peremvidéknek számított, gyéren lakott volt, nagy erdőségekkel, mocsárvidékkel. Egy kis dombon építette fel a menhelyet, mely három oldalról természetesen védve volt szakadékokkal, mocsárral, a negyedik oldalról pedig egy mesterséges árokkal. Ez az árok a mai napig is fennmaradt, a templomhoz vezető feljáró közepén található, rajta kis híddal. Az építmény akkoriban kőfallal is körbe volt építve, mely a megfelelő védelmet biztosította az ottlakóknak. Később e helyen jött létre a remete szerzet kolostora, melyről elsőként Lehoczky Tivadar tudósított a Bereg című újság 1894. évfolyamának 1. számában.
Ami a Salamon által épített remetalakot illeti, a XIV. században templomhajót építettek hozzá gótikus stílusban. Bár az építmény két különböző korból származó részből áll, nem vesztette el egységét. Mindez különleges művészi értéket kölcsönöz a XII–XIV. századi szerény vidéki kőépületnek. Annak bizonyítékaként, hogy az épület temetkezési helyként is szolgálhatott, az 1889-es évi Bereg című újság lap hasábjain olvashatunk tudósítást: ebben az évben tatarozáskor a padló alatt emberi csontokra, régi pénzérmékre bukkantak, köztük egy Salamon-dinárra is.
Régi kőtemploma a XIV. század elejéről való. A népi hiedelem a templom alapítását az itt remetéskedő Salamon királynak tulajdonítja.
A kígyósi református egyházközösség 1595-ben alakult, akkori hitszónoka Milotai János birtokba vette a hajdani római katolikus templomot, amely a falu szélén emelkedő magaslaton állt. Körülötte még a XIX. században is láthatóak voltak az egykori kolostor romjai.
Egyenes záródású szentélye négyzetes alaprajzú és keresztboltozattal zárt. A szentély a hajónál jóval keskenyebb és alacsonyabb, falai viszont vastagabbak. Keleti falában két, déli falában egy kisméretű, félköríves románkori ablak látható. A szentélyt a hajótól szabálytalan félköríves diadalív választja el. A templomhajó déli falában csúcsíves kapu és három csúcsíves ablak helyezkedik el. Nyugati falában hornyokkal és pálcatagokkal díszített csúcsíves kapu látható.
A templomot a századok során többször átépítették, felújították, jellegzetes középkori építési elemei azonban változatlanok maradtak, a XV. századból származó falképei viszont sajnos eltűntek.
A templom hajójában, a diadalív déli oldalán áll a nyolcszögű, falazott szószék. Előtte fedeles papi pad van. Karzat eredetileg csak a hajó nyugati oldalán volt, később azonban azt az északi oldalra is megnagyobbították. A nyugati karzaton álló orgonája romantikus stílusban készült.
A templom déli oldalán álló harangtorony négyzetes alaprajzú, kétszintes. A templom melletti fa haraglábon egy régi kisharang csüng e felirattal „Sanctus Paulus ora pro nobis!” – „Szent Pál, imádkozz érettünk!” – kétségtelen a kisberegi pálosok öröksége. A harangtornyot kettős sátortető fedi. Ugyancsak Lehoczky Tivadar emlékezett meg a templom ezüst áldozó kelyhéről, melyet 1646-ban Nagykeresztesi János és neje, Szabó Zsuzsanna ajándékozott az egyházközösségnek. Egy másik régi tányérját a Debreceni Református Gyűjteményben őrzik.
Anyakönyve 1765-től kezdődik Vári Mihály papságában. 1829-ben a régi templom megújíttatott. Karzattal, körszékkel elláttatott, de azért a tiszteletreméltó ódonságot megőrizte.
1903-ban a hívek közadakozásból orgonát állítottak, amit egy debreceni orgonakészítő mester, Kerékgyártó István épített. A templom szószéke kőből épült.
1960-ban a karzatot kibővítették, mivel szükség volt a férőhelyekre. 1994-ben a templom belső nagyjavításakor a szószéket faburkolattal vették körül, ugyanúgy, mint a szószék és mózesszék mögötti falrészt is. A templom felújítását 1995-ben folytatták, mikor is kicserélték a régi padokat. Egy régi pad hátlapján megtalálható volt a készítés időpontja – 1847.
A templomnak nincs tornya. A fából ácsolt harangtoronynak különlegessége, hogy fém kötőelem nélkül épült, a rögzítések csapolással és faszegekkel vannak megoldva. A harangtorony építésének éve ma is látható a harangokhoz vezető létra kapaszkodójának oldalán. Épült 1828. évben, egyetlen vasszög nélkül, akkor még zsindelyborítással.
A toronyban két harang lakik. A kisebbik harang mint említettünk még a hajdani Pálos-rendi férfi kolostortól maradt fenn. A nagy harangot 1646. február 12-én az itt élő uraság adományozta a gyülekezetnek, egy ónból való kehellyel együtt. A kehely oldalán a következő felirat olvasható magyar fordításban: „Adományozás a Mindenható Isten tiszteletére e kehely, mely kizárólag minden viszonzás nélkül nagyságos Ekere úr és házastársa Uszusz Szabó Annától, az Úrnak 1646. évének február hónap 12. napján”. A nagy harangot az első világháború alatt elrekvirálták, belőle ágyút öntöttek. Majd 1924-ben a gyülekezet közadományból új nagyharangot öntetett az Ungvár melletti Kisgejőcön, Egri Ferenc harangöntő mester műhelyében.
Az 1980-as években a harangtorony és a templom fém lemeztetőborítást kapott. A templombelsőt többször is átalakították, legutóbb 2006-ban a Bethlen Gábor Alap támogatásából és a helyi hívek közadakozásából.
A református parókia épületét a kígyósi hívek közadakozásból építették az 1920-as évek elején a helyben lakó tiszteletes és annak családja részére. Később az épületet a szovjet időben 1947-ben elkobozták az egyháztól, abban sokáig iskola, majd óvoda működött. Az 1990-es évek elején került vissza a gyülekezet tulajdonába, de ezek után több mint 10 évig a helyi óvodásoknak adott otthont az épület.
Kisebb támogatások és testvérgyülekezeti felajánlások révén sikerült elkezdeni a református parókia belső terének átalakítását, majd az épület külső felújítására, nyílászárók részleges cséréjére, illetve vizesblokk és konyha felújítására is sor került holland támogatók segítségével. Magyarországi testvérgyülekezet támogatásából lett felújítva a tetőszerkezet. Ennek ellenére a parókia belső szobái közül még 4 felújításra szorult. A gyülekezet által benyújtott pályázaton elnyert támogatásnak köszönhetően sikerült ezen helyiségek teljes körű felújítása, villamoshálózat cseréje, nyílászárók cseréje, falak és mennyezet felújítása, padlózat burkolása.
A pályázati támogatásnak köszönhetően a parókia udvara is megszépült, térkőborítást kapott. A templom és a harangtorony tetőborítása is újra lett festve. A templom körül térkővel lett kirakva a járda, a templom előtere és a templom mögötti terület egy része. A beteg, mozgáskorlátozott hívek gépkocsival könnyebben el tudnak jutni az istentiszteletekre. A templombelső fehér falfestése is megújult.
A felújítási munkálatok helyi szakemberek végezték el. A gyülekezet tagjai aktívan hozzájárultak az egész évben a háborús körülmények között zajló munkálatokhoz, kik kétkezi munkájukkal, kik anyagi segítségükkel, kik imádságaikban segítettek. Sajnos a gyülekezet tagjai közül – remélhetőleg csak ideiglenesen – sokan elhagyni kényszerültek szülőföldjüket, szeretett falujukat, egyházukat.
A református gyülekezetnek jelenleg 468 felnőtt tagja van. Egyházi alkalmak rendszeresen meg vannak tartva, az istentiszteletek látogatottsága nem csökkent drasztikusan. Az áramkikapcsolások ellenére az utóbbi adventi-karácsonyi időszakban is a gyülekezet tagjai szép számban vettek részt alkalmainkon a már megújult parókia termeiben, gyermek és felnőtt alkalmainkon. Köszönettel tartozunk az Úr nagy kegyelméből, hogy a támogatásnak hála gyülekezetünk tagjai ilyen nagyszerű ajándékot kaphattak, kifejezve szándékukat, hogy Isten református magyar népe élni akar Kígyóson. A megvalósításért köszönet a Magyar Kormánynak, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, valamint a gyülekezet összefogásának.
Istené a dicsőség!
Vass Ottó,
a gyülekezet jegyzője
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
