Bemutatjuk Jónás Gabriella óvodavezetőt - A kicsikben van a legnagyobb szeretet

Milyen a jó óvónéni? – kérdezik sokan, akiknek óvodáskorú gyermekük van. A legfontosabb, hogy szeresse a gyermekeket, a velük való foglalkozásokat, a játékokat. S hogy úgy oktasson, neveljen – hisz ő a kicsik második anyukája –, hogy a gyermek örömmel járjon óvodába.

Jónás Gabriella, az Eszenyi Szivárvány Óvoda vezetője több mint húsz éve végzi szívvel-lélekkel munkáját. Vallja: a gyerekek neveléséhez a szeretet mellett egy kis szigor is szükséges. Ismerjük meg őt!

– Mit tudhatunk önről?

– Az ungvári járási Eszeny községben születtem. Általános iskolai tanulmányaimat a helyi oktatási intézményben végeztem, majd kilencedik osztály után felvételiztem a Munkácsi Tanítóképzőbe, óvodapedagógia szakra. Már egész fiatalon eldöntöttem, hogy óvodásokkal szeretnék foglalkozni, hisz a legközvetlenebb kapcsolatot itt lehet a gyermekekkel ápolni. Oklevelem megszerzését követően szülőfalumban helyezkedtem el – a helyi Napsugár óvodában dolgoztam, amely akkor a református gyülekezet egyik épületében kapott helyet.

– Ma pedig az intézmény vezetője.

– 2013-ban átköltöztünk a községi tanács épületébe, nevünket pedig Szivárvány óvodára változtattuk. Az intézmény vezetését 2016-ban vettem át, amikor is az akkori igazgató elköltözött. Immáron huszonnégy éve dolgozom az eszenyi óvodában, melyből hat éve vezetőként tevékenykedem. Nagyon büszke vagyok az elért munkára, hogy az idáig felmerülő nehézségeket meg tudtuk oldani.

– Milyen tapasztalatokkal gazdagodott az eltelt években?

– Egy óvónő munkája nem könnyű feladat, ezt sokan tudjuk, de emellett egy nagyon hálás munkakör is. Minden gyermek lelkéhez más út vezet, melyet meg kell találnunk. A kicsikhez nagyfokú szeretet, de egy kis szigor is kell, hogy minél eredményesebb lehessen a munkánk. Olykor jómagam is szigorú vagyok, de azért gondoskodó is, hisz a kicsik második anyukájának is tekintem magam. Ez akkor igazán meghatározó, amikor a gyermek először jár az intézményünkben. Azt mondhatom, hogy ebben a munkában a kedvesség, a türelem, a szeretet elengedhetetlen, melyet egy kis játékossággal teszünk még teljesebbé. Egy óvoda feladata elsősorban a nevelés. Ez az első olyan színtér, ahol a gyermek közösségben van, de már nem a szülei veszik körül. Ezért olyan légkört kell teremtenünk, ahová a gyermek boldogan, mosolyogva jár, hogy ezáltal is megkönnyítsük az iskolai tanulás kezdeti időszakát.

– Hogyan képzeljük el egy napjukat?

– Óvodánkban két csoport működik. Jelenleg a negyven férőhelyes intézményt huszonhét gyermek látogatja. Mivel az épület eredetileg nem óvodának lett kialakítva, az eltelt idő alatt próbáltuk minél otthonosabbá, gyermekbarátabbá tenni. Kollektívánk kilenc főből áll, nagyon családias hangulat alakult ki közöttünk, próbálunk mindenben segíteni egymásnak. Délelőtt kötött foglalkozásokat tartunk – rajz, torna, ének, matematika, ukrán, beszédkészség-fejlesztés, ismerkedés a természettel. Délután pedig szabadabb foglalkozásaink vannak – individuális munka, kifestőzés, különböző játékok.

– Hogyan változott munkájuk az elmúlt időszakban?

– A koronavírus-járvány új kihívások elé állította a pedagógusokat. Megtanultuk online nevelni az óvodásainkat – büszkén mondhatom, hogy sikeresen vettük az akadályokat. A két hónapja tartó háború azonban egy teljesen új fejezetet hozott az életünkben. Sok szülő gyermekével együtt külföldre kényszerült, intézményünket is be kellett zárnunk. Úgy vélem, amíg megyénkben tartanak a légiriadók, addig helyénvalóbb, ha a szülő felügyelete alatt van a gyermek.

– Meséljen kicsit a családjáról.

– Férjemmel huszonhárom éve élünk boldog házasságban. Született egy lányunk, Dominika, aki már huszonkét éves felnőtt nő. Nagyon büszkék vagyunk rá. Külön öröm számomra, hogy nyomdokaimba lépett és óvónőként dolgozik Budapesten. Szabadidőnkben, ha tehetjük, meglátogatjuk, hogy minél több időt tölthessünk együtt.

– Mit jelent önnek a munkája?

– A munkám a hivatásom és a hivatásom a munkám – ezt így tudnám összefoglalni. Úgy érzem, hogy jó helyen vagyok. Nagyon jó érzés, hogy azokkal foglalkozhatom, akiket a legnagyobb kincsnek tartok – a gyerekekkel. Ők a legönzetlenebb, legőszintébb teremtmények a világon, a kis lelkük tele van szeretettel, amely erőt ad a mindennapokhoz.

– Mi pedig további tartalmas munkát kívánunk.

 Kurmay Anita