Tiszta szívet teremtsd bennem!

„Szilárdítsd meg lépteimet ígéreteddel, hogy ne uralkodjék rajtam semmiféle gazság.” (Zsolt 119,133)

Ez a zsoltárvers egy csodálatosan szép ima. A Károli fordítású Bibliában így hangzik: „Vezéreld utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam”. Magam így imádkozom ezt a zsoltárt: a Te igéddel vezess, Uram, és őrizz meg engem, hogy ne legyek képmutató, hamis vagy hazug. Ezt elmondjuk Istennek és várunk, hogy majd megváltozunk, és nem lesz bennünk hamisság.

Azt is elmondhatjuk, hogy Uram, én félek magamtól, nem bízom magamban, mert én hamis vagyok. Szeretném, ha az emberek másnak látnának, mint aki vagyok; nem vagyok szilárd, ingadozom. Utálom a hamisságot, a hazugságot, gazságot másokban, de én sem vagyok szilárd és tiszta. Te vezess, légy mellettem, Uram, és Te ne engedd, hogy hamis, hazug, képmutató legyek.

Nagyon kemény imádság? Te nem ilyen vagy? Mindig igazat mondasz a szüleidnek, férjednek, feleségednek, gyermekednek? Például, amikor a tegnapodat meséled, soha nem csúszik be egy kis felnagyítás? Ha a munkahelyeden beszélgetsz, nem emeled kicsit magasra a családi, otthoni életed szépségét, mert különbnek akarsz látszani, mint az a „nem sokat érő” munkatársad?

Ma hallottam egy lelkésztől, hogy nem is olyan régen egy jó barátja megtért, szívébe fogadta az Úr Jézust. Örült a lelkész és örült a barátja is. Új élet, új kezdés, új életstílus és új őszinteség. Egy kora reggel felhívja a barát a lelkészt, és azt mondja: „Kedves István, már én nem bánom, ha meg is haragszol rám, de én megmondom neked most, hogy én egy utálatos, hazug, csaló voltam, és mindennel becsaptalak téged, a barátomat”. A lelkész nagyon izgult, mi fog ebből a vallomásból kiderülni. Hát az derült ki, hogy az ige rávilágított a jóbarát életére, hamisságára, gazságára, s nem bírta tovább. Érezte, ha ő Isten megváltott gyermeke, akkor neki őszintének és igaznak kell lennie ezután. Rendbe kell hozni a múltat is; teljesen félrevezette eddig az ő lelkész barátját. S a barát folytatta a vallomást: „Kedves István, emlékszel, amikor meséltem neked iskolázottságomról, s beszéltem a tapasztalataimról, eredményeimről, a kutatásokról, a nagy elismerésekről, a híres kapcsolataimról, a szép pénzről, amit ezért kaptam? Ebből semmi sem igaz! Hazudtam. Akartam, hogy értékelj, csodálj, felnézz reám, tekintélyem legyen előtted és a barátságodat megszilárdítsam, hogy másoknak meg veled dicsekedhessem. Hát ilyen ócska csaló voltam én. Bocsáss meg, nem bírtam tovább, én mássá akarok lenni! Most haragszol, megvetsz, utálsz?”

A lelkész azt mondta: „Dicsőség Neked, Uram, ő már biztosan a Te gyermeked! Köszönöm, hogy ilyen értékes baráttal áldottál meg engem! Barátom, szeretlek, nagyon köszönöm az őszinteségedet, szeretnék hozzád repülni és megölelni, mert te gazdaggá tettél engem bűnbánó magaddal!”

A hazudozás, felnagyítás, hamiskodás, tagadás, a dolgok lekicsinyítése szokássá válhat életünkben. Nem is veszi észre az ember, hogy most nem mondott igazat, most más színben mutatta be a dolgokat, mint az a valóságban van. Nem is veszik észre sokan, hogy állandóan manipulálják a többieket. Mert másnak akarnak tűnni, mint akik a valóságban. Először véletlen, azután szokás és végül uralkodik az ember élete felett a hamisság, gazság. Vedd észre, ismerd fel és hívd segítségül Isten Szent Lelkét, hogy segítsen megszabadulni, ne légy a saját hamisságod, hazudozásod rabszolgája! Semmi mondanivalód nincs a másik számára? Te igaz vagy? Olvasd, tanulmányozd az Úr igéjét, engedd, hogy a fény rávilágítson a te hamisságodra! Mondd el a zsoltáríró Dáviddal együtt az Úrnak, és rendezd le a társaddal is, akinek hazudtál!

Csak így fogsz egészségesen fejlődni, növekedni lelkileg. Segítsen meg az Úr! Ha nem tennéd, vigyázz, egyszer lelepleződik hamis életed és az nagy szégyen lesz rád. Eltakarni, szépíteni, nagyítani vagy lekicsinyíteni megtanított a sátán. Uram, ismersz. Tiszta szívet teremts bennem, hogy ne hamiskodjam! Segíts, hogy lépteim szilárdak legyenek, és az igazság útjáról sem félelemből, sem nagyravágyásból le ne térjek!

Ámen.

(Morzsák 2.)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella