Jól szerepeltek borászaink a Csávossy György Kárpát-medencei Borversenyen - Megmérettetés és szakmai fórum

Az egykori kiváló erdélyi borász, Csávossy György nevével fémjelzett Kárpát-medencei borverseny nagyszerű lehetőséget teremt a régió borászai számára. Nem csupán jó alkalom ez a megmérettetésre, hanem a tapasztalatcserére, az eddig elvégzett munka értékelésére, az új utak keresésére, a modern eszközök és módszerek kipróbálására is. A hagyományoknak megfelelően az immár tizenkilencedik alkalommal lebonyolításra kerülő rendezvényre a Magyar Bor Akadémia, a Soós István Borászati Szakképző Iskola és a Magyar Zászlóborok Rendje együttműködésével a Magyar Szőlő és Borkultúra Nonprofit Kft. szervezésében Budafokon, a Borászati Szakképző Iskola tangazdaságában került sor.

-    Milyen volt az idei felhozatal? – először ezt kérdeztük Varga István benei szőlész-borásztól, aki amellett, hogy néhány borával benevezett a versenyre, a borbírák között is helyet kapott.

-    Ezúttal a Magyarországgal szomszédos országokból nevezett 163 borminta közül 100 fehérbor, 55 vörös, és 8 rozé került a bírálók poharába. Mindez jól jellemzi a térség bortermésének sokszínűségét. A mezőny erősödését jelzi, hogy idén négy bor is megkapta a Nagyarany-érmet – tavaly ezt a kitüntető címet egyetlenegy sem érdemelte ki – s az aranyérmek száma is 33-ról 45-re emelkedett. Ezüstéremre 60 bor érdemesült. Sokakban esetleg felmerülhet a kérdés: ugyanaz a személy egyszerre hogyan versenyezhet és bírálhat? Nos, a degusztáció öt bizottságban zajlott, és a szervezők ügyeltek rá, hogy a szervező a saját borait ne bírálja, sőt még arra is törekedtek, hogy arról a térségről származó minta ne kerüljön a poharába.

-    A szakemberek hogyan értékelik a 2025-ös évjáratot?

-    Alapjában pozitívan. A szőlő fejlődésének, majd érésének jót tett a kiegyensúlyozott időjárás, s főként az, hogy nem tartott oly hosszan az augusztusi forróság, mint amit már többször korábban tapasztaltunk. Viszont szeptemberre-októberre megmaradt a kellemes idő. A benevezett új borok már ezt tükrözték vissza. Egyébként a bírálatra a legtöbb minta a 2024-es évjáratból került ki, ám kóstoltunk tizenöt éves bort is. Azért azt áruljuk el, hogy az éghajlatváltozás a szőlőtermesztési ágazatban is erősen érezteti hatását. A szlovéniai, a szerbiai és a horvátországi termelők például már korábban jelezték, hogy náluk az utóbbi időben a nagy forróságban bizony elég a salak egy része, így nem könnyű harmonikus nagytestű vörösborokat készíteni. Látható módon feljebb tolódott a vörösbort termő vidékek határa. Felvidéki barátaink már több ilyen kiváló nedűvel lepték meg a borszerető közönséget.

-    Tart még a rozé diadalmenete?

-    Mintha megállt volna ez a gyors lendület. Néhány évvel ezelőtt a hírek arról szóltak, hogy a fiatalok körében hódítanak a könnyű, gyümölcsös rozé borok. Persze új tendenciák, vagy éppen az ideiglenesen háttérbe szorult régi eljárások közül egy-kettő mindig előtérbe kerül. Jelenleg éppen a fehér szőlőből készült narancsbor van terítéken. Ez úgy készül, hogy a ledarált szőlőt néhány napon át héján erjesztik, majd több hónapon át fahordóban érlelik. Nem szűrik, nem derítik, és csak minimális mennyiségű ként használnak. Mégis, a tapasztalat szerint hosszan eltartható, mert a több napon át tartó erjesztés során olyan savak oldódnak ki, amelyek nem csupán a nedű ízvilágát gazdagítják, hanem a stabilitását is biztosítják. Egy ilyen, a pincészetünkben készült 2024-es száraz Tramini lett idén a borversenyen aranyérmes. A másik aranyéremmel díjazott borunk egy késői szüretelésű, szintén 2024-es édes Sárgamuskotály, amely igen sok töppedt, aszús szemet tartalmazott. S ha már a késői szüretelésűeknél tartunk, a Sass családi pincészet késői szüretelésű Hárslevelűje szintén aranyérmes lett, narancsbora szintén arany, Olaszrizlingje pedig ezüst minősítést nyert. S amihez külön is gratulálhatunk a birtok szakmai irányítójának, Sass Krisztiánnak, az a késői szüretelésű Zalagyöngyével elért nagyarany minősítés. Erre ugye most a környékbeli borosgazdák is felkapják a fejüket, hisz a köztudatban nincs elfogadva, hogy ebből a szőlőből magas minőségű bort lehet készíteni. Ám mint kiderült, ez mind megvalósítható. Csak kellő odafigyelés, szakértelem és alázat szükségeltetik mind a szőlész, mind a borász részéről. Gyakran hallani mostanság ugyanis az alternatív borok előretöréséről, amikor is egyesek úgy próbálnak bort készíteni, hogy hagyják a folyamatot a maga módján lezajlani, minden beavatkozás és odafigyelés nélkül, szabadon hagyják érvényesülni a must átalakulása nyomán fellépő folyamatokat. Ám ez, úgy tűnik, gyakran tévútra vezet, és egy gyenge minőségű lőrét kapunk a végén, mert bizony a tapasztalat azt mutatja, hogy a borkészítés minden egyes mozzanatát ellenőrizni kell, és végig szükséges kísérni.

-    Egyre többet hallani arról, hogy számos borvidéken készítenek töppedt, olykor aszúsodott bogyókból bort.

-    Ez az újdonság részben szintén az éghajlatváltozással függ össze, mivel nem kell október végéig, november elejéig várni az ilyen jellegű szünettel, a termés ennél jóval korábban betakarítható, így kisebb a kockázat. A borversenyen jelen levő Tokajból érkező kollégák is elismerően szóltak a másutt készült, ilyen jellegű borokról. Amúgy pedig a hosszú, száraz nyarak egyik negatív következménye – s ez különösen a déli tájakon figyelhető meg –, hogy az aszály miatt az ottani szőlőültetvényekről a szokásosnál jóval kisebb hozamokat takarítanak be. Ám, mint említettük: az összkép kedvező, s a mögöttünk hagyott közel két évtized során hatalmas előrelépést tettünk a minőségi borkészítés útján. Jellemző, hogy a mostani borversenyre ilyen nagy felhozatal mellett is csupán néhány hibás bor érkezett.

Eszenyi Gábor