A tél közepe a szőlősgazda számára nem a tétlenség időszaka. Január hónapja hagyományosan a metszés kezdete, különösen a nagyobb területen gazdálkodók számára, míg a kisebb ültetvények tulajdonosai gyakran kivárják a kedvezőbb időjárást. Ez az időszak azonban nemcsak a metszésről szól, hanem alkalmat ad arra is, hogy megálljunk egy pillanatra, és átgondoljuk az ültetvény állapotát, hiányait és a következő évek irányát. A szőlő szaporításával kapcsolatos döntések ilyenkor születnek meg, még akkor is, ha a tényleges munka csak később kezdődik.
Még a legnagyobb körültekintés mellett is előfordulhat tőkehiány, kifagyás, mechanikai sérülés, vagy egyszerűen olyan fajta, amely az adott termőhelyen nem úgy viselkedik, ahogyan azt korábban reméltük. Ilyenkor elkerülhetetlenné válik a pótlás vagy az áttelepítés kérdése. Vásárolhatunk kész oltványt, ami gyors és kiszámítható megoldás, de sok esetben érdemes a már bevált, jól termő saját tőkéinkre támaszkodni. Ezek ismerete, több év tapasztalata olyan biztonságot ad, amelyet semmilyen katalógus nem tud pótolni.
A szőlő szaporításának módját mindig a termőhely határozza meg. Vidékünk kötöttebb talajain a filoxéra jelenléte továbbra is meghatározó tényező, amelyhez alkalmazkodnunk kell. Bár a kártevő ma már kevésbé látványos, jelenléte folyamatos, és amint lehetőséget kap, komoly károkat okoz. Ezért a saját gyökerű szőlő telepítése nem reális alternatíva, különösen nagyobb felületen.
Az oltás nem választás kérdése, hanem szükségszerűség, amely hosszú távon az ültetvény fennmaradását szolgálja.
Az oltás történhet kézben vagy helyben. A kézben oltás világszerte elterjedt módszer, mivel nagy mennyiségben, egyöntetű minőségben teszi lehetővé az oltványok előállítását. A megfelelően előkészített oltványok jó biológiai értékkel rendelkeznek, és megbízható alapot adnak új telepítésekhez. Ugyanakkor kis mennyiség esetén ez az eljárás nehezen kivitelezhető, költséges és sok előkészületet igényel, ezért a házikerti körülmények között gyakran háttérbe szorul.
A helyben oltás ezzel szemben megmaradt a kisebb területek, kiskertek gyakorlatában. Alkalmas elöregedett vagy nem megfelelő fajták átoltására, illetve új fajták kipróbálására is. A módszer nagy figyelmet, kézügyességet és fegyelmet kíván, hiszen az eredés sikere szoros összefüggésben van az alany és az oltóvessző állapotával, valamint az időzítéssel. A gyenge eredési arány szinte minden esetben visszavezethető valamilyen technológiai hibára, még ha az elsőre jelentéktelennek is tűnik.
A kézben oltás téli előkészületei közül kiemelkedik az alanyvesszők begyűjtése. Ezeket kizárólag fagymentes napokon, egészséges, jól beérett állományból szabad gyűjteni, majd megfelelő körülmények között tárolni. A különböző vadszőlő-alanyok eltérően reagálnak a talaj mésztartalmára, vízháztartására és a termőhely egyéb adottságaira, ezért nagyobb telepítés előtt ezek ismerete nem megkerülhető. A helyesen megválasztott alany évtizedekre meghatározza a tőke fejlődését és terhelhetőségét.
Hasonló gondosságot igényel a nemes vesszők begyűjtése is. Csak egészséges, rendszeresen termő tőkékről származó, egyéves vesszőket használjunk, és a fajták pontos jelölésére különös figyelmet fordítsunk. A téli nyugalmi időszak csendes munkái nem látványosak, mégis ezek adják meg a tavaszi oltások sikerének alapját. A szőlő szaporítása nem gyors eredményt ígérő feladat, hanem előrelátást és türelmet kíván, amelynek jutalma csak évek múlva válik igazán kézzelfoghatóvá.
Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
