A talaj-EC sajátosságai a hajtatásban - Még egyszer a fóliasátor talajának rendszeres átmosatásának szükségességéről

Deák Ferenc, a haza bölcsének egyik híres mondása, miszerint: „Ha egy gombot átgombolunk, akkor át kell gombolnunk az egész kabátot!” Vonatkozik ez a zöldségtermesztésre is. Azzal, hogy a szabadföldi zöldségtermesztésről áttérünk a fóliasátras zöldséghajtatásra, egy sor olyan dologgal szembesülünk, amelyekre addig nem is gondoltunk. Ilyen például a talajhibák rendszeres korrigálásának szükségessége. Egyik korábbi cikkünkben már kitértünk arra, hogy a tavaszi szezonra történő felkészülés egyik legfontosabb eleme a talaj sótartalmának (EC-értékének) a beállítása, azaz a talaj átmosatása. Nagyon sok gazda nincs tisztában a fóliasátor talajában végbemenő szikesedési (só felhalmozódási) folyamatok sajátosságaival a szabadföldi területekhez képest, pedig 1-2 éven belül nagyon könnyen az egyik legsúlyosabb problémává válhat. Érdemes tehát részletesebben körbejárni ezt a fontos témát, hogy a későbbiekben minél kevesebb terméskiesésünk legyen miatta.

A szántóföldi növénytermesztésben a talajok EC értékére, azaz a benne lévő teljes sótartalomra ritkán szükséges odafigyelni. A talajelemzések célja itt inkább a különböző tápelemek mennyiségének meghatározása külön-külön, hogy a tápanyagellátás folyamán azokból juttassunk ki többet, amiből hiány van. A káros só-felhalmozódás itt igen ritka, kivéve néhány szikesedésre hajlamos területet. A nyári, szárazabb időszakban mindenütt lezajlik ugyan egy kisebb szikesedési, só-felhalmozódási természetes folyamat, ugyanis a talajfelszínről elpárolgó nedvességből ott maradnak az addig benne feloldott ásványi sók. Azonban a csapadékosabb időszakokban ezek az ásványi sók újból feloldódnak, és lemosódnak a mélyebb talajrétegekbe, és helyre áll az eredeti állapot. Mivel ezeknek a tápanyagoknak (ásványi sóknak) az „ingázása” a különböző mélységű talajrétegek között viszonylag egyenletesen megy végbe a szántóföldünk teljes területén, ezért a 2-3 hektárt meg nem haladó tábla esetében elegendő egy vizsgálatot végezni. A vizsgálathoz a talajmintát a tábla 10-12 pontjáról gyűjtjük be, ezt összekeverjük és ebből a keverékből veszünk ki kb. 1 kg-ot a vizsgálatok elvégzéséhez.

A fóliasátrak talajának esetében azonban másként zajlanak le ezek a folyamatok. A magas hőmérséklet miatt itt sokkal intenzívebb a talajvíz párolgása, így a káros só-felhalmozódás is a talajfelszín közelében. Ráadásul, mivel védve van az esőtől, hótól, ezért nem megy végbe ezeknek a só felhalmozódásoknak a természetes kimosódása sem. Ennek a folyamatnak az eredménye az, hogy 1-2 év alatt a gazdaságos zöldséghajtatásra alkalmatlanná válik a fóliasátrunk talaja akár úgy is, hogy az üresen állt, és egy csepp műtrágyát sem juttattunk ki rá. Valós termesztési körülmények között még ennél is bonyolultabb a helyzet. Ugyanis ilyenkor a növények számára (uborka, paradicsom, paprika stb.) a tápoldatot csepegtetőcsővel juttatjuk ki. Hónapokon keresztül a fóliaház talaja csak ezen a keskeny sávokon kap nedvességet. De mint már írtuk, a talajfelszín viszont mindenütt párologtatja a vizet, és amikor a talajból a víz elpárolog, a talajfelszín közelében hagyja az addig benne feloldott ásványi sókat. Ennek eredményeképpen itt megnövekszik a sókoncentráció, azaz az EC-érték. A csepegtetőcső közvetlen közelében az öntözővíz ezeket a felhalmozódott sókat újból feloldja, s viszi magával őket egészen az átnedvesített sáv határáig. Itt aztán a víz egy része elpárolog, a benne feloldott sók pedig a fent leírt módon újra kicsapódnak, felhalmozódnak. Ennek az összetett folyamatnak az eredményeképpen eléggé élesen elhatárolódó sávok alakulnak ki: a csepegtetőcső mentén átnedvesedő sávban egy alacsony EC-jű, míg azon túl egy magas só-koncentrációjú zóna alakul ki. Magyarán, a bakhátak talajának EC értéke, főleg a csepegtetőszalagok alatt viszonylag alacsonyabb, míg attól kicsit távolabb, különösen a művelő utak helyén pedig nagyon magas. Ezeket az EC-érték eltéréseket aztán nagyon látványosan kirajzolják majd az előveteményként termesztett hónapos retek, vagy saláta állományok. A csepegtetőcsövek helyén világosabb zöld, dúsabb levélzetűek lesznek a növények, míg attól kicsit távolabb már sötétzöld, apróbb levelűek.
Mint látjuk, a fóliasátrak esetében a káros sófelhalmozódás nem egyenletes, és egészen különböző mérési értékeket fogunk kapni, attól függően, hogy éppen honnan vettük a méréshez a mintát. 

A nyári állományváltásnál még megtehetjük azt, hogy csak a bakhátakat mosatjuk át, és az abból vett mintákat mérjük be. Ugyanis ilyenkor általában nem végzünk szántást vagy mélyásást, csak a bakhátak talaját lazítjuk fel, azaz a bakhátak a talaja nem keveredik össze a művelő utak „sósabb” talajával. Az őszi talaj-előkészítés során azonban már elkerülhetetlen a fóliaház talajának teljes átmosatása a cikksorozatunkban már korábban leírt módon. 

Mint látjuk, ennek az átmosatásnak két célja is van. Az első, kézenfekvő cél a káros sófelhalmozódás megszüntetése, kimosatása a felső talajrétegekből. A másik, kevésbé fontos célunk pedig a talaj „homogenizálása”, azaz annak elérése, hogy a talaj EC-értéke („sóssága”) a fóliasátorban mindenütt viszonylag egyforma legyen, bárhonnan is vesszük majd a mintát a méréshez. Így érhetjük el, hogy a következő szezonban az állományunk egyenletesen fejlődjön, és maximális termést kapjunk.

Gál I., az „Egán Ede” KGK” JA falugazdásza, 
a "Pro Agricultura Carpatika" KMJA munkatársa