Óvatos derűlátás a kárpátaljai gyümölcstermesztők körében - A dinnye lehet a nyerő?

Mozgalmas időszakot tudhatnak maguk mögött a kárpátaljai gyümölcskertészek. Március végén szinte már menetrend szerint jelentkező mínusz 2-3 fokos fagyok tönkretették az éppen teljes virágpompájukban díszlő kajszifák, valamint egyes korai cseresznyefák termésének jelentős részét. Aztán egy kései havazás, majd április közepén jégeső okozott komoly károkat. Mindez kedvez számos gombabetegség terjedésének, figyelmeztetnek a szakemberek, így nagyon is indokolt a vegyszeres védekezés. Amit az enyhe tél miatt amúgy is folyamatosan szükséges elvégezni. Mindent összevetve, óvatos derűlátás tapasztalható a gyümölcstermesztéssel foglalkozó gazdák körében.

Mégis, mivel magyarázható ez a töretlen optimizmus?

Az imént csak a negatívumokat vettük számba, holott tapasztalunk pozitív fejleményeket is – válaszol Szimcsera János, aki Nagybégány határában vegyes telepítésű gyümölcsöst gondoz példamutató lelkiismeretességgel. – Az egyik legfontosabb például, hogy a csapadékos téli, kora tavaszi időjárásnak köszönhetően a talaj középső és felső rétege teljesen feltöltődött, így jó darabig nem kell vízhiánnyal számolni. Igaz, hogy a kajszitermés ismét oda lett, ám az őszibarack, a szilva, a körte, no és az almafák elfogadható hozamokat ígérnek. Csak halkan teszem hozzá, más években mínusz 5-6 fokos kora tavaszi fagyok következményével kellett számolnunk… Barátaimmal rendszeresen szemrevételezzük a gyümölcsfák állapotát: eddig a terméskötődés szintje megfelelő. Persze nálunk az okszerű növényvédelem is jelentős szerepet játszik. Ebben az időszakban különösen nagy gondot fordítunk a terméskötődés elősegítésére, a gombabetegségek, köztük a monília elleni védekezésre, az állomány kondícióban tartására. 

Ezzel párhuzamosan a gazdanapló kiadási oldalára újabb bejegyzések kerülnek a munkálatokra fordított összegekről. 

No, igen. Az ültetvényt hat évvel ezelőtt telepítettük. Még az elején agronómus végzettségű barátaimmal tisztáztuk, hogy az már régen rossz, ha a gyümölcsfák gondozásánál a maradékelv érvényesül. Persze akadnak olyan feladatok, amelyekre idén nem jut pénz: például a talajtápok pótlására, mivel a műtrágya ára a csillagos egekbe szökött. A hiányt lombtrágyázással igyekszem kompenzálni. Ám, hogy egy aktuális permetezést kihagyjak, az egyelőre meg sem fordult a fejemben. 

Az elmúlt évben a gazdálkodás már szinte teljes egészében háborús körülmények között zajlott. Gondolom, ez a nehézségek mellett némi tapasztalatszerzéssel is együtt járt. 

Például azzal, hogy a jó minőségű őszibarack iránt igen nagy volt a kereslet: szinte ennek az árunak a jövedelméből tudtam fedezni az összes kiadást. Az ősszel eladott szilva, a téli körte jelentette a tiszta hasznot. Nem véletlenül hagytam utoljára az almát, mivel azért ősszel a felvásárlók igen keveset fizettek. A léalmának valót igazából fel se szedtük, mivel egyszerűen nem érte meg. Újból megtapasztaltuk, hogy mennyire fontos: mindenképpen biztosítani kell a gyümölcsök elsődleges feldolgozásának feltételeit. Itt a környéken magyarországi pályázatokon nyert támogatásokból néhány kisebb almalégyártó műhely, aszaló működik. Ők már nincsenek olyan kiszolgáltatott helyzetben, mint mi, egyszerű termelők. A háborús helyzetre visszatérve: számos visszajelzésből azt érzékeljük, hogy Ukrajnában a gyümölcstermesztők körében – de említhetnék más mezőgazdasági ágazatokat is – elég nagy a bizonytalanság. Az ország keleti, déli részén például nem tudják, hogy nyár végén, amikor a gyümölcsök betakarítása aktuálissá válik, hol húzódnak majd a frontvonalak. A kivárásra ebben a helyzetben nem lehet alapozni, hisz a növényvédelmi munkák menete szigorú szabályokat követ. De ki vállal fel manapság ilyen nagymértékű kockázatot? És főként, miből fedezi a termelő a gyümölcsösök gondozásával járó tetemes költségeket? Így nem meglepő, hogy a kereskedők, a viszonteladók, a nagyáruházak beszerzői már most komoly érdeklődést mutatnak aziránt, hogy Kárpátalján milyen gyümölcstermés várható.

Egy háborúval terhelt szezonon immár szerencsésen túljutottunk, így néhány óvatos következtetés levonására is lehetőség nyílik. Például egészen biztos, hogy a nyári dömping időszakában telítetté válik a piac, a gyümölcskertek termésén többnyire csak az önköltségi ár alatt lehet majd túladni – állítja Molnár Éva, a Pro Agricultura Carpatika falugazdásza. – Nyolc-tíz évvel ezelőtt Ukrajna nyugati, tehát a háború által nem sújtott vidékein nyári, kora őszi almafajtákkal és korai szilvával hatalmas területeket telepítettek be, most pedig sorra azt a szomorú hírt kapjuk, hogy ezek többségét fokozatosan kivágják. Be kell látni: a kiskertekben termett gyümölcs – alma, szilva, különböző bogyósok, még ha árujellegük időnként hagy is maga után némi kívánnivalót – bőségesen kielégíti a felmerülő szükségeteket. Tudva levő, hogy országunkban a jövedelemforrások egyre inkább beszűkülnek, a lakosság ott próbál takarékoskodni, ahol tud. Például egyre kevesebben vásárolnak a külföldről behozott drága gyümölcsökből. Örvendetes módon piaci rést azért mindig lehet találni. A fegyveres konfliktus kirobbanásáig a déli Herszon megye dinnyetermesztői bőségesen ellátták az egész országot a közkedvelt lédús gyümölccsel. Az ismert okok miatt ez a termelési és értékesítési lánc az elmúlt évben megszakadt. A piaci változásokra érzékenyen és gyorsan reagáló kárpátaljai gazdák már tavaly is jelentősen növelték a dinnyével beültetett termőterület nagyságát. Aki mer, az nyer: ők az elmúlt évben tisztességes jövedelemre tettek szert. Így nincs mit csodálkozni azon, hogy felméréseink szerint a megyében idén legalább a tízszeresére bővül a dinnyeföldek összterülete. Ha minden jól megy, ez a gyümölcsféle hozza majd ezúttal is a legjelentősebb bevételt.

Kovács Elemér