Idén a tavaszi fagyok több menetben is meggyötörték gyümölcsfáinkat. Kezdődött mindez az április 8–10. között érkező kemény mínuszokkal. Akkor Kárpátalja alföldi részein mínusz 5-7 fok alá süllyedt a hőmérséklet, s ez teljes egészében elvitte az akkorra már borsó nagyságúra nőtt kajszi-gyümölcskezdeményeket. Emellett hatalmas pusztítást végzett a teljes virágpompájukban díszlő őszibarack-, cseresznye-, meggy, korai szilva- és körtefák körében. A pusztítás betetőzéseként a megye számos településén április 27. virradóra és május elseje hajnalán ismét csak mínusz 3-4 fok alá süllyedt a hőmérő higanyszála.
- Három a magyar igazság – mondhatnánk keserű szájízzel. Ezek után hogyan tovább? – kérdeztük Szimcsera János nagybégányi gyümölcskertészt.
- Egyértelmű, hogy az április elején beköszöntő kemény hidegek is elegendőnek bizonyultak volna ahhoz, hogy ültetvényeinkről idén semmit se szüreteljünk. Ám az utána következő két természeti csapás következményeként – némi kései szüretelésű almán kívül – valóban alig maradt termés a fákon. Így aztán kénytelen vagyok takarék üzemmódra kapcsolni, ami azt jelenti, hogy az elkövetkező hónapok során a közel kéthektáros vegyes telepítésű gyümölcsösünkben, úgymond, csak a legszükségesebb munkálatok elvégzésére szorítkozom. Elárulhatom, hogy ez sem egyszerű feladat, és – még inkább – nem olcsó mulatság.
- A gyakorlatban ez mit jelent majd?
- Először is a sorok kaszálása nem maradhat el, és ha az eddigiekhez mérhető komoly aszály köszöntene be, akkor öntözni is szükséges, mivel gyümölcsfáim túlnyomó része törpe alanyra van oltva, így gyökérzetük csupán 50-60 cm-nyi mélységre hatol le. Ott viszont a talaj szinte teljesen kiszáradt. Emellett őszibarackfáimat feltétlenül meg kell védeni a tetűinvázióval szemben, az almaféléknél pedig a totális lisztharmatfertőzést kell majd megakadályozni. Előfordulhat más, előre nem látható tennivaló is. Egyszóval, nem hagyom magára gyümölcsfáimat még akkor sem, ha idén nem hoznak termést. Amúgy pedig keveset beszélünk arról a stresszhatásról, ami a fagyos napokon növényeinket érte. Valami módon – leginkább a normális létfeltételek biztosításával – nekünk ezt is kompenzálni, kezelni kell.
Nem ennyire siralmas a helyzet a Somi-hegyen gazdálkodó ifj. Deme Andráséknál, ahol a domboldal felső harmadában az almafák virágrügyeinek mintegy fele, a szilvának, a cseresznyének és a meggynek mintegy 15-20 százaléka szerencsésen átvészelte a kemény hidegeket.
- Vajon a szokott módon tervezik a másfél hektáros vegyes telepítésű gyümölcsös növényvédelmét az idén is? – faggattam a fiatal gazdát.
- Bár az ültetvény kétharmada idén nem ad termést, a permetezéseket a szükségnek megfelelően a letarolt részeken is elvégezzük – hangzik a válasz. – Elmondhatom, hogy mi már a kezdetektől fogva okszerű növényvédelmet folytatunk. A lisztharmat visszaszorítását ugyanúgy nem hanyagolhatjuk el, mint a varasodás elleni fellépést. Ez utóbbi azért fontos, mert ha a betegség következtében időnap előtt lehull a levelek jelentős része, akkor a virágrügyek nem fejlődnek ki, illetve nem lesznek teljes értékűek, emiatt oda a jövő évi termés. Legalábbis annak jelentős része. És mindegy, hogy találunk-e almát a fákon, a levéltetvek ellen akkor is szórni kell a növényeket, hisz ezek a kártevők is jelentősen visszavethetik a normális vegetációt. Amely részeken pedig a termés egy hányada megmaradt, a molyok és a monília ellen is szükséges védekezni, hisz azok jelentős mértékben tudnak rontani a bogyók minőségén. Az idén minket ért komoly természeti csapás után – ez egyébként a szőlőültetvényeinket is érintette – nem sok jövedelemre számítunk. Annál is inkább, mivel a dollár emelkedő árfolyamát követve a tavalyhoz képest jelentően drágultak a növényvédő szerek is. De bárhogy is történt, ezt is túl kell élni.
Bintu József
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
