Évértékelő a Pro Agricultura Carpatika égisze alatt működő falugazdászokkal (1.) - Minden idény másfajta kihívásokat hoz

Így év elején földműves őseink fontosnak tartották összegezni az előző évi tapasztalatokat és előre tekinteni a következő évre. A Pro Agricultura Carpatika égisze alatt működő falugazdászokkal egy kerekasztal-beszélgetés során mi is mérleget készítettünk azzal a céllal, hogy ne csupán az elmúlt év tendenciáit elemezzük, de lehetőség szerint megpróbáljunk olyan következtetéseket levonni, amelyek segítenek a következő idényre való felkészülésben is.

– Igazából szélsőségesnek tekinthető-e a 2021-es év időjárása, vagy ez már úgymond a megszokott trend? Az egymást követő áprilisi hideg éjszakák, illetve az akkor jelentkező több héten át tartó aszály a zöldséghajtatásban, a szabadföldi zöldségkultúrákban vagy inkább a szántóföldi növénytermesztésben okozott nagyobb problémákat?

Sárközi Mónika, tiszaháti termesztői kistérség: Kezdjük talán azzal, hogy az itteni falvakban, ahol érthető módon továbbra is erősen favorizálják a szamócát, ezek a hidegek a növényt nem annyira bántották. A gazdák közül senki sem panaszkodott fagyásra vagy más jellegű komolyabb problémákra. Inkább a belvizekről beszélnék, ezek még április előtt jelentkeztek, akkor többen nem tudták elvetni a korai zöldségnövényeket, úgymint a retket, vagy például a karalábét elültetni. Inkább ez okozott nagyobb károkat ebben a körzetben. Az utána következő aszály a hajtatásban nem okozott gondot: azt azért több éves termesztői múlttal már mindenki meg tudta oldani.

Nagy Csaba, derceni, for­nosi termesztői kistérség: Az én tapasztalataim alapján a fóliás zöldséghajtatásban a kezdeti nehézségek február közepének környékén, éppen a hónapos retek vetésekor jelentkeztek. Nagy belvizeket tapasztaltunk Fornos, Dercen községekben, itt sokan nem tudták elvetni ezeket a magvakat. Ezután következett egy hirtelen nagy hideg, amely szintén több helyen gondot okozott, legfőképpen ott, ahol nem épp szakszerűen, és nem minőségi fóliával takarták a retket. De akik az erre ajánlott fóliával takarták, azok szerencsére meg tudták védeni. A nehézkes indulás után ugyanakkor elég jó évet zártak a retket termesztők, mert jó ára volt és szépen be tudták takarítani. De azokon a területeken, ahol vizenyős maradt a föld, ott a peronoszpóra gyérítette a retekállományt. Így végeredményben sikeres évet zártak azok, akik szerencsésebb helyen termesztettek.

Az uborka szempontjából 2021 nem volt szerencsés – folytatja az évértékelést a falugazdász. – Ültetés után elég hideg volt, több helyen találkoztunk megfázott növényállománnyal, miközben az árak elég hamar leestek: szokatlanul már május környékén, és lent is maradt. Az uborka szezonja tehát gyengére sikeredett. Nem úgy a szamócáé, ami nagyon jó évet zárt, kimagasló áron tudták értékesíteni és a hidegebb időjárás nem volt rá igazán hatással.

A paradicsomtermesztők átlagos évet zárhattak, csak ősz végén esett le a növény ára. Egy kicsit más téma: a szántóföldi növénytermesztésben már a tavalyelőtt az őszi belvizek is károkat okoztak, aminek hatása tavasszal is érződött, nagyon sok helyen tönkretette a búzavetést a víz. Majd 2021 őszén pedig a vetésre nem jött elég eső. Sajnálatos módon, amit tavaly szeptemberben elvetettek a gazdák, azok nagy részét valószínűleg át kell majd vetni 2022 tavaszán. A kukorica hozama is jóval elmaradt az az előtti évekhez képest, 6-8 tonna volt az átlag, holott az előtti években 10 tonnát is be lehetett takarítani. Valószínűleg ez is az aszályos nyárral magyarázható. A napraforgó szintén az átlag alatt produkált. A tavaszi fagyok sok helyen kisebb-nagyobb mértékben a gyümölcshozamokat is visszavetették. A csemegekukoricának sem volt igazán jó az ára. A szezon egészét véve alapul 2 hrivnya körül mozgott. Ott is az első hidegek megviselték azokat a növényeket, amelyeket korán kipalántáztak, akik pedig később vetették a magvakat, kicsúsztak a koraiságból, és akkor már a termék ára nem volt olyan jó, mint a korábbi években.

Molnár Ádám, dobronyi termelői kistérség: A szántóföldi kultúráknál a belvizek miatt jóval nagyobb területek, nagyobb értékek semmisültek meg. A zöldséghajtatásban inkább a korai kultúrák, Nagydobronyban a retek és a burgonya voltak azok, amik megsínylették a februárban jelentkező belvizeket a 2021-es évben. Mint ahogy már mondták a többiek, itt is az volt a jellemző, hogy vagy el tudták vetni, vagy nem, vagy már el sem vetették, mert még a márciusi hónapban is víz volt a fóliában, vagy víznyomásos volt, szotyogott a fólia földje. De voltak olyan gazdák is, akik már február elején elvetették a retket, és olyanok is, akik március 8-10-én vetették. Mégis úgy alakult, hogy közel azonos napon takarították be a körülbelül egy hónap különbséggel elvetett retket. A retek ugyanis jól bírja a mínuszokat, a meleg időre pedig egy-kettőre képes gumót hozni a fóliásoknak. A korai burgonya hajtatásáról annyit, hogy a víznyomásos területeken már tervben sem volt, hogy elvetik a burgonyát. Letettek a dologról, és kikerült a szabadföldre, amit viszont a nyári hónapokban jelentkező aszály gyötört meg, és elég gyatra termése lett a szabadföldi korai burgonyának. Egy hektárról, ha csak a nagy, öklömnyi burgonyákat és az annál nagyobbakat szedték fel, 8-9 tonnányit takarítottak be, ami nem tekinthető nagy termésnek. Nagydobronyban, aki 10-15 áron foglalkozik újburgonyával, volt, aki ki sem vájta, vagy éppen, hogy csak a nagyot felkapdosta, mert sokkal több volt a napszám költsége, mint ami jövedelmet tudott hozni a krumpli. Különösen a fóliás burgonyához képest, hiszen akinek nem volt víznyomás alatt a fóliaháza és el tudta ültetni, az nagyon jó áron tudta értékesíteni az újburgonyát.

(Folytatjuk)

Kovács Elemér