Évértékelő a Pro Agricultura Carpatika égisze alatt működő falugazdászokkal (2.) - Minden idény másfajta kihívásokat hoz

Így év elején földműves őseink fontosnak tartották összegezni az előző évi tapasztalatokat és előre tekinteni a következő évre. A Pro Agricultura Carpatica égisze alatt működő falugazdászokkal egy kerekasztal beszélgetés során mi is mérleget készítettünk azzal a céllal, hogy ne csupán az elmúlt év tendenciáit elemezzük, de lehetőség szerint megpróbáljunk olyan következtetéseket levonni, amelyek segítenek a mostani idényre való felkészülésben is.

(Az első rész lapunk 6. számában jelent meg.)

– Mi van a fűtött fóliákkal?

Gál István: Én azt vettem észre, hogy korai fűtött és a késői fűtött fóliasátrak 2021-ben átlagos évet zártak.

Tavasszal készítettem grafikonokat arról, hogy az elmúlt öt évben hogyan alakultak az árak. A tavalyi év ennek értelmében átlagos volt, de mindenki a tavalyelőttihez hasonlította, amikor viszont minden a feje tetejére volt állítva. Az előző év tapasztalataiból kiindulva tavaly igen sokan nagyon későn vetették el az uborkák, gondolva, hogy júliusban majd jobb ára lesz, mint áprilisban. Ez nem jött be, így ők beleszaladtak a kilogrammonkénti egy hrivnyás uborkába, amit ennyiért nem is érdemes leszedni, nemhogy piacra vinni. Az utóbbi évek tapasztalata az, hogy a nyári dömpinget a fóliásoknak érdemes lenne kihagyni, hisz később a konzervuborkának ismét jó ára van, általában megközelíti a tavaszit.

A paradicsomnál az elmúlt években novemberben ugrott fel a zöldség ára, akkor lehetett jól eladni, most viszont, aki novemberre időzítette a paradicsomot, az nem járt jól, mert ekkorra leesett a termék ára. Megesett továbbá az a csúfság is, hogy amelyik hónapban uborkát szedtem, minden hónapban fűtenem kellett. Igaz, hogy augusztusban csak egy napot, de akkor is be kellett kapcsolni a fűtést, mert olyan hideg volt, hogy az állomány megfázott volna. Az, hogy júniusban is fűtünk, már korábban is megtörtént. Elmúltak azok az idők, amikor megtehettük, hogy április végén már csak éjszaka fűtünk, hogy ne pocsékoljuk a drága energiát. Most már májusban és június elején is kénytelenek vagyunk fűteni, erre fel kell készülni a következő években is. Az már természetes, hogy ősszel – szeptemberben, októberben – is gyakorlatilag végig fűtöttünk.

Sárközi Mónika: A fóliás szamócatermesztésről meg annyit, hogy tavaly kimagasló ára volt a szamócának: eleinte 200 hrivnyát is megadtak kilójáért, igaz, akkor még elég kevés gazda tudott értékesíteni. De a fóliás szamóca kilogrammonkénti ára később sem esett 100 hrivnya alá. És a termés is nagyon jó volt. Egy 400 négyzetméteres fóliában 800 kg, de volt, akinek 1100 kilogramm is megtermett, tehát egy tonna környékén volt a termés. És átlagosan 100 hrivnyájával került értékesítésre. A szabadföldi pedig 90 hrivnyáról ugyan lecsökkent 60-50 hrivnyára, de a beszámolók alapján még az 50 hrivnyás árral is elégedettek voltak a termelők ilyen nagyságú termés mellett. A paradicsomnál az őszi termesztés elég jól sikerült a tiszaháti falvakban.

Tavasszal viszont – mostanában ez az általános tapasztalat – nem kell a paradicsom, hiába van már május második felére, nagyon nehéz eladni a piacon. Mire meg az értékesítés beindulna, addigra lemegy az ára. Az őszi terméssel már nem volt ilyen gond, annak végig elég jó ára volt. A mi állományunknál sajnos a bronzfoltosság pusztította el a termést, meg a paradicsommoly, de szerencsére a faluban másoknál ez nem volt jellemző.

– Mi a helyzet a szemesekkel?

Molnár Ádám: 2021 a búzánál inkább a kudarcok éve volt. Télen, még februárban is inkább a belvizek sanyargatták a vetést. Aztán a hideg április és az ugyancsak hűvös május sem kedvezett a szárbaszökkenésnek, így sokkal alacsonyabb búzatermés lett, mint amilyet a fajták indokolnának. Sok gazda a gyomokkal küzdött vagy éppen a fuzáriumos fertőzéssel. Látni kell, hogy egyre gyakoribb betegség a kalászfuzárium. Emellett van egy újabb kártevő, a gabonatripsz, ami nemcsak Beregvidéken ütötte fel a fejét.

Ez általában ott jelenik meg, ahol már több éve egymás után búzát vetnek az adott területen, akár kihagyásokkal is, vagy közel van a raktárterület. Az elmúlt évben nem volt kimagasló a búzatermés, de nem adja fel a kárpátaljai gazda. Ősszel elég szép számmal indultak neki a vetésnek és a talajelőkészítésnek. Ám jött megint a szélsőséges időjárás: októberben és novemberben az aszály miatt lehetetlenné vált a föld megművelése, még nehéztárcsával sem tudtuk szétverni a rögöket, nehéz volt a magágyat előkészíteni. Aki észbe kapott és gyorsan el tudta végezni a talajelőkészítést, az el tudta vetni a búzát, de novemberben alig 5-6 milliméter csapadék hullott, ami vajmi kevés ahhoz, hogy fejlődésnek induljon a búza. Több helyen elsatnyult, elszáradt, kifonnyadt a fiatal búzacsíra. Aki tehette, átvetette, de aki már nem szánt rá több energiát, az sorsára hagyta a vetéseket, ezt különösen Beregszász környékén tapasztaltam. Viszont november végén, 20-a táján megnyíltak az ég csatornái és jelentős csapadékmennyiség hullt le. Ám ekkor hiába volt megfelelő a vízmennyiség, az alacsony hőmérséklet miatt már vontatottan haladt a búza kelése, gyenge volt a bokrosodás a téli időszakban. Egyelőre tehát nem úgy néz ki, hogy aratáskor jó termést takarítunk be.

A kukoricával szinte ugyanez a helyzet. Nemcsak a tavasz volt sikertelen, de a betakarítás is. Egyrészt elhúzódott a vetés, másrészt folyamatos hűvös, aszályos időszak volt jellemző az egész májusra, ami pont elég volt ahhoz, hogy a magok ne csírázzanak ki, vontatottan keljenek, ebből adódóan pedig megint gyomszabályozási gondok jelentkeztek, méghozzá eléggé sűrűn. Aztán ugyan megjött a csapadék, de már kifutottunk az időből. Amelyik tengeri későn lett vetve, annál segített, ám amelyik szaporítóanyag több mint másfél hónapja a száraz földben sínylődött, az a kukorica elveszett, a silány termést a gazdának nem érte meg betakarítani sem.

Kovács Elemér