Az anyákat köszöntötték a Sámuel Alapítvány szervezésében - Lelki töltekezés és szépítkezés

Minden évben van egy kedves nap, amiről sohasem feledkezhetünk meg. Május első vasárnapján az édesanyákat ünnepeljük. Ezen a napon virággal, kedves szóval, öleléssel köszönjük meg a gondoskodást, a szeretetet. Ám tudjuk, hogy mindazt, amit tőlük kaptunk, megköszönni kevés egy nap. A Sámuel Alapítvány éppen ezért anyák hónapjává nyilvánította a májust, így a hónap folyamán több alkalmat is szerveznek azoknak az anyukáknak, akik a kötelékükbe tartozó családtípusú gyermekotthonokban, vagy éppen befogadó, esetleg nevelő szülőként végzik áldozatos munkájukat.

Május 5-én a Beregszászi Református Egyházközség gyülekezeti termében a Sámuel Alapítvány vezetője köszöntötte az ez alkalomra meghívott anyukákat. Sipos Géza kiemelte az édesanyák családösszetartó szerepét. Ők azok, akik a családi fészek melegének őrzői, a békesség megteremtői. Akik igazán önzetlenül tudnak szeretni. A sámueles anyukák igazi elhívásról, krisztusi szeretetről tesznek bizonyságot azzal, hogy elhagyott gyermekeket nevelnek olyan szeretettel, mint a sajátjaikat. Ezt a szeretetet megköszönni nem is igazán lehet, de hálát adhatunk értük mindenkor, mondta.

Az édesanyákkal szemben sokféle elvárás fogalmazódik meg: egyszerre legyen tökéletes feleség, tökéletes anya, tökéletes szakácsnő, tökéletes tanító stb. Ám ennek megfelelni lehetetlen. Így aztán olykor lelkiismeretfurdalást érez az anya. Ennek felismeréséhez, illetve legyőzéséhez próbált segítséget nyújtani Szemere Judit, a beregszászi gyülekezet beosztott lelkésze, aki előbb játékos formában igyekezett rávilágítani, mennyire lehetetlen egyszerre több dologra figyelni, a feladatot minden körülmények között tökéletesen elvégezni. Majd bensőséges beszélgetés következett, amikor is a résztvevők megosztották tapasztalataikat, átbeszélték kudarcaikat és sikereiket, erősítették egymást. Szemere Judit néhány bibliai anya példáján mutatott rá, hogy ők is hibáztak, ők sem voltak tökéletesek, Isten mégis megáldotta életüket. Végezetül – tanácsként és bátorításként – néhány igét helyezett az anyák szívére. „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Péld 22, 6) „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.” (2Kor 3, 5–6)

A szervezők ezúttal meglepetéssel is készültek: fodrász és kozmetikus kényeztette az anyukákat. Szűcs Katalin és Szabó Gabriella hajat vágott és formázott, Szűcs Dominika csodálatos hajfonatokat készített, Szeles Nikolett pedig szemöldökigazítással, arcmasszázzsal lepte meg őket. A nagyszerű eredményről a fenti közös fotó is árulkodik, no meg a felszabadult jókedv, a magabiztosságot sugárzó mosolygó arcok.

A nap további részében szeretetvendégség várta a résztvevőket, majd Sipos Géza a Dorcas Alapítvány személyre szóló foglalkoztató-oktatási csomagjait és virágot adott át az anyukáknak, akik elégedetten, testileg-lelkileg feltöltődve tértek haza családjukhoz.

Kovács Erzsébet