Kárpátinfo hetilap




Tavaly tavasszal a korai hajtatási szezon talán legsikeresebb növénye az uborka volt. Ennek alapján nem csoda, hogy az idén egyre több gazda, egyre nagyobb felületen szeretné ezt a növényt termeszteni. A legügyesebbek, legfelkészültebbek már az első termések betakarításánál járnak, mások március első felében ültettek, viszont a gazdák túlnyomó része április folyamán tervezi az ültetést. Ott most a jó minőségű palánták előállítása az elsődleges cél.

Annak ellenére, hogy már több évtizedes hagyománya van Kárpátalján az uborka hajtatásának, még mindig nagyon gyakoriak a palántaneveléskor elkövetett hibák. Ezek a hibáink bizony kihatással lesznek az egész szezonra!

Érdemes tehát újra átvenni a legfontosabb tudnivalókat.

A palántanevelés időzítése

A palántanevelés időzítéséhez tudnunk (terveznünk) kell a kiültetés időpontját. Ez leginkább a fóliaház fűtési rendszerétől, valamint az esetleges előveteménytől függ. Uborkát csak olyan fóliaházba szabad kiültetni, amelyben a talaj kellőképpen felmelegedett (felmelegítettük) tehát meghaladja a 15-160C-t. Fűtetlen fóliaházakban ez április 20 környéke, vészfűtéssel április 5-10, mérsékelt fűtéssel március 20-25, míg vegetációs fűtéssel akár február elején is ültethetnénk, ha a piac megfizetné a tetemes fűtési költséget. 

Ezektől a dátumoktól kell aztán visszafelé számolni a palántanevelés hosszát. Ez az időtartam leginkább a palántanevelő pohár átmérőjétől függ. A kb. 6 cm átmérőjű, 2 dl-es poharakban maximum 3. lomblevél megjelenéséig, tehát kb. 3 hétig (kelés után) lenne szabad nevelni a palántákat. Ugyanez vonatkozik az „54-es” sejttálcákra is, hisz a tenyészterület itt is hasonló nagyságú. Ha ennél fejlettebb palántákat szeretnénk nevelni, akkor bizony nagyobb poharakat kell használnunk. Minden plusz lomblevél kb. plusz 2 cm pohárátmérőt követel. Tehát a hajtatásban optimális, kb. 4-5 lombleveles palántákhoz kb. 10 cm átmérőjű poharak szükségesek. Az uborka palántanevelésének hossza az ilyen poharakban kb. 4-5 hét a keléstől számítva.

Gyakori hiba, hogy kisméretű poharakban próbálunk ilyen fejlettségű palántát nevelni. Ennek eredménye azonban csak egy vékonyszárú, elvénített, leállt fejlődésű palánta, amelyet a fiatalabb palánták egy-kettőre lehagynak a fejlődésben.

A tőzeg alapú szubsztratokról

A tőzeg alapú szubsztrátot gyártó cégek nem csak egyetlen terméket állítanak elő, hanem egy egész terméksort. Ugyanis a különböző növények számára, de akár az edények méretétől függően is más-más típusú magházföldre van szükség, más EC-, pH-értékekkel, szemcsemérettel. A vidékünkön termelt zöldségfélék palántái számára az úgynevezett standard összetételű keverékek a legalkalmasabbak, 5,5-6,5 pH-val és 1,0-1,5 EC-vel. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a palántanevelő edény méretétől függően más-más frakciójú (durvább, szálasabb vagy finomabb, aprószemcsésebb) keveréket kell használnunk. A nagyon kicsi gyökérterű sejttálcás palántanevelésnél (96-os, 160-as vagy 250-es sejttálcák) a legapróbb, 0-7-es frakciójú keveréket kell választani, a nagyobb gyökértérfogatú 40-es, 54-es sejttálcák számára, valamint a 2 dl-es műanyag poharakba a közepes, 0-20-as frakció a legalkalmasabb. Azok, akik ennél nagyobb poharakat használnak, a 7-25-ös frakciójú keveréket kell választaniuk. 

A vödrös-konténeres termesztésnél ezt kiegészítjük még a legdurvább, 0-45-ös szálas tőzeggel is, a gyökérzet jobb levegőzöttségének biztosítása érdekében. Természetesen a különböző cégeknél ezek a mérettartományok kis mértékben eltérhetnek egymástól. Azt, hogy az adott zsákban konkrétan milyen típusú és összetételű keverék van, a zsákok hátoldalán található táblázatból kell kiolvasnunk. Nem egységes a konkrét termék jelölésére használt betű-, szám-, vagy szín-kód sem, amit a zsákok elején vagy oldalán kell megkeresnünk.

Előzzük meg a palántadőlést!

Az egyik leggyakoribb probléma évről évre a palántadőlés. Mivel ezt a tünetet többféle kórokozó is kiválthatja, nem elegendő a palántaneveléshez használt magházföldet egy féle gombaölő szerrel fertőtleníteni. Lehet, hogy a 2-3 féle „méregdrága” szer együttes használata pazarlásnak tűnik, de ha figyelembe vesszük az esetleges károkat, amit elkerülhetünk, nagyon megéri. Nálunk jól bevált a Previcur 20 ml + Topsin 10 gr + Ridomil Gold MZ 15 gr keverék 10 liter vízhez. Ez kb. 3-4 m2 palántanevelő felület egyszeri beöntözésére elegendő. Fontos, hogy a talaj előzőleg nedves legyen, mert különben a vegyszerünket a talaj felső (vékony) rétege magába szippantja, s így az nem tudja kifejteni a hatását az alsóbb rétegekben.

A hőmérséklet szabályozása

A kelés időszakában nagyon fontos, hogy éjjel-nappal tartani tudjuk a 21-250C-os talaj(!) hőmérsékletet. Kelés után közvetlenül a megnyúlás okoz gondot. Mivel a pótmegvilágítás igen költséges dolog, s egyelőre csak kevés gazda rendelkezik vele, ezért helyette inkább a nappali hőmérséklet alacsonyan, 17-190C-on tartásával védekezhetünk a nyurgulás ellen. A lomblevelek megjelenése után napos időben 220C fölött is lehet tartani a hőmérsékletnél, de borús időben 200C alá kell vinni azt. Az éjszakai hőmérsékletnek kb. a nappali hőmérséklettől 3- 50C-kal alacsonyabbnak kell lennie, de semmi esetre se csökkenjen 150C alá. Az ez alatti hőmérséklet gyökérpusztuláshoz vezet.

A palánták öntözése, táppoldatozása

Az uborkapalánták öntözésénél nem szabad megvárnunk, hogy a közeg teljesen kiszáradjon, s a palánták lehervadjanak. Ugyanis az uborka nagyon érzékeny az ilyen hibára: a gyökérzóna kiszáradása a hajszálgyökerek pusztulásához vezethet, ami a palánták fejlődésének lassulásán túl a növények befertőződésével járhat. Ezen túl a teljesen kiszáradt tőzeget nagyon nehéz újra átnedvesíteni, az öntözővíz „átszalad” rajta, s kifolyik az edények alján, miközben maga a közeg száraz marad.

A túl gyakori, de nagyon kis adagú öntözés esetén a gyökérközeg felső része fog csak átnedvesedi, de az túlságosan is! Ez a felső 2-3 cm-es réteg túlöntözötté, levegőtlenné válik, miközben az edények alján a közeg száraz marad. Ilyen esetben a palánták gyökérzete nem fogja átszőni a teljes közeget, csak annak a felső, nedves részét, miközben az helyi túlöntözés miatt ez a felső réteg levegőtlenné válik, s szintén a palántadőlés kiváltó oka lehet.

A helyes gyakorlat tehát az, hogy az öntözések gyakoriságát a gyökérközeg száradásához igazítjuk, s akkora vízadaggal öntözünk, hogy az a teljes gyökérzónát áztassa át, sőt egy része az edények alján csorogjon is ki. Ennek az elcsorgó drénvíznek nagy szerepe van abban, hogy megakadályozzuk a felesleges sók felhalmozódását a közegben.

Szikleveles állapotban a palánták tápanyagot alig vesznek fel, főleg a magban lévő tápanyagokat hasznosítják. A lomblevelek megjelenése után viszont tápoldatoznunk kell. Mivel viszonylag kis mennyiségű tápoldatról van szó, érdemes a gazdaboltban megvásárolni egy liternyi öntözésre is alkalmas komplex, mikroelemeket is tartalmazó lombtrágyát, s azzal öntözni rendszeresen a palántákat. Ha módunkban áll megmérni a tápoldat EC-jét, akkor az időjárástól függően 1,5-1,8 EC-értékkel öntözzünk, ha nem, akkor járjunk el a flakonon lévő utasítás szerint.

Gál Ilona falugazdász, 
a Pro Agricultura Carpatika Alapítvány felkérésére


 


Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek