Gondolatok egy új idény kezdetén (2.) - Vadászat és vadgazdálkodás

Talán nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy a vadon élő állatok számára különösebb megpróbáltatások nélkül ért véget a tél, amely máskor bizony erősen megkeseríti az életüket. Bár a kora tavaszi időszakban esedékes vadszámlálás adataira érthető módon még nem támaszkodhatnak a kárpátaljai vadászkollektívák ilyenkor, a tél végén mégis mérleget készítenek. Hisz az elmúlt hónapok határbejárásai során sok mindenre fény derült, a korábbi sikeres kilövések számából például következtetni lehet a vadállomány nagyságára.

Matúz István hivatásos vadászt, aki az ugocsai Tiszaháton hosszú éveken át vadgazdaként tevékenykedett, arra kértük, hogy ossza meg velünk a megyében, illetve a Kárpát-medence különböző tájain vendégvadászként szerzett tapasztalatait. (A cikk előző részét lásd lapunk számában.)

– Sokak szerint szépen szaporodik az őzállomány. Mi az oka ennek?

– Egyrészt a már említett nagytáblás művelés kialakulása, hiszen az őz a sokhektáros monokultúrákban igen jól érzi magát, ahogy azt a magyarországi tapasztalatok is mutatják. Másrészt az enyhe telek is kedveznek az őznek, hiszen évek óta nem volt olyan, huzamosabb ideig megmaradó vastagabb hótakaró, ami nehezen elviselhető lett volna az őzek számára.

– Van-e átjárás a határon keresztül egyes vadfajok esetében? És ha van, akkor annak mi a következménye?

– Természetesen van egy jellegzetes vadmozgás az államhatárokon keresztül, ami egyrészt jó, hiszen szűkebb pátriánkban így a szabolcsi őz- és disznóállományból mi is részesedünk. Másrészt ez komoly rendvédelmi és vadgazdálkodási kérdéseket is felvet, hisz a határ innenső oldalán egyesek nem tudnak ellenállni annak a kisértésnek, hogy a Magyarországról átjáró gímszarvasok, őzek és disznók közül néhányat megpróbáljanak illegális módon elejteni. Információim szerint ugyanők illegális szórókat állítottak fel, és telepítve van jónéhány digitális vadkamera is. Más jellegű probléma a zoonózisok – tehát az olyan betegségek, melyeknek az állatok hordozói és az emberre szintén veszélyesek – „határtalan” terjedése. A magyar és lengyel finanszírozásból zajló veszettség elleni vakcinázás pont e miatt zajlik a határmenti régiókban, és az is csak idő kérdése, hogy mikor okoz tragédiát Kárpátalján a róka öttagú galandférgessége (Echinococcus multilocularis), ez a nyugatról terjedő, az embernél májrákhoz hasonló tüneteket okozó parazitózis.

– Mennyire költséges hobbi ma vadásznak lenni Kárpátalján, Ukrajnában?

– Ma Ukrajnában semmi sem olcsó, de tulajdonképpen nem is a vadászvizsga letétele és a fegyver megvásárlásának – használható sörétest már 8-10 ezer hrivnyáért kapni – költséges volta a legnagyobb nehézség, hanem területi tagságot bajos szerezni. Ez azért fontos, mert csak társasági tag kaphat éves kilövési kártyát, aminek hiányában senki sem vehet részt vadászaton. Igaz, az éves tagdíjak is szépen araszolnak felfelé.  Egy apróvadas területen ma 2600–3000 hrivnya között van az éves tagdíj, valamint a fácán, az őz- és régebben a disznó-licensekért is fizetni kellett. Ez éves szinten mintegy 3500–4000 hrivnyára rúg. A lőszerárak is alaposan felmentek, egy doboz többé-kevésbé használható sörétes lőszer 350 hrivnya, egy csomag 308-as golyós patron márkától és lövedéktípustól függően 1400–2000 hrivnya. Ukrajnai keresetekhez képpest ezek az összegek nem éppen filléres kiadások, de azért megfizethetetlennek sem mondanám.

– A készülő új ukrajnai vadászati törvényről erősen megoszlanak a vélemények. Mi elsősorban a törvényhozók szándéka? És mit diktál a józanész?

– A tervezett új ukrán vadászati szabályozások egyértelműen vadászellenesek. Az Olexandr Dubinszkij képviselő által beterjesztett, 3563-as törvénytervezet például megtiltaná a kiskorúak részvételét a vadászatokon. A tervek szerint tehát 14 évnél fiatalabb személy még hajtóként vagy kísérő minőségében sem jelenhet meg vadászaton, és érdekes módon pont a gyerekek szellemi fejlődésének védelmével indokolja mindezt a honatya. Ez persze badarság, hiszen szinte minden jelenlegi vadász gyerekként, az apja vagy valamelyik férfi rokona kíséretében fertőződött meg ezzel a szenvedéllyel. A Rada elé az elmúlt tavasszal beterjesztett 2232., 2351. és 0870. számú törvénytervezetek meg egyenesen a vadászat és az érdemi vadgazdálkodás ellehetetlenítését célozzák. Olyan módosításokat tartalmaznak ugyanis, mint például a kotorékozás és disznóhajtás során a kutyák használatának megtiltása, mivel ezeket a tevékenységeket tiltott állatviadalnak kívánják minősíteni. Környezetvédelmi okokkal indokolva teljesen meg szeretnék tiltani az ólomsörét forgalmazását, ami a vadászok kezén lévő fegyverállomány 80 százalékának kiselejtezését jelenti, hiszen a régebbi gyártmányú fegyverek egy szezon alatt képesek tönkremenni a mostanság favorizált acélsöréttől. Továbbá a róka, a dolmányos varjú és a szarka szaporodási ciklusában védettséget élvezne, ami nonszensz, hiszen ezen fajok állománylétszáma mindezt nem indokolja, valamint a legveszélyesebb apróvad-kártevőkről van szó. A legmeredekebb viszont az, hogy egyes elképzelések szerint a vadászatok és a vadgazdálkodási limitek megállapítása felett ún. „társadalmi ellenőrzést” gyakorolhassanak a zöld szervezetek. Az egyik barátom találó módon úgy fogalmazott, hogy totális vad-, vadász- és vadászatellenes intézkedések sorozatáról van szó.

Jómagam csupán a következőkre utalnék: a törvényhozók azt felejtik el nagy igyekezetükben, hogy a világban jelenleg a legnagyobb biztonságban a vadállatok ott vannak, ahol szakszerűen művelik a vadászatot. És erre számos példát tudunk hozni több kontinensről is. Egy példa a nagyvilágból: Kenyában 1977-ben betiltották a sportvadászatot, és mára az ország egykor legendás elefántállománya harmadára zsugorodott, míg az ún. SADC-országok (Zambia, Zimbabwe, Namíbia, Dél-Afrika és Botswana) területén az elmúlt húsz évben a szakszerű vadászat mellett az elefántállomány a négyszeresére nőtt.

Kovács Elemér