Szeretethíd – avagy Jézusért járva követségben

A Kárpát-medencei Önkéntes Napok sok embert megmozgatnak évről évre. A Szeretethíd olyan kezdeményezés, ami kapcsolatokat teremt és ápol. Egy „híd” Isten és az ember, illetve ember és az ember között. 

Tiszabökényben a Glória Ifjúsági Központ idén azt a szeretetszolgálatot vállalta, hogy a falu egyedülálló idősebb lakosaihoz elviszi a kézzel és szívvel adható segítséget. Május 20-án elindult ugyan, de még nem ért célba, foglalhatjuk össze a hosszú távra szóló programot. 

Mert segítségre mindig szükség van egy közösség életében. A szürke hétköznapokban csakúgy, mint a piros betűs ünnepeken. És többről van szó, mint fizikális megmozdulásról.  A kapcsolódáson van a hangsúly, a lélektől lélekig látásról. Arról, hogy odafigyelünk egymásra szűkebb és tágabb környezetünkben. Meglátjuk a másikban az elesettet anélkül, hogy ítélkeznénk.

Jót tenni jól csak Isten Lelkének vezetésével lehet. Ha oda megyünk, ahová Ő küld. Ha azt mondjuk, amit Ő mond, azt tesszük, amit Ő szeretne, hogy tegyünk. Ne a mi gondolataink vigyenek előre, hanem Krisztus, aki azt mondja ma is: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük” (Mt 7,12a).

Mert nem azért vagyunk a világon, hogy csak kedvünkre éljünk. Felelősséggel tartozunk Istennek életünkért. 

„Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké” (1Pt 1, 24–25a). Az Úr tetszését keresni olyan cél, ami hihetetlen lelki töltetet tud adni kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ha személyessé válik egy-egy történet, s érdekel a másik ember hogyléte, akkor nem kérdés, mit kell tennem. Ha fáj a másik ember fájdalma, akkor enyhíteni akarok szenvedésén. A sorrend megváltozik a nyelvtanban; az eddig ismert és gyakorolt én, te, ő helyett lesz az Ő, te, s legvégül az én. A középpontba Krisztus kerül. És vele a többi ember. Azok is, akik sokak számára láthatatlanok.

Nem kell nagy dolgokat tenni. Elég csak egy-egy kicsit. Mert a kicsi dolog is nagy lehet annak a valakinek, aki nem tudja megtenni. Egy kedves gesztus, egy kedves mondat több örömet tud szerezni, mint egy lottófőnyeremény. A Biblia ezt mondja: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld 11, 25). Vagyis az egészségünk szempontjából is hasznos, ha törődünk másokkal. Akkor mégis miért nem tesszük?

A kifogások leküzdéséhez ismerni kell a Sátán stratégiáját. A Gonosz igyekszik az időnket elrabolni, és figyelmüket a kevésbé fontos dolgokra irányítani, hogy ne foglalkozzunk a jelentőségteljesebbekkel. S a választás a mi kezünkben van. Egyes szám első személyben én döntök, mit engedek be az életembe, mi minden fér bele az én 24 órámba. Ma, amikor a családok szétdobálása zajlik, különösen érzékenyek vagyunk a szeretet hiányára. Keressük a megelégülést, de nem találhatjuk máshol, csak a megfeszített és feltámadt Krisztusnál. Az Ő szeretete az igazi szeretet. Ahogy Ő szeret minket, akarja, hogy szeressünk. Ne feltételekkel, hanem alázatosan. Jézus így tanít: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” (Mt 5, 44).

Olyan csodálatos az a világ, ahol hagyjuk, hogy Isten Lelke munkálkodjon! Ott tapasztalható az áldás. Legyünk áldáshordozók és menjünk az emberek közé!

„Egymás terhét hordozzátok” (Gal 6, 2) – mondja az ige. Hát hordozzuk! Mert mindenkinek van olyan „embere”, akin segíthetne. Nézzünk körbe! És lássunk csodát! Mert igazi csoda, amikor Krisztusért járva követségben mosolyra derül egy-egy arc, hálakönnycseppek lepik el. Mind az ajándékozót, mind az ajándékozottat. Adja az Úr, hogy ez minél gyakrabban megtörténhessen! Ámen.

Bodnár Diána