/ Kultúra
Lengyel János
Lengyel János
Állítsd be, hogy a Kárpátinfo az elsők között legyen a Google híreiben

A fiatal ország 1994 elején nézett szembe az első gazdasági nehézségekkel. Sorra zártak be a gyárak és üzemek, a Szovjetunió idején kiépített gazdasági rendszer összeomlott, az emberek tömegesen vesztették el a munkájukat. Így jártam én is. Kezdetben alkalmi munkákból éltem, de ez sem tartott sokáig. Ekkor jelentek meg Beregszászon a különböző munkaközvetítő irodák. A legtöbbjük átverés volt, hamis ígéretekkel kábították a bajba került embereket. Én is jelentkeztem mindenhová, de ahol pénzt kértek előre, azokat gyorsan elfelejtettem. Először úgy volt, hogy Kazahsztánban vállalok munkát, de végül mégis Magyarországra kerültem, a kies Százhalombattára, ahol a hőerőmű bővítésénél dolgoztam. A magyar iparban eltöltött egy évtized alatt bejártam szinte az egész országot, aztán következett az egyetem. Ezalatt folyamatosan írtam, papírra vetettem a tapasztalataimat és a gondolataimat. Az egyik tervem az volt, hogy fiktív levelekben mutatom be a kort, amiben élek. Íme az egyik.

Hirdetés

Tisztelt nemzettársam, az ismeretlen anyaországi magyar!

Tizenhat évnyi anyaországi, mert mi így tartjuk, tartózkodás íratja velem ezt a levelet, no meg a tény, hogy bárhová is vetett ez idő alatt a sors szeszélye, minduntalan az utamba kerültél. Ami nem meglepő, hiszen te itt élsz, de vedd figyelembe, hogy már én is. Igaz, hogy már ott helyben, élőszóban megpróbáltam eloszlatni a félreértéseket, pótolni a hiányos információkat, több-kevesebb sikerrel. Sajnos az esetek többségében az utóbbi történt, mármint nem igazán sikerült. Minduntalan megdöbbentett, és máig megdöbbent, hogy Magyarországon az átlagemberek milyen keveset tudnak rólunk és a szülőföldünkről.

Utoljára mondom el, hogy Kárpátalja nem Erdélyben van, hanem egy külön történelmi tájegység és jelenleg Ukrajnához tartozik. Általában a négy egykori királyi vármegyét: Bereget, Ungot, Ugocsát ás Máramarost értik alatta. Igen, a Máramarosi-havasok a Keleti–Kárpátokban kezdődik. A Szamos nem folyik át Beregszászon. Habár a Tisza medre is sok kilométerre van Bótrágytól, de volt idő, amikor a falu utcáin hömpölygött. De ebben nem volt köszönet. A tragédia szinte állandóan jelen van a Kárpátok lábánál.

A szüleimtől tanultam meg magyarul, akik nem települtek ki Ukrajnába, hanem utóbbi telepedett rájuk. Igaz, hogy sajátos nyelvjárást beszélek, amibe számos szláv kifejezés is keveredett, mégsem beszélek akcentussal. Mert, ha hont keresek, mégiscsak „itthol” vagyok igazán otthon.

Bár a Szovjetunióban születtem, nem voltam semmilyen ügynök, legkevésbé a KGB-é. Már csak életkoromnál fogva sem szervezhettek be. Én ugyan már nem jártam meg a GULAG poklát, de mint minden családban, az enyémben is vannak áldozatok.

Nem vagyok sem szovjet, sem ruszki, sem ukrán. De még ukránosista sem, igaz Ica néni? Mert hát ez a kifejezés nem is fejez ki semmit. Semmi értelmeset. Attól még, hogy nem vagyok hungarista, mélymagyar, vagy szíriusz-hívő, még lehetek magyar. Mint ahogy a nemzet többsége. Bárhogy is nézem, a magyarban még mi vagyunk többségben, még ha egy hangos kisebbség is a hangadó.

Hirdetés

Nem akarok visszaélni azzal, hogy határon túli magyar vagyok, mert amit ti a váron belül erénynek tartotok, az számunkra mindennapi keserűség. Nem véletlen, hogy a magyar kivándorlás Budapest felé irányul és nem fordítva. Mondtak már migránsnak, egyszer a budapesti párom is, én mégsem érzem magam jogtalan betolakodónak. Nekünk egy a kultúránk, egy a nyelvünk, egy a sorsunk.

Mi azért ragaszkodunk annyira a magyarságunkhoz, mert azt mindenáron el akarják venni tőlünk, miközben ti sok esetben önként mondtok le róla. De egyik esetben sem szerencsés az általánosítás. Mi nem szégyelljük azt, hogy magyarok vagyunk. Minket nem érdekel, hogy mit mond a Nyugat, a Kelet vagy Amerika.

Bármit is teszünk, tény, hogy egymásra vagyunk utalva. Közel s távol nincs egyetlen barátunk sem. Össze kell hát fognunk, ha tetszik, ha nem! Ne felejtsük el, hogy Magyarország az egyetlen olyan állam a világon, amely önmagával határos! Nem elég, hogy határokkal szabdalták szét az országunkat, szögesdróttal zárták szét a nemzetet, legalább mi ne vezessünk bele feszültséget!

Tisztelettel: Egy magyar ember Beregvégardóból
Kelt Beregszászon, 2010. 11. 29-én

Hirdetés

 


 

 

Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Orosz-ukrán háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek