Egy 17–18 millió éves emberszabású állkapocs került elő Észak-Egyiptomban, amely alapjaiban változtathatja meg az emberi evolúcióról alkotott elképzeléseket. A Masripithecus moghraensis maradványa arra utal, hogy az emberszabásúak fejlődésének kulcsfontosságú állomása nem kizárólag Kelet-Afrikához köthető.
Ritka fosszília került elő abból a térségből, amely eddig hiányzó területnek számított a korai emberszabásúak történetében. Az emberi evolúció kutatásában is fordulatot hozhat az Észak-Egyiptomban felfedezett, 17–18 millió éves állkapocs. A lelet megkérdőjelezi a fejlődési vonal földrajzi eredetéről alkotott elképzeléseket.
A Masripithecus moghraensis maradványait az észak-egyiptomi Wadi Moghrában találták meg. A Science folyóiratban bemutatott fosszília az első egyértelmű bizonyíték az emberszabásúak kora miocén kori észak-afrikai jelenlétére. A lelet akár az emberi evolúcióról eddig gondoltakat is átírhatja - írja az origo.hu.
Ősi fosszília írhatja át az emberi evolúciót
Egy eddig ismeretlen emberszabású 17–18 millió éves állkapcsát fedezték fel Észak-Egyiptomban. A lelet arra utal, hogy a ma élő emberszabásúak fejlődési vonalának bölcsője vagy fontos találkozási pontja Észak-Afrika és a Közel-Kelet lehetett.
A Masripithecus moghraensis maradványait az észak-egyiptomi Wadi Moghra területén találták meg a 2023-as és 2024-es ásatások során. A Science folyóiratban bemutatott fosszília az első egyértelmű bizonyíték arra, hogy a kora miocén idején emberszabásúak éltek Észak-Afrikában.
Hiányzó láncszem került elő Egyiptomban
A kutatók szerint az új faj közelebb állt a ma élő emberszabásúakhoz, mint bármelyik vele egykorú, Kelet-Afrikából ismert faj. A felfedezés ezért megkérdőjelezi azt az elképzelést, amely szerint a gibbonokhoz, orangutánokhoz, gorillákhoz, csimpánzokhoz és emberekhez vezető fejlődési vonal Kelet-Afrikában alakult ki.
A kutatók csak az alsó állkapocs egy részét találták meg, ám azon több egyedi jellegzetességet azonosítottak. A Masripithecusnak szokatlanul nagy szemfogai és előzápfogai, erősen tagolt rágófelszínű őrlőfogai, valamint robusztus állkapcsa volt.
Felépítése alapján elsősorban gyümölcsökkel táplálkozhatott, szükség esetén pedig dióféléket és kemény magvakat is képes volt feldolgozni. Ez a rugalmas étrend segíthette alkalmazkodását az egyre szélsőségesebben változó észak-afrikai éghajlathoz – derül ki a ScienceDaily című tudományos ismeretterjesztő cikkéből.
Tévhit, amit az evolúcióról gondolunk?
Tévhit, hogy az emberi evolúció lelassult vagy megállt, csupán eddig rossz helyen kerestük a jeleit. Egy több mint 300 ezer ember genetikai adatait elemző DNS-kutatás bizonyította, hogy a természetes szelekció napjainkban is aktívan, olykor meglepő irányokba formálja génállományunkat. Bizonyos tulajdonságok evolúciós változása fel is gyorsult, ami megmagyarázhatja egyes fizikai jellemzők gyakoribbá válását, és új megvilágításba helyezi az emberiség jövőjét
Hogyan változtathatja meg az esőerdő az emberi evolúció történetét?
A tudósok évtizedeken át úgy vélték, hogy a korai emberek elsősorban nyílt füves területeken és partvidékeken éltek, miközben a sűrű trópusi erdőket elkerülték. Egy friss kutatás azonban arra utal, hogy a Homo sapiens sokkal alkalmazkodóképesebb lehetett, mint korábban hitték. A tanulmány szerint a mai Elefántcsontpart területén található lelőhelyen olyan bizonyítékokat találtak, amelyek alapján emberek már körülbelül 150 ezer éve jelen lehettek nedves trópusi erdőkben. Ez több mint kétszer korábbra tolja vissza az esőerdei emberi jelenlét eddig ismert időpontját.
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
