Egy 1600 éves, kivételes állapotban fennmaradt bizánci kori várost tártak fel Egyiptom nyugati sivatagjában, a Dakhla-oázisban. A homok alatt rejtőző település templommal, őrtornyokkal, lakóházakkal és több száz feliratos kerámiatöredékkel nyújt páratlan betekintést a 4. századi egyiptomi mindennapokba.
Az emberi történelem során számtalan dolog tűnt el, amelyek nyomaira még a régészek sem bukkantak rá. Talán az egyik legérdekesebb ilyen hely Egyiptom, ahol nemcsak a piramisok, de maga a sivatag is rengeteg elveszettnek hitt leletet rejt.
Egy figyelemre méltóan jó állapotban megőrzött, 1600 éves városra bukkantak Egyiptom nyugati sivatagja alatt, templommal, őrtornyokkal és egykor nyüzsgő utcákkal. A hatalmas bizánci kori településre a régészek a Dakhla-oázisban találtak rá, ahol egészen idáig érintetlen volt a homok alatt - írja az origo.hu.
A városban boltozatos tetővel rendelkező házakat, kenyérsütő kemencéket, konyhákat és kőmalmokat tártak fel, amelyek ritka betekintést nyújtanak a 4. századi mindennapi életbe. A helyszínen körülbelül 200 feliratos kerámiatöredéket is találtak, amelyek kereskedelmi tranzakciókat, leveleket és különféle érméket örökítettek meg.
A homok alatt rejtőző város betekintést ad a 4. századi Egyiptom mindennapjaiba
A gondosan megtervezett település széles észak-déli irányú utcákkal rendelkezik, amelyeket kelet-nyugati utak szelnek át, így létrehozva a köztereket, míg két őrtorony és egy erősen megerősített épület védte a külvárost. A település közepén egy bazilika áll, amely a város egyik főutcájára néz.
A szakértők szerint a felfedezés az egyik legtisztább képet adja az egyiptomi távoli oázisok életéről a Bizánci Birodalom idején. Az Egyiptom nyugati részén, az Új-völgy tartományban található város felkerült az UNESCO ideiglenes listájára, és egy lépésnyire van attól, hogy felkerüljön a világörökségi listára.
Mahmoud Massoud, a Dakhla Régészeti Hivatal főigazgatója és az ásatási misszió vezetője elmondta, hogy a település egy teljes mértékben működőképes közösség minden építészeti elemét tartalmazta.
Az ásatások egyik legjelentősebb felfedezése egy közel 200 feliratos osztrakonból (írószerként használt kerámiatöredék) álló gyűjtemény, amely kopt és görög nyelvű szövegeket tartalmaz
– mondta Diaa Zahran, az Iszlám, Kopt és Zsidó Régészeti Osztály vezetője.
A feliratok kereskedelmi tranzakciókat, levelezést és a mindennapi élet egyéb részleteit rögzítik, kivételes dokumentációs anyagot nyújtva a város lakóiról.
Bár Egyiptom leginkább fáraóiról és piramisairól ismert, több mint 250 évig a Bizánci Birodalom része volt. Ebben az időszakban, a Kr. u. 4. század végétől a 7. század közepéig, a kereszténység vált a domináns vallássá, a városok terjeszkedtek az országban, és Egyiptom a birodalom egyik leggazdagabb tartománya volt.
Az újonnan feltárt település ebből a korszakból származik, ritka betekintést nyújtva abba az időszakba, amikor a római hagyományok, a keresztény hiedelmek és az egyiptomi kultúra átfedésben voltak.
A felfedezés az egyiptomi Turisztikai és Régészeti Minisztérium által bejelentett két jelentős régészeti lelet egyike volt.
Egy külön ásatáson Marina El Alameinben, Alexandriától körülbelül 96 kilométerre nyugatra, a Földközi-tenger partján a régészek 18 ősi sírt tártak fel, köztük egy hatalmas, 2,4 méter hosszú gránitszarkofágot, amely emberi maradványokat tartalmazott. Találtak egy sérült gipszszfinxet és több olyan holttestet is, amelyeket vékony aranyfóliával temettek el a szájukban. Az ókori görögök és rómaiak úgy hitték, hogy ez a temetkezési szokás, amelyet „aranynyelvként” ismernek, segít a halottaknak beszélni a túlvilágon - írta a Daily Mail.
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
