„Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek. Bizony, bizony, mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, aki azt küldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.” (Jn 13,14–17)
Oly élvezettel mossuk gyermekeink lábait, amíg még kicsik, még meg is csókoljuk törlés után! Mert olyan aranyos, olyan tiszta, olyan ártatlan! Ekkor még nem gondolunk bele, hogy ezek az ártatlan gyermeklábak egyszer megnőnek és a szívünkre taposnak, és messze elfutnak tőlünk. Milyen jó, hogy nem látjuk, nem tudjuk előre, hogy azok az „ártatlan” gyermeklábak milyen utakra fognak majd tévedni, milyen mocskosan fognak bolyongani az élet országútjain!
A részegeskedő férjnek, a kötekedő anyának, a csavargó leánynak, a hazug és csaló fiúnak, a gonosszá vált nagyapának, az elviselhetetlen nagymamának is valamikor ilyen ártatlan és tiszta lába volt. Ugye hihetetlen? Szinte elképzelhetetlen, hiszen annyit szenvedek miatta!
Ki tudja megtenni azt, hogy lehajol és megmossa ezeket a gyűlölt lábakat?
Egy gyilkos csaló, egy áruló, egy tagadó, egy parázna, egy részeg, egy hazug lábait nem, nem veszem a kezembe, nem érintem meg! Még hogy én megmossam?! Azt már nem! Ennyire nem alázkodom meg ezelőtt a senki előtt!
Uradnak vallod-e Jézust? Követője vagy-e a Mesternek?
Akkor most lásd meg a Mester Jézust: egy tál langyos vízzel Júdás felé közeledik, ránéz kedves, szomorú tekintettel, meghajol, egészen térdre ereszkedik Júdás előtt. Pontosan tudja, hogy ő Júdás, eladta őt 30 ezüstpénzért a főpapoknak, ezért hajol meg előtte, ezért veszi szent kezébe Júdás lábait. Megmossa azokat, hogy emlékezzen Júdás. Azután megy Jánoshoz, Jakabhoz és Péterhez. Péter tiltakozik, de a Mester az ő lábait is meg mossa – Péter most még nem érti, miért cselekszi ezt a Mester, de majd egyszer megérti.
Megmosnád-e gyűlölt, utált ellenséged lábait? Nem, azt nem! – Fejmosás kell ennek, nem lábmosás! – mondod.
Lásd meg az Urat, amint az áruló, pénzsóvár, álnok, csaló, gyilkos lelkületű, zsivány Júdás előtt meghajol!
Hajolj meg a te Júdásod előtt, mosd meg lábait! Tégy jót vele, fogadd vissza, öleld át, bocsáss meg neki! Szeresd! A fejmosást hagyd Istenre. Tedd, amit a te Mestered kért: te hajolj le, alázkodj meg, ne várj, amíg Júdásod esetleg megváltozik, hiszen ő messze van még a világosságtól, Istentől.
Nehéz ezt megtenni, tudja ezt az Úr. Ezért mondta, hogy „a szolga nem nagyobb az ő Uránál”. Csak annyit tegyél meg, amennyit érted, neked megtett az Úr Jézus, amikor téged mosott ki a bűneidből! Cselekedd, amire Ő mutatott példát, amire Ő kért!
Nehéz együtt élni hamis emberekkel, nehéz némán tűrni a bántalmakat, megalázást. Nehéz egy részeg után a mocskot tisztítani, nehéz egy tékozló fiúnak, leánynak megbocsátani! Nehéz, de Jézusért, Mesteredért, Uradért tedd meg! Hajolj le ellenséged lábaihoz! Meglásd, milyen örömöt, békességet, feloldódást jelent majd neked, ha Jézus példáját követed. Lehet, hogy egyszeri lábmosás nem lesz elég, lehet, hogy sokszor kell lehajolni, megbocsátani, felemelni, betakarni, visszafogadni. De az Úr kér, tedd meg. Ha szolgája vagy, ha tanítványa vagy, ha a követe vagy, ne tartsd magad nagyobbnak, többnek, mint Jézusod, Megváltód.
Köszönöm, Úr Jézus, hogy felemeltél, bűneimtől megtisztítottál, szabaddá tettél. Szeretnélek szolgálni, követni Téged. Adj erőt, hogy ne mondjak le az én Júdásomról! Segíts megalázni magam, meghajolni és feltétel nélkül szeretni! Ámen.
(Morzsák 1., 1999)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
