Nálunk nemrég befejeződött az év utolsó szüretje. Néhány hajnali fagy után immár jónak láttam, hogy a leszedett naspolyát – egy ládában lazán elterítve – hűvös, szellős helyre vigyem, hogy az elkövetkező hetekben a család tagjai kedvükre csemegézzenek belőle.
Naspolya: az meg mi fán terem? – teszik fel a kérdést barátaim, ismerőseim közül olyan sokan, amikor szóba hozom az egyik kedvenc csemegémet. Tájékozatlanságukat természetesnek veszem, messze nem tartozik a sokak által fogyasztott, tehát népszerű gyümölcsök közé. Számomra is leginkább azért kedves, mert gyermekkorom felhőtlen, boldog világát idézi fel. Akkoriban az Ardai-hegynek csaknem a csúcsáig, ahogy errefelé mondták, a Kokondáig nyúló végeláthatatlan szőlősorok között szerényen meghúzódott egy-egy nagyobbacska, fává terebélyesedett naspolyabokor. Virágzása sem mindennapi látvány – festők ecsetjére kívánkozik, mint ahogy a terméstől roskadozó ágai is figyelemre méltóak.
Az általam fellelt leírásokban az olvasható, hogy íze leginkább a szelídgesztenyére emlékeztet, de ezzel szelíden vitatkoznék: nekem leginkább a túlérett körte jut eszembe róla. No meg az, a hozzám hasonló parasztgyerekek közül így, december vége felé egyik sem volt válogatós. A kertben termett alma ekkorára javarészt elfogyott, a legszebbekhez meg nem nyúlhattunk, hisz édesanyám előre figyelmeztetett, hogy azok lesznek a karácsonyfa ékes díszei. „Piros alma, aranyág” – ahogy a költő megírta.
Naspolya, naspolya… Az általam kedvelt gyümölcsök közül sokáig a birsalma és a kökény között foglalt helyet. Még akkor is, ha senki sem dicsérte, nem ajnározta.
Olvasom, hogy a naspolya őshazája a Kaszpi-tenger partja. Törökországban, Örményországban, Iránban stb. jelenleg is tömegesen fordul elő. Európába római közvetítéssel került, mint annyi más gyümölcs. Azt már csak én teszem hozzá, hogy a diónál valamivel nagyobb termése Nagy-Britanniában kétszer akkorára nő. Ami az ottani időjárással magyarázható. Akárhogy is nézzük, egy jócskán háttérbe szorított, feledésre ítéltetett gyümölcsről van szó, pedig ásványi anyagokban és vitaminokban egyaránt igencsak gazdag.
A középkorban a királyi konyhák különlegességének tartották: a szarvasgombával és a kaviárral emelték egy rangra.
Megértem, hogy idővel változnak az ízlések, no de ennyire?
Kovács Elemér
Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
Forrás
Friss hírek
Legolvasottabb
