Télen is fogyaszthatunk friss „zöldet” - Metélőhagymát az ablakba!

A metélőhagyma vékony, hengeres levelei kellemes ízűek, nem csípősek és illatuk is jóval visszafogottabb, mint a többi hagymáé. Érdemes tehát a konyhaablakban, verandán néhány tövet télen is hajtatni. Azokról mindig csak az éppen szükséges mennyiségben vágjuk le a leveleket és aprítsuk a vajas kenyérre, vagy keverjük a körözöttbe.

Ha van kertünk, akkor több évre megoldódik a metélőhagyma-utánpótlásunk, a növény ugyanis évelő, és tőosztással jól szaporítható. Tavasszal elvetjük a magokat és az abból fejlődő növényeket télen már hajtathatjuk is. Ha jó erős töveket szeretnénk, akkor az első évben hagyjuk a növényeket a helyükön és a leveleiből se vágjunk. Utána viszont nyáron a kertben fejlődött növények, télen pedig a hajtatott tövek szolgáltatják az ízletes csemegét. A metélőhagyma, vagy ahogyan sokan ismerik, a snidling, a Földközi-tenger mellékéről származik, ennek ellenére nagyon jól tűri a száraz, hideg teleket is. A szárazság sem okoz kárt benne, csak kissé durvább szerkezetű leveleket fejleszt. Laza és kötött talajokon egyaránt szépen díszlik. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy mindent elvisel. Talán ezért is érdemes a kertben metélőhagymát nevelni.

Dús, tömött lombja, lilásrózsaszín gömb virágzata mutatós, szép dísz. A vetés utáni második évben hoz először virágot, utána azonban minden nyáron nyílik. Jól gondoljuk meg, hogy hová szórjuk a magját, hiszen hosszú ideig azonos helyen marad. Célszerű ágyások szegélyében, vagy utak mentén nevelni, ott nem akadályozza a tavaszi és őszi kerti munkákat.

A metélőhagyma levelei nagy mennyiségű C-vitamint tartalmaznak. Fogyasztása tehát jó szolgálatot tesz szervezetünk téli vitaminellátásában. További előnye, hogy néhány károsítót riaszt, emiatt a megfigyelések szerint ajánlott sárgarépa, pasztinák és szamóca közelében nevelni. A snidling júliusban hoz magot, azt újból elvethetjük. Az egyévesnél öregebb magok azonban nem csíráznak jól, ezért mindig a frissen szedett magokat vessük tavasszal. A vetőmagtasakot is jól nézzük meg, nem járt-e már le a szaporítóanyag jótállása!

Tőosztással tavasszal és ősszel is szaporítható a metélőhagyma, az utóbbi biztonságosabb. Az idősebb tövek általában vézna levelekből álló ritka lombot nevelnek, ezért mindenképpen osszuk szét őket. A hajtatásra szánt töveket a tőosztással egyidőben szedjük föl, és hűvös helyen tároljuk, amíg nem kerülnek a konyhaablakba. A télen is a szabadban maradó növények hidegtől lankadó lombját távolítsuk el, hogy energiájuk visszahúzódjon a tövekbe, és nagyobb lendülettel indulhasson meg a levelek képzése tavasszal.

Az idősebb tövek hajtatásakor a lomb a vágás után két-háromszor megújul a tél folyamán, a fiatalabb tövekről viszont egészen tavaszig szedhetünk. A vágással mindig várjuk meg, amíg a levelek 12-15 cm hosszúra nőnek, és csak annyival kurtítsuk, amennyi ízesítőre éppen szükségünk van. A növényeket rendszeresen öntözzük, a túl sok víztől azonban kipusztulhatnak a tövek. A díszes edényekbe ültetett tövek a konyhában is jól mutatnak.

Friss zeller a konyhaablakból

A zeller felszedését követően vágjuk le a gumókról a gyökereket és a zöld részeket, majd a vágási felületeket szárítsuk meg. A zeller a burgonyához hasonlóan fagymentes, hűvös helyen, ládákban, homokba vagy tőzegbe ágyazva tárolható.

A húsleves télen sem képzelhető el zellerzöld nélkül. A kamrában vagy pincében tárolt alvó gumók hamar varázsütésre életre kelnek, és friss zöldet kínálnak a vasárnapi ebédhez. A zeller hajtatásához válasszunk ki egy gumót, és vágjunk le a tetejéből 3-5 cm nagyságú darabot! A vágási felületet hagyjuk kissé megszáradni, majd helyezzük a levágott részt földdel teli cserépbe úgy, hogy a felső kétharmad szabadon maradjon. A cserepet állítsuk a konyhaablakba, és a rendszeres öntözés mellett nincs is más dolgunk, mint figyelni, ahogy néhány nap múlva megjelenik az első zöld hajtás.

Bodnár István
kertészmérnök