Mérleget készítettek a KMVSZ falugazdászai a 2020-as esztendőről - Egy átlagos évet tudhatunk magunk mögött

Így év elején elengedhetetlennek tűnik a mögöttünk hagyott 2020-as esztendő tapasztalatainak összegzése, már csak azért is, hogy sikeresen megbirkózzunk az előttünk álló 2021-es év feladataival és szembe tudjunk nézni az újabb kihívásokkal. Kovács Árpádnak, a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetsége (KMVSZ) Ung megyében tevékenykedő falugazdász-szaktanácsadójának először azt a kérdést tettük fel, hogy miként indult a 2020-as szezon.

– A csapadékban szegény 2019-es év ősze, illetve a 2020-as év januárja és februárja már előrevetítette a tavaszi problémákat, de azért ilyen mértékű anomáliákra igazából nem számítottunk – hangzik a válasz. – Az esők tavasszal is elmaradtak és helyette április végén és május elején errefelé nem megszokott hideg időjárást kaptunk. A zöldségfélék magvai emiatt nem indultak csírázásnak és a palánták szabadföldbe való kiültetése is későbbre maradt. Az április elején elvetett kukorica egy része ugyan kikelt, de a hideg következtében megsárgult és jelentős hányada tönkrement. Az április 20-a és május 10-e közötti vetés nálunk több mint 3 hétig nem kelt ki, amiből következtetni lehetett, hogy a betakarítás is jócskán el fog húzódni. A kelés sem volt tökéletes (kb. 70-80%-os), hiszen a magvak egy része egyszerűen elrohadt a földben. A gyümölcsösökben is óriási problémát okozott a szokatlan időjárás. Az enyhe tél és a meleg március-április eleje megduzzasztotta, vagy már ki is fakasztotta a virágrügyeket, melyek túlnyomó része a későbbi erős lehűlés következtében elfagyott. A hideg és aszályos tavaszt egy akár kiválónak is mondható kora nyári időszak követte. Mintha csak a természet megpróbálta volna helyrehozni az előző botlását. Részünk volt esőben és melegben egyaránt, talán csak a széna betakarításában volt némi fennakadás.

– Ám ha jól emlékszem, aratás előtt és a kalászosok betakarításakor is megint óriási kihívásokkal kellett szembenézni a földműveseknek.

– A búza, árpa és a tritikálé éréskor nem igen tolerálta a bő csapadékot, hisz ezeknek a növényeknek ilyenkor igazi nyári száraz melegre van szükségük. A csapadékos időjárásban már a zöld kalász is ki volt téve a fuzárium támadásának. Aki néhány alkalommal nem védte a növényt a gombás megbetegedésekkel szemben, az a gazda bizony pórul járt a 3-3,5 t/ha terméssel, akik viszont megfogadták a falugazdászok tanácsát, és használták a növényvédőszereket, azok 6-6,5 t/ha termést takarítottak be. Ősszel a gazdák a zöldségfélékkel jó eredményt értek el, és az árakra sem lehetett panaszkodni. A káposzta és a burgonya rekordtermést hozott.

A kukorica termése a foghíjas kelés ellenére is jól sikerült és az ára is nagyon kedvezően alakult. A hajdina (grecska) is jó termést hozott, de mivel a hideg tavaszi időjárás miatt csúszott a vetése, ezért ősszel nagyon nehézkes volt a betakarítása az őszi esők miatt. Mint már korábban szó volt róla, a gyümölcsösökben, amelyek nem védett helyen voltak, tavasszal az egyes fajták virágrügyei teljesen elfagytak. Ezekben az ültetvényekben nem volt vidám a szüret. Ha már volt egyáltalán mit szedni.

– Nyakunkon a globális felmelegedés…

– Jónéhány gazda úgy véli, hogy a 2019–2020-as enyhe tél következtében a kártevők és kórokozók elszaporodtak, és ez is jelentősen befolyásolta a termés mennyiségét. Ez részben így is van, de ezzel meg kell tanulnunk bánni, együtt élni, hiszen vannak olyan fejlett mezőgazdasággal rendelkező országok, amelyekre nem jellemző a kemény tél (mint például Olaszország, Portugália, Spanyolország), és mégis szép eredményeket érnek el ezekből a kultúrákból.

– A 2020-as évben megjelenő koronavírus egy sor problémát vetett fel…

– A vírus elleni védekezés eredményeként tavasszal csökkent a kereskedelem intenzitása. Egyszerre bezártak a zöldségpiacok, később – Ungváron például  – úgy enyhítettek a szigorításokon, hogy korlátozták a piacon belül tartózkodó vásárlók számát, így sokan nem vállalták az ajtó előtti hosszú sorban állást, ezért elmaradtak a vásárlók. Egyáltalán, az egész szezonra a visszafogott kereslet volt a jellemző, ami érthető is, hisz a korlátozások miatt csökkentek a lakossági jövedelmek, sokakat csupán részmunkaidőben foglalkoztatott munkaadójuk. A vásárlóink jelentős részét kitevő nyugdíjasainknak pedig nagyon meg kellett nézni, mire költik kevéske havi járandóságukat.

– Ez a termelőknek nagyon komoly bevételkiesést jelentett. Egyesek úgy vélik, hogy a járványt követően már semmi sem lesz ugyanaz, mint előtte.

– A gazdálkodó embernek épp úgy kell majd földet művelni, vetni és betakarítani, mint eddig. A vásárlóknak pedig ugyanúgy szükségük lesz jó minőségű élelmiszerekre, mint korábban. Ezért én úgy gondolom, hogy idővel minden vissza fog térni a régi kerékvágásba.

– Valóban nincs már olcsó zöldség nyáron sem? Vagy ez a megállapítás csak a mögöttünk hagyott évre érvényes?

– A piaci árakat tekintve valóban nem olcsóak a zöldségfélék nyáron sem, hiszen szinte semmiből sincs túlkínálat. Ennek az az oka, hogy a termelők közül sokan (főleg a fiatalok) más országokban keresik a megélhetésüket, és valljuk be őszintén, könnyebben. Hogy mit hoz a jövő, az nagyban az ország gazdasági és politikai fejlődésének irányától függ, na meg az időjárástól.

– Összességében milyen a termesztési kedv a kárpátaljai gazdák körében?

– A gazda általában egy nagyon optimista embertípus, aki mindig bízik a szebb és jobb jövőben. Mindig úgy vet, hogy nem tekint vissza az előző év kudarcára. Megtesz minden tőle telhetőt, szorgalmasan és legjobb tudása szerint, a többit a jó Istenre bízza. Mint már említettem, Gejőc és Dobrony környékéről nagyon sok gazdálkodó külföldre távozott, de akik maradtak, azok az Egán Ede vállalkozásfejlesztési támogatásoknak köszönhetően sokkal jobban fel vannak szerelve gépekkel, mint előtte, ezért megfelelő munkakedvvel és bizakodva várják a tavaszt.

Kovács Elemér