Helyet kérnek földjeinken

Az éghajlatváltozás nyomán egyre több délszaki növény jelenik meg a szántóföldjeinken, kertjeinkben.

Cikkünkben azokra irányítjuk a figyelmet, amelyek már sikeresen megvetették a lábukat, és termesztésük gazdasági haszonnal is jár. A szántóföldi növények közül ilyen a batáta, az amaránt és a cirok, a gyümölcstermő fák, bokrok sorából pedig a füge, a homoktövis és a datolyaszilva.

Batáta, a sokhasznú

Az édesburgonya vagy batáta (Ipomoea batatas) a nálunk gyomként tenyésző apró szulákkal, illetve a kúszó kerti hajnalkával áll rokonságban, viszont a krumplihoz semmi köze, csak a gumója hasonlít rá. De amíg a burgonya gumója a növény módosult, raktározó szára, addig a „batátagumó” valójában megvastagodott gyökér.

Az édesburgonya olykor kétméteres indákat is növeszt, nagy, szív alakú levelekkel, a szulákéhoz hasonló virágokkal. Hazánkban a megvastagodott raktározógyökeréért termesztik, amelyből 4-10 darab képződik növényenként. A „batátagumó” tápértékben gazdag, kálium-, réz- és mangántartalma jelentős, a többi zöldséghez képest sok benne a fehérje, kevés a zsír és a koleszterin, szénhidrátjai pedig olyanok, hogy a cukorbetegek is fogyaszthatják. Sokoldalúan hasznosítható, így például lehet párolni, sütni, főzni, grillezni.

A batáta tipikusan kisüzemi növény, sok kézimunkát igényel. Mivel trópusi eredetű, igen melegigényes, 24-26 fokos hőmérsékleten fejlődik jól, növekedése 15 fok alatt leáll. Csak ott termeszthető sikeresen, ahol legalább négy hónapon át nem csökken 15 fok alá a hőmérséklet, illetve ahol rendelkezésre áll a könnyen melegedő, homokos talaj. Mint például az ásotthalmi termesztőkörzetben, ahol meghonosították.  A batátát kora tavasszal, a gyökértől leválasztott kis hajtásokkal vagy hajtásdugvánnyal szaporítják, amelyeket hat hétig nevelnek 24-26 fokos hőmérsékleten. A palántákat május közepétől ültetik ki 120x40 centis sor- és tőtávolságra. (A bakhátas termesztés ez esetben különösen ajánlott). A batátagumót akkor szedik, ha a levelei sárgulni kezdenek.

Disznóparéjból gabona

Száraz, forró tájaink új „gabonája” lehet a disznóparéjként is közismert, közönséges gyomnövény, az amaránt.

Pontosabban annak nemes változata, amelynek külön előnye, hogy – mivel rendkívül szívós és szárazságtűrő, károsítója pedig nincs – termesztése a biogazdálkodásba is beilleszthető. Valójában nem gabonaféle, de tömegében gabonaszerű megjelenésű, hasznosítása is a gabonafélékhez hasonló: a magot megfőzve, lisztté őrölve vagy pattogatva használják. Lisztté őrölve búzaliszt helyett ételt sűríthetünk vele, lisztjéből sós, édes kekszek is készülnek.

De miért ez a nagy érdeklődés az amaránt iránt? Elsősorban a korszerű, egészséges táplálkozásban fölértékelődött beltartalmi értékei miatt, amelyek kedvezőbbek például a búzáénál. Így magjában sok a fehérje, amelynek összetétele különösen jó, ugyanakkor koleszterinben szegény, gluténmentes, emellett igen nagy mennyiségben tartalmaz kalciumot és vasat. Cukorbetegség vagy lisztérzékenység esetén is jól használható élelmiszer-kiegészítő, mint ahogy a diétás étrendbe is beilleszthető. Fehérje-összetétele (és főleg annak lizintartalma) miatt a vegetáriánusok számára különösen is ajánlott.

Termesztésében apró magjának kezelése igényel kitüntetett figyelmet. Üzemi méretekben speciális vetőgéppel vetik 50x10 centiméteres térállásra. (Ha szórva vetjük a magot, kelés után ki kell egyelni az állományt.)

Termesztésének másik sarkalatos pontja a betakarítás idejének megválasztása (amikor már érett a mag).

Üzemi felületen kombájnnal aratnak, kisüzemben kézzel, a magot pedig kis teljesítményű speciális cséplőgéppel csépelik ki.

Kukoricapótló cirok

Az amaráthoz hasonló okok miatt irányult a figyelem a cirokra is: jól alkalmazkodó a szélsőséges viszonyokhoz, kiválóan tűri a szárazságot, magját pedig a világ számos országában rendszeresen fogyasztják. Mi még ritkán élünk vele, pedig ebben sincs plutén, és a cirokból készült termékeket a lisztérzékenyek is ehetik.

Nagy mennyiségben tartalmaz élelmi rostot, a vörös szemű fajtáknak pedig kiemelkedő az antioxidáns tartalma, ami köztudottan a sejtöregedés ellen hat. A gazdaboltokban vetőmagja kapható, a némely tasakokon látható Cirokmag söprűnek felirat pedig a speciális fölhasználásra utal.

A házikerti termesztés azonban csak egy szerény lehetőség a visszatérésre, a nagy előretörést az jelentheti, ha a cirok versenytársává válik a kukoricának. Márpedig nemegyszer volt rá példa, hogy a száraz és aszályos Alföldön a cirok kisebb mértékű termésveszteséget szenvedett el, mint a kukorica. Termesztésére különösen az olyan gyengébb adottságú, aszályos földek jöhetnek szóba, amelyeken a kukorica hozama gyakran kétséges, viszont a cirok jól teljesít. Kedvező esztendőben a szemes cirok termése elérheti a hektáronkénti tíz tonnát is, de 3-4 tonna még az aszályos években is betakarítható belőle. Olcsón és biztonságosan termeszthető, emellett jó takarmány alap is (a baromfi kukoricatakarmánynak egy részét érdemes lenne cirokra váltani).

Házi kerti termesztése egyszerű: magját április végén vetjük 3-5 centi mélyre és 40 x 12-15 centis térállásra.

Beszerezhető fajtái az igen korai Dia és a középkorai Szegedi 185-ös.

Füge, a népszerű

Valószínű, hogy belátható időn belül nem létesülnek hazánkban üzemi felületű fügeültetvények, de az már most bizonyos, hogy hobbinövényként egyre növekszik a népszerűsége. Ez az ázsiai eredetű szubtrópusi növény az eperfafélék családjába tartozik. Igaz, nem fává, hanem csak nagy bokorrá nő, de az eperfához hasonlóan hosszú életű. A termékenyülés és a termés milyensége szerint több változatát különböztetjük meg, nálunk a csak nővirágot fejlesztő alak terjedt el, amely beporzás nélkül érleli be mag nélküli gyümölcseit (viszont nem aszalható). Fajtái a faiskolai lerakatokban kaphatók. Közülük a Brogiotto Nero a lila, a Desert King a sárga, a Nero del Portogallo a fekete, a Matalone Bianco pedig a fehér termésével tűnik ki. A Gustissimo különösen nagy, zöldes-piros, körte alakú gyümölcsöt hoz, míg a szintén sárga húsú Pedro fő nevezetessége, hogy hazai nemesítésű.

A füge egyszerűen és gyorsan szaporítható tősarjai szétültetésével és dugványozással egyaránt. Nem kényes a termőhelyre, tűri a száraz, kopár, meszes földeket, a szennyezett városi környezetet. Persze a jó talajt és a bőséges trágyázást meghálálja: erőteljesebb, szebb bokrot fejleszt, nagyobb gyümölcsöket terem, és fagytűrőképessége is nő. Merthogy bizony érzékeny a téli hidegre. Noha a jól fejlett bokrok még a 10-12 fokos fagyokat is átvészelhetik takarás nélkül, azonban az ennél nagyobb és tartós lehűlések már ezeket is károsítják. Ezért szélvédett, meleg déli fekvésbe telepítsük a kertben. Télire pedig lehetőség szerint takarjuk. (A fagykárosodott fügebokor jól megújul ugyan a tősarjakról, de időbe telik, amíg új hajtásai termővé válnak.) Az egyik legbiztosabb takarási mód, ha lombhullás után a bokor tövétől kiindulva árkot ásunk a növény ágait összekötözzük, lehúzzuk az árokba, és földdel, majd lombbal, szalmával vagy náddal takarjuk. Ugyanezt megtehetjük árok nélkül is, ez esetben a bokrot a föld színén elfektetve hasonló módon fedjük. Fóliával ne takarjuk a fügét, mert levegő híján súlyosan károsodik, akár el is pusztulhat!

Őrző-védő homoktövis

Az Eurázsiában honos homoktövis többnyire 2-5 méterre növő cserje formában tenyészik a ligeterdőkben, a folyók menti árterekben. Hajtásai rendszerint tövisesek, termése narancssárga, ritkábban pirosas vagy citromszínű álbogyó, benne egy kőmaggal. Augusztustól érik, de szüretével ne siessünk, mert a bogyók olyannyira nem hajlamosak a hullásra, hogy egész télen át a bokron maradnak. Jellemzően nem frissen fogyasztjuk, hanem földolgozva: dzsem, ivólé, bor, likőr, illetve olajkivonat is készül belőle. Friss fogyasztásának, illetve készítményeinek gyógyhatását hosszan sorolhatnánk, ezúttal csak néhányat említünk: védi és erősíti az immunrendszert, késlelteti az öregedést, általános legyengülés, illetve műtét után erősíti a szervezetet, javítja annak általános egészségi állapotát. Mivel a készítményei igen drágák, érdemes helyet szorítanunk a homoktövisnek a kertben, annál is inkább, mert a gyöngébb minőségű földeken is elfogadhatóan terem. (Más kérdés, hogy a jó vízgazdálkodású enyhén mészszegény talajokon virul a legszebben, de a homokon is kielégítő termést hoz.) Fénykedvelő, ezért köztesként nem telepíthető, fagytűrése pedig kiváló.

Bokra különösebb ápolást, metszést nem igényel, csak a letermett, elöregedett ágakat kell idővel leváltani. Fontos tudni viszont, hogy a homoktövis kétlaki és szélporozta növény: 9 nőivarú példányhoz 1 hímivarú (porzós) egyedet kell telepíteni. A javasolt ültetési rend 5x2 méteres sor- és tőtávolság. A homoktövis védett növényünk, vadon növő példányainak gyűjtése tilos, engedélyezett szaporítóanyaga a faiskolákban kapható.

Fajtái között kissé tövises, sőt tövis nélküli változatok is megtalálhatók.

Bodnár István kertészmérnök