Hálaadó istentisztelet a megújult kisbégányi református templomban - „Mindeddig megsegített minket az Úr”

A háború árnyékában, a mindennapok szorongása közepette különös jelentőséget kap minden olyan pillanat, amelyben meg lehet állni, hálát lehet adni, és újra lehet rendezni a lélek belső világát. Ott, ahol a világ törékennyé válik, különösen nagy súlya van minden apró jelnek, amely Isten hűségéről beszél. A kisbégányi református közösség számára a megújult templom ilyen jel lett: bizonyíték arra, hogy a remény nem puszta szó, hanem megélhető valóság. A vasárnap megtartott hálaadó istentisztelet így nem csupán az újjászületett falakról szólt, hanem arról a hitről, amely nem adja fel a jövőt. Mert ahol Isten házát gondozzák, ott a remény is otthonra talál. Ezen a vasárnapon a felújított templom falai között a gyülekezet nemcsak az elvégzett munkáért adott hálát, de azért a békéért is, amelyet egyedül Isten tud adni – még a legnagyobb viharok idején is.

„Mindeddig megsegített minket az Úr” (1Sám 7,12) – hirdette a kisbégányi református gyülekezet hitvallását a templom felújításáért tartott hálaadó istentiszteletre szóló meghívó. S mi kell ahhoz, hogy ezután is megtartson? Isten törvényének a megtartása. Erre emlékeztetett Tóth László, a Beregi Református Egyházmegye esperese, aki apostoli köszöntésében a Tízparancsolatot helyezte az ünneplő gyülekezet szívére. 

Erre építette fel igehirdetését Zán Fábián Sándor püspök is. Aki arra emlékeztetett, hogy nem elég ismerni és megtartani Isten parancsolatait, tovább is kell adni azokat, hogy a következő nemzedékek is készek legyenek meghallani az Úr szavát. Ha megtartjuk a legfőbb parancsot, hogy szeressük Istent teljes szívvel, lélekkel és elmével, s hogy szeressük felebarátunkat úgy, mint magunkat – ez a kettős parancs a keresztény hit alapja, amely a szeretetre építi Isten és az ember viszonyát –, akkor nem ürülnek ki templomaink, akkor lesz reményteljes jövőnk. A püspök azt kérte, hogy újuljon meg Istennel való szövetségünk, a tanulásra és a tanításra való hajlandóságunk, vegyük elő újra a Tízparancsolatot és éljünk aszerint. Az igehirdető arra is felhívta a figyelmet, hogy nem mi tartjuk meg a hitet, hanem a hit tart meg bennünket. Zán Fábián Sándor azt kérte az ünneplő gyülekezettől, hogy váljanak a szépen megújult templomban újra és újra megújuló, Isten törvényét megtartó és továbbadó közösséggé.

Az igehirdetést követően Cserniga Gyula helyi lelkész köszöntötte az ünneplő közösséget, a vendégeket, majd a hittanos gyerekek, illetve a gyülekezet énekkara szolgált Szerényi Veronika vezetésével, Illés Brigitta pedig Wass Albert Előhang című versét mondta el.

Ezt követően Nánási Katalin gondnok ismertette a templom történetét. A mostani felújítási munkákról megtudtuk, hogy azt elsősorban a magyar kormány 2020-ban templomfelújításra kiírt nyertes pályázatból finanszírozták. A 2021 decemberében megkapott összegből 2022 tavaszán szerették volna megkezdeni a munkálatokat, ám akkor más esemény vette kezdetét: a háború. 2023 elején sikerült kivitelezőt találni, ám közben a csapatból a kialakult helyzet miatt sokan elmentek, így csak augusztusban kezdték meg a munkát. Közben az árak elszálltak, s úgy tűnt, a kapott összegből nem sikerül elvégezni a betervezett munkát. „De Isten nem így látta. Megindította a gyülekezeti tagok szívét, megnyíltak a zsebek… Csodálatos módon szaporította az Úr a pénzünket, így folyamatosan haladt a munka és sikerült befejezni a teljes belső felújítást. Hála és dicsőség mindenért Istennek” – zárta beszámolóját a gondnok asszony, aki köszönet mondott a támogatásért a magyar kormánynak és az itt élő embereknek.

Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja köszöntőjében hangsúlyozta: egy templom minden település ékköve – legyen az a budapesti Szent István-bazilika, a debreceni református nagytemplom, a nyíregyházi görögkatolikus székesegyház vagy a kisbégányi templom. Ennek felújítása is azt üzeni: a magyar emberek építenek, és nem rombolnak. A konzul elismerését fejezte ki a kárpátaljai magyarok helytállásáért, akik a háború terheit nap mint nap érzik. Kiemelte: a magyar kormány célja, hogy segítse a nemzeti identitás, a magyarság kulturális, nyelvi értékeinek megőrzését, a szülőföldön való boldogulást. „Azt is szeretnénk – mondta –, hogy a Kárpát-medencében, a Magyarország határain túl élő magyarok számára ne vállalás legyen az anyanyelvük megtartása, továbbadása gyermekeiknek, hanem természetes lehetőség. Minden tiszteletet és megbecsülést megérdemelnek azok, akik a mai nehezített körülmények közepette is ragaszkodnak szülőföldjükhöz”. Buczkó István arra is felhívta a figyelmet, hogy a kereszténység és a magyarság szorosan összekapcsolódik, ezért a magyarságtudat erősítése keresztény kötelesség is. Zárásként a diplomata a Szentírás szavaival bátorította a jelenlévőket: „Minden gondotokat Őreá vessétek, mert neki gondja van rátok”.

Hadnagy István, a Beregi Egyházmegye főgondnoka és az ünnepségre érkező lelkészek egy-egy igével köszöntötték a gyülekezetet, majd Tóth László esperes kérte Isten áldását a hálaadásra összegyűlt közösség életére.

Az alkalom szeretetvendégséggel zárult.

Marton Erzsébet