Hálaadó istentisztelet Benében a 30 éves lelkészi szolgálatért - Hűséggel, alázattal, szeretettel

A lelkész jelenléte sokszor csendes, mégis meghatározó erő egy gyülekezet életében. Ő az, aki a mindennapok terheit, a közösség örömeit és sebeit Isten elé viszi, aki szóval és személyes példával mutat utat, s aki a legnehezebb időkben is a remény és az összetartozás forrásává válik. Benében vasárnap ezt a csendes erőt lehetett érezni: a zsúfolásig megtelt református templomban hálával és szeretettel köszöntötték Orbán Sándor lelkipásztort, aki immár harminc éve szolgál hűséggel és kitartással Benében, Csetfalván és Sárosorosziban. A köszöntésekből egy olyan lelkész képe rajzolódott ki, akinek alázata, emberi közelsége és rendíthetetlen szolgálatkészsége évtizedeken át formálta és tartotta egybe a közösségeket. Aki legfontosabb feladatának tartja Isten üzenetét hitelesen megélni és továbbadni, hirdetni az igét alkalmas és alkalmatlan időben.

Az ünnepi alkalom lelki mélységét már a lekció megalapozta: Tóth László esperes a szeretet himnuszát helyezte a jelenlévők szívére, s imádságában is erre irányította a figyelmet. Isten megtartó erejéről és gondviseléséről szólt Zán Fábián Sándor püspök igehirdetése is. A rómabeliekhez írott levél alapján hangsúlyozta: a választottakat semmi sem szakíthatja el Isten szeretetétől – „ha Isten velünk, kicsoda ellenünk”.

Az ige üzenete egyszerre valóságos és vigasztaló: lesznek harcok, próbák, nehéz napok, de velünk van az Úr, aki tulajdon Fiát adta értünk, s vele együtt mindent nekünk ajándékozott, mert szeret. Ennek a szeretetnek örök bizonyossága, hogy „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Róm 8,38–39).

Ez a lelkészi szolgálat titka is: ebből a szeretetből fakad a gyülekezetben végzett mindennapi szolgálat, a szenvedők mellé hajolás, a közösség hordozása. A püspök arra kérte a gyülekezetet és a lelkipásztort, hogy harminc év szolgálat után is megújult szeretettel forduljanak egymás felé. Mert ha ez a szeretet munkál bennük és közöttük, akkor az közösséget tart meg – bizonyítékául annak, hogy bennünket nem a körülmények, hanem Isten szeretete hordoz ebben a világban.

Igehirdetését azzal a reménységgel zárta, hogy az Úr mindannyiunkat az Ő örök dicsőségébe szánt, és hűségesen el is vezet bennünket a célba.

A továbbiakban Orbán Sándor idézte fel az elmúlt három évtized történéseit – azt az időszakot, amelyben bőven jutott öröm és áldás, de kemény megpróbáltatásokkal is szembe kellett nézniük. Két árvíz is sújtotta a vidéket, közülük a 2001-es bizonyult a pusztítóbbnak. Míg Benét a templom mellett, a Borzsa-töltésen elhelyezett homokzsákokkal sikerült megóvni, addig Csetfalván és Sárosorosziban a pusztító víz lett az úr. „A bajban, a félelmek közepette egy emberként tapasztaltuk meg, hogy Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban” – emlékezett vissza a lelkész a zsoltárost idézve. Tanúságot tett arról is, hogy „Isten nemcsak megőrzött bennünket, hanem meg is újított, sőt Magyarország kormánya és a hívek áldozatos munkája révén templomaink is megújulhattak – mindezért egyedül Istené a dicsőség.”

Orbán Sándor ezt követően statisztikai adatokkal szemléltette a gyülekezet életének alakulását, majd kiemelte: „Az elmúlt három évtizedben megtapasztalhattuk, hogy nem mi tartjuk meg az egyházat, hanem Krisztus tart meg minket. Különösen igaz ez most, a mai időkben, amikor egyre jobban fogyatkozunk. Ő az, aki erőt ad a szolgálatra, aki újrakezdést ad a fáradtságban, és reménységet a nehéz időkben. Ezért ma nem önmagamért adok hálát, hanem egyedül Istenért, aki hűséges volt hozzám, hozzánk, a gyülekezetekhez, a családomhoz” – fogalmazott a jubiláló lelkipásztor.

„Hálát adunk Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban” (1Thessz 1, 3) – kezdte ünnepi köszöntőjét Czibere Károly, a Református Szeretetszolgálat főigazgatója. Aki elismeréssel szólt arról az áldozatos munkáról, amelyet a Kárpátaljai Református Egyház végez az elesettek megsegítéséért. Külön köszönetet mondott Orbán Sándornak és munkatársainak, akik évek óta odaadóan és lelkiismeretes működtetik Benében a szeretetkonyhát. „Naponta imádságban visszük a ti próbátokat az Úr elé, s kérjük, könyörüljön rajtatok” – mondta a főigazgató, majd így buzdította a jelenlévőket: „Jézus golgotai sebébe vagytok elrejtve; a Krisztusba vetett reménység és az állhatatosság tart meg benneteket.”

A jubiláló lelkészt és az ünneplő gyülekezeteket köszöntötték a leányfalui testvérgyülekezetből és a Budapestről érkező vendégek, valamint az egyházkerület és az egyházmegye vezetői, továbbá az alkalomra eljött lelkipásztorok. A hittanos gyermekek verssel, a sárosoroszi református gyülekezet kisegyüttese pedig énekekkel tette még felemelőbbé az ünnepet. A hálaadó istentisztelet nemzeti imánk eléneklésével, püspöki áldással, majd szeretetvendégséggel zárult.

Marton Erzsébet