Az okostelefon, a közösségi média hatásai a gyerekek fejlődésére - A digitális szórakozástól a detoxikálásig

Kárpátinfo hetilap

2024. 04. 11. – 15:43 / Közélet

A XXI. század újabb kórja fenyeget, a képernyőfüggőség, amikor valakinek az élete középpontjában a telefon vagy a laptop képernyője áll. Sajnos már a gyermekkorban is tapasztalható ez a jelenség. De hogyan védekezzünk ellene? Mit tehetünk a gyermekeink online biztonságáért? Kitiltható-e az iskolából az okostelefon?... A minap bejelentették, hogy a szlovákiai általános iskolák alsó tagozatának első három évfolyamában teljesen, a felsőbb évfolyamokban pedig néhány kivétellel betiltják a mobiltelefonok használatát a tanulók számára. A tiltást azzal indokolta az oktatási miniszter, hogy egyre több olyan jelzés érkezik hozzájuk, miszerint a mobiltelefonok iskolai használata negatív hatással van a tanulók előmenetelére és lelki nyugalmára. Nyugaton ez a tendencia már korábban elkezdődött. Ami jelzi, hogy valós problémával állunk szemben, s ez a „betegség” lassan hozzánk is begyűrűzhet.

Nem véletlenül szerepelt ez a kérdés központi témaként az MCC Beregszászi Képzési Központja által nemrégiben szervezett pedagóguskonferencián, ahol Pöltl Ákos, az Ifjúságkutató Intézet kutató-szakértője az okostelefonok és a közösségi média fiatalok agyfejlődésére és dopamin egyensúlyára gyakorolt negatív hatásárairól szólt, illetve beszélt arról, hogyan védhetjük meg gyermekeinket a képernyőfüggőségtől.

– Miért veszélyes a kisgyerekekre az okostelefon, és eltilthatjuk-e gyermekeinket a használatuktól? – kérdeztük a szakembert.

– Nem kitiltani kell a gyerek életéből az okostelefont, de megfelelő időben kell odaadni. Ha túl korán kap a gyerek telefont, akkor nem úgy fejlődik az idegrendszere, az agya, ahogy kellene, a dopaminérzékenysége felborul – kezdi válaszát Pöltl Ákos. – Az okostelefonokkal és a többi személyes képernyőkkel, amelyekkel a gyerekek sok időt töltenek, az a baj, hogy olyan szinten beszippantja őket a technológia, a különböző élettani dopamin meg a különböző mechanizmusok által, hogy képtelenek letenni. Elveszi tőlük az időt az olyan aktív tevékenységektől, amikre pedig szükségük lenne az idegrendszerük egészséges fejlődéséhez: sport, a természetben eltöltött idő, személyes találkozások barátokkal stb. Ez az alapvető probléma.

– Itt mindenképpen felmerül a szülők felelőssége.

– Így van. Hisz egy gyerek, egy kamasz még nem felnőtt, nem rendelkezik a megfelelő védelmi mechanizmusokkal, nem képes önállóan, felelősen használni a közösségi médiát. Amit egyébként a felnőttek számára fejlesztettek ki, s egy gyereknek veszélyes üzem, számos komoly veszélyt hordoz, amiket nem tud még felmérni, nem képes magát megfelelően megvédeni. Épp ezért lenne fontos, hogy 18 éves kor alatt – mint az alkohol, a cigaretta, vagy éppen a jogosítvány esetében – szabályozzuk a közösségi média használatát, meggátolva azt, hogy az algoritmusok figyelemelvonással és káros tartalmakkal rossz irányba tereljék a kiskamaszokat, fiatalokat. Az a gond, hogy a szülő is bizonyos fokig függő, s ha a gyerek azt látja, hogy anyukája, apukája is állandóan nyomkodja a gombokat, akkor hiába próbálja szabályozni a gyermek okostelefon-használatát. A minta, amit lát, felülír minden szabályt, amit szabunk. Ugyanakkor a probléma gyökere a profitot termelő BigTech cégeknél van, és a profittermelő modellben, aminél csak a pénz számít. Elengedhetetlen, hogy ezek a cégek szerepet vállaljanak és támogassák a szülőket az erőfeszítéseikben, csakúgy, mint ahogy a digitális szabályozási környezetnek is át kell alakulnia a gyermekek védelmében. Egyik szülő sem vágyott erre a felelősségre, azt gondolom, és egyedül nem is fogják tudni megoldani a helyzetet.

– Mikor adjunk telefont a gyereknek?

– Erre azt szoktam válaszolni: akkor, amikor nem bánjuk, ha pornográf tartalommal találkozik. Mert amelyik gyerek kap okostelefont, az bizony akaratlanul is találkozik ezzel. Olyan statisztikák is vannak, hogy tízéves korban a gyerekek 80 százaléka találkozott már pornográf tartalommal az okostelefonon, ami nagyon rémísztő… Az is probléma, hogy a mai gyerekek nem unatkoznak, folyamatosan szórakoztatva vannak az okos eszközök által. Pedig az unalom a kreativitás táptalaja. Ha egy gyerek unatkozik, akkor feltalálja magát, kreatív játékokat, tevékenységeket talál ki magának. A kreativitásból pedig a problémamegoldó képesség fejlődik ki, ami a sikeres életvezetés egyik kulcsképessége.

– Ki lehet-e, ki kell-e tiltani az okostelefonokat, a személyes képernyőket az iskolákból? Nyugaton már vannak próbálkozások erre.

– A telefonkitiltás tavaly indult el nagy mértékben. Amit leginkább az indukált, hogy megjelent az UNESCO-nak egy 400 oldalas technológia az oktatásban című jelentése, amely egyértelműen megállapította – többek között –, hogy az okostelefon a figyelemelvonás miatt csökkenti a gyerekek tanulási képességeit, illetve megnöveli az online zaklatások számát és lehetőségét, ezért kell kitiltani az iskolából. De a 2023 december 5-én megjelent PISA jelentése is – amely a gyerekek képességeit méri három különböző szinten is – azt fogalmazta meg, hogy a telefonoknak nincs helye az oktatásban. Ennek elsődleges okaként szintén a figyelemelvonást nevezték meg. Nem arról beszélünk, hogy a technológiának nincs helye az oktatásban, hanem a személyes képernyőknek (egy felhasználó, egy képernyő), vagyis az okostelefonoknak, a tableteknek, a laptopoknak nincs helye az osztálytermekben a gyerekeknél, mert a szórakoztató tartalom ugyanazon az eszközön van, mint az oktató jellegű tartalom, és a gyerek mindig a szórakoztató jellegű tartalmat fogja választani. Azt nem teheti a pedagógus, hogy az osztályteremben a gyerek okoseszközén csak az oktatási tartalom jelenjen meg, mert a technológia nem így működik. Ezért aztán egyre több nyugati országban az általános iskolákból kitiltják ezeket az eszközöket.

– Hozott ez valamilyen eredményt?

– Nagyon sok esettanulmány készült arról, mi történik, amikor kitiltjuk az okostelefonokat: elkezdenek a gyerekek játszani, megnő a tanulási képességük, jobban teljesítenek. Amikor a szülők ezt látják, akkor hirtelen abba az iskolába akarják íratni a gyereküket…

– Minden a családban kezdődik. Sajnos látjuk, hogy már egész pici gyerek elé utazás közben az ülés fejtámlájára rögzítik a telefont, vagy a tabletet, hogy szórakoztassa a kicsit, ne sírjon, ne zavarja a szülőt a vezetésben. Vagy ha otthon „nyugalmat” akar a szülő, leülteti a kicsit a képernyő elé… Később pedig csodálkozik, hogy nem tudja elvenni csemetéjétől a modern „cumit”. Hogyan lehet leszoktatni erről őket?

– Inkább a megelőzésre összpontosítsunk. Van olyan gyerek, akinek még nincs telefonja – legyünk felelősségtudatosak abban, mikor adunk kezébe ilyen eszközt. Aki már használja a telefont, de tudatosan, tudja tolerálni a napi mondjuk egyórás szórakoztató jellegű használatát, és mellette láthatóan jól tanul, sportol, van közössége, náluk továbbra is törekedjünk a szabályok szigorú betartására. Sajnos vannak, akik a függőségi skála azon részén állnak már, akiktől nem lehet elvenni a telefont, nem lehet kikapcsolni a gépet – sajnos náluk már nem működik más, mint a digitális detoxikálás. Az USA-ban meg az angolszász országokban már vannak erre pszichológiai, pszichiátriai praxisok, ahol a viselkedési függőség kezelésére egyhónapos detoxikálás vehető igénybe. Mint ahogy a drogról, az alkoholról leszoktatják a felnőttet, ugyanúgy kell a gyereket leszoktatni erről a függőségről, vissza kell állítani a dopaminérzékenységét. Enyhébb esetekben próbálkozhatunk otthon is. Ám a leszoktatás nem megy úgy, hogy hazamegyek és elveszem a gyerektől a telefont. Fel kell rá készíteni a gyereket, az otthoni környezetet át kell alakítani, akivel a gyerek időt tölt – nagyszülők, edzők, tanárok stb. –, mindenkivel beszélni kell erről. Ez közös munka. A megoldás a közösségekben van. Mert ha a szülő egyedül próbálkozik azzal, hogy nem ad telefont a gyermekének, de körülötte – az osztályban, a baráti körben – mindenki használja, iszonyú nehéz dolga van, az szinte lehetetlen küldetés. Ha viszont az iskolai közegben megvalósítjuk, hogy ott telefonmentes közegben, egy védőburokban legyenek a gyerekek, akkor ezt sokkal könnyebb átvinni a családi életbe is.

A tapasztalat azt mutatja, hogy egyre több a szorongó, a depressziós gyerek, akikkel a szülők keresik a pszichológiai praxisokat, de nincs elég pszichológus ebben a témában, olyan meg még kevesebb, aki ezt a témát alaposan ismeri. Ez egy eszkalálódó probléma. Az MCC Ifjúságkutató Intézetében – a Tanuláskutató Intézettel együtt – azon dolgozunk, hogy csökkentsük a túlzásba vitt képernyőhasználatot a fiatalok körében, és képzésekkel, tréningekkel segítsük a szülőket, pedagógusokat a megfelelő tudás és ismeretek megszerzésében, ezzel is hozzájárulva a fiatalok mentális egészségének megőrzéséhez, javításához.