Az iráni háború kezdete előtt Donald Trump öböl menti arab szövetségesei az amerikai légicsapások ellen lobbiztak, attól tartva, hogy Teherán bosszúja őket is eléri. Ezzel szemben most úgy látják, hogy ha a teokratikus iráni rezsim fennmaradna, akkor az a jövőben is folyamatos, kiszámíthatatlan fenyegetést jelentene számukra.
Az elmúlt tíz napban több olyan hír is napvilágot látott, miszerint az Egyesült Államok és Irán közötti tárgyalások jó irányba haladnak, ami némi aggodalommal töltötte el egyes öböl menti arab államok vezető tisztviselőit. Ez utóbbiak nyíltan kijelentették, hogy Teherán katonai erejének nem szabadna semmilyen fenyegetést jelentenie a jövőbeli regionális rendben. Továbbra is komoly veszélyforrásként tekintenek a perzsa állam nukleáris képességeire, valamint ballisztikus rakétáikat és az általuk támogatott milíciahálózatot is kockázati tényezőnek látják.
Mindezek okán Szaúd-Arábia vezetése azt akarja, hogy Irán rakétaképességei „a lehető legnagyobb mértékben” csökkenjenek, míg az Egyesült Arab Emírségek úgy véli, hogy „nehéz” lenne a régió számára továbbra is együtt élni egy iráni rakéta- és drónprogrammal.
Az Egyesült Államok Perzsa/Arab-öböl menti szövetségesei most Donald Trump amerikai elnököt sürgetik, hogy folytassa az Irán elleni háborút, azzal érvelve, hogy Teheránt nem gyengítették meg eléggé az USA és Izrael támadásai.
Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Kuvait és Bahrein tisztviselői kinyilvánították, hogy nem értenek egyet a katonai műveletek befejezésével, amíg jelentős változások nem történnek az iráni vezetésben. A Fehér Ház nem kívánt nyilatkozni az öböl menti szövetségesekkel folytatott megbeszélésekről.
Az arab államok tetemes károkat szenvedtek
A legfrissebb statisztikák azt mutatják, hogy az öböl menti arab államok 4391 iráni drón- és rakétatámadás célpontjai voltak – ez a teljes támadások 83 százaléka. Izraelt ezzel szemben az offenzívák mindössze 17 százaléka érte. Az Egyesült Arab Emírségek szenvedte el a legtöbb csapást (2156), míg Szaúd-Arábia idáig 723 drónnal és rakétával nézett szembe.
Emellett Irán iraki milíciái is célba vettek néhány régiós országot, valamint Jordániát. Nemrégiben Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Katar, Kuvait, Bahrein és Jordánia közös nyilatkozatot adott ki, amelyben követelték, hogy Irak azonnal cselekedjen a területéről érkező, Irán-párti fegyveres csoportok támadásainak megállítása érdekében.
A folyamatos katonai fenyegetettség viszont egyre inkább gazdasági kérdéssé is válik a térség államai számára. A védekezési költségek, az infrastruktúrakárok, valamint a befektetői bizonytalanság közvetlenül hatnak a gazdasági teljesítményre. Egy új ENSZ-tanulmány szerint az Irán elleni háború miatt mintegy 200 milliárd dollárnyi gazdasági növekedéstől eshet el a közel-keleti térség. A fegyveres konfliktus okozta zűrzavar következtében az arab országok 120–194 milliárd dollárnyi bruttó hazai termék (GDP) kiesésével szembesülhetnek. A teljes veszteség akár négy százalékponttal is növelheti a regionális munkanélküliségi rátát, ami mintegy 3,6 millió munkahely elvesztését jelentheti, és akár négymillió embert taszíthat szegénységbe.
Az araboknak be kell szállniuk a háború költségeibe?
A növekvő biztonsági és gazdasági terhek fényében egyre hangsúlyosabb kérdéssé válik, hogy az érintett arab államok milyen mértékben vállaljanak szerepet a konfliktus finanszírozásában. Egy Fehér Ház által ismertetett javaslat szerint Donald Trumpnak fel kellene kérnie az arab országokat, hogy fedezzék az Irán elleni háború költségeinek egy részét, amelyek becslések szerint több tízmilliárd dollárra rúgnak. Emellett a Fehér Ház legalább 200 milliárd dollárnyi további katonai kiadást kér a Kongresszustól az iráni katonai hadjárat finanszírozására és a Pentagon lőszerkészleteinek feltöltésére.
A javaslat mögött az a stratégiai megfontolás rejlik, hogy a konfliktus közvetlenül érinti a Közel-Kelet biztonsági egyensúlyát, így az ottani államoknak is érdekük lehet a költségek megosztása. Viszont ez politikailag már csak azért is érzékeny kérdés, mert az arab országok többsége igyekszik elkerülni a nyílt katonai szerepvállalást, nem beszélve arról, hogy néhány héttel ezelőtt éppen ők fenyegettek még az amerikai befektetéseik felülvizsgálatával és esetleges visszavonásával.
Mindeközben a konfliktus hatásai messze túlmutatnak a katonai kiadásokon. Az amerikai hadsereg közvetlen költségein túl a háború hatása már most érezhető a világgazdaságban is. A globális energiaárak meredeken emelkedtek, ami láncreakciót indított el az infláció és a szállítási költségek tekintetében.
Az Amerikai Autóipari Szövetség adatai szerint az Egyesült Államokban egy gallon (3,8 liter) benzin átlagára jelenleg 4 dollár, ami több mint 1 dollárral magasabb, mint a harcok kezdete előtt. Emellett pedig a Brent nyersolaj hordónként 4,9 százalékkal 106,16 dollárra ugrott. A magas üzemanyagköltségek az élelmiszerek árában is megjelennek, mivel a vállalkozások szállítási és csomagolási költségei szintén emelkednek. A következmények fényében egyre sürgetőbb kérdéssé válik, hogy ki viseli a konfliktus terheit, és milyen politikai feltételek mellett.
Az iráni háború még nem ér véget
Donald Trump sokszor egymásnak ellentmondó nyilatkozatai megnehezítik a helyzet értelmezését, de az amerikai elnök legutóbbi szavaiból az következik, hogy a harcok még egész áprilisban tarthatnak. Elmondta, hogy az amerikai erők a következő két-három hétben továbbra is „rendkívül keményen” fogják támadni Iránt, és ha nem születik megegyezés, akkor a perzsa államot „visszabombázzák a kőkorszakba”. Ezzel együtt kijelentette, hogy eddigi összes célkitűzésüket elérték, vagy túl is szárnyalták azokat. Továbbá azzal is fenyegetőzött, hogy megtámadják Irán energetikai infrastruktúráját, ha a Hormuzi-szorost nem nyitják meg újra.
Ezek a fejlemények némiképp kedveznek Trump arab szövetségeseinek, ugyanis az USA esetleges gyorsított kivonulása a szoros biztosítása nélkül rendkívül érzékenyen érintené a gazdaságukat, amely jelentős mértékben függ az energiaexporttól.
A jelenlegi helyzet egyik legnagyobb paradoxona, hogy az öböl menti államok el akarják kerülni a harcokban való közvetlen részvételt, viszont stratégiai érdekeik mégis a konfliktus elhúzódása felé tolják őket. Az őket ért támadások, valamint a velük szemben felmerülő újabb igények miatt egyre inkább közvetett résztvevőkké válnak. A gazdasági és biztonsági kockázatok együtt nőnek, amelyek továbbra is megmaradnak, ha az iráni politikai irány nem változik érdemben.
A régió tartós instabilitás felé sodródik, ami tovább fokozódhat, hogyha a fegyveres harcokat elindító fél hirtelen kivonul a konfliktusból.
Az USA és Izrael iráni háborúja nem hozott gyors sikert, és a jelenlegi folyamatok inkább egy elhúzódó bizonytalanságot vetítenek előre - közölte az index.hu.
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
