Harminckilenc éve, 1986. április 26-án történt az emberiség történetének legsúlyosabb nukleáris katasztrófája a volt Szovjetunió területén, az Ukrajnában található csernobili atomerőműben. A baleset után halálos mennyiségű sugárzó anyag jutott a légkörbe. A kommunista vezetés titkolózása és félretájékoztatása az áldozatok számát is növelte. Európa nagy részét hatalmas sugárfelhő kezdte el beborítani, majd a radioaktivitást napokon belül Magyarországon is kimutatták. Daganatos megbetegedések, sugárevő gombák, génmutációs állatok, és a védőszarkofág sérülése egy idén februárban becsapódott harci drón miatt – összefoglaltuk az utóbbi évtizedek kulcsfontosságú történéseit.
Pontosan harminckilenc évvel ezelőtt következett be a csernobili atomerőmű-katasztrófa, amelyet a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris szerencsétlenségének tartanak. A végzetes baleset a Szovjetunió területén, Kijevtől 110, Csernobil városától 18 kilométerre, a Pripjaty város melletti Lenin atomerőműben történt.
Érdekesség, hogy a későbbiekben még a hivatalos dokumentumokban is kizárólag csernobili erőműnek lehetett hívni a létesítményt, ugyanis az akkori kommunista vezetés igyekezett elkerülni, hogy Lenin nevét összefüggésbe hozzák az atomerőmű katasztrófájával.
A vizsgálatok szerint az 1986. április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor bekövetkezett nukleáris balesetet több tényező idézte elő. A reaktort eleve hibásan tervezték és építették meg, de a tragédiát elsősorban a személyzet alkalmatlansága és felelőtlensége okozta.
A csernobili atomerőmű négy darab RBMK-1000 típusú reaktorral, külső szigetelő burkolat nélkül működött. Az atomerőmű dolgozói engedély nélkül hajtottak végre vészhelyzet-szimulációt.
A céljuk az volt, hogy kiderítsék, egy teljes áramkiesés esetén is képes-e a reaktor turbinagenerátora megfelelő mennyiségű energiával ellátni a póthűtőrendszert. A négyes blokk reaktorának teljesítményét az instabil, alig ellenőrizhető 20–30 százalékos teljesítménysávban üzemeltették, ráadásul elfelejtették bekapcsolni a póthűtőrendszert. A reaktor ellenőrizhetetlenné vált, másodperceken belül felrobbant, ami nukleáris olvadáshoz vezetett.
A lángokat hajnalra sikerült eloltani, de a reaktorban még tíz napig izzott a tűz, miközben Európa nagy részét hatalmas sugárfelhő kezdte el beborítani.
A levegőbe százszor annyi radioaktív szennyeződés jutott, mint a második világháborúban Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák felrobbanása után.
A csernobili atomerőmű közvetlen közelében dolgozó tűzoltókat, és a személyzet több tagját is halálos mértékű sugárzás érte. A legtöbben egy órán belül megbetegedtek, majd heteken belül meghaltak. Az akkori hírek szerint a katasztrófa utáni első napokban olyan magas volt a radioaktivitás, hogy az elhárítási munkálatokban részt vevő egyik dolgozónak barnáról kékre változott a szeme színe.
A nagy dózisú sugármérgezés hatására az emberi DNS is megváltozik, a szervezet pedig nem lesz képes új vérsejteket termelni. Az érintettek égető fájdalmat, és olyan nagyfokú szenvedést élnek át, amelyen az érzéstelenítő sem képes segíteni. Az immunrendszer összeomlik, a bőr elfeketedik, majd végül teljesen elhal.
A sugárzást ért embereknek még a holttestük is annyira radioaktív volt, hogy ólomkoporsókba kellett eltemetni őket. A katasztrófa túlélőinek a sugárzás okozta daganatos megbetegedésekkel, és súlyos egészségügyi problémákkal kellett szembenézniük.
A veszélyes törmelékek eltávolítását kezdetben távolból irányított járművekkel próbálták megoldani. A sugárzás olyan erős volt, hogy a járművek belsejében lévő elektronikát is tönkretette, így az egyetlen megoldás a radioaktív anyagok kézi eltávolítása volt.
A katasztrófa eltitkolásának súlyos következményei
A baleset körüli titkolózás és a félretájékoztatás tovább súlyosbította a történteket. A sugárzás mértékét még Viktor Brjuhanov, a csernobili atomerőmű akkori igazgatója is megpróbálta elhallgatni.
A katasztrófáról megküldött első hivatalosan jelentésében Viktor Brjuhanov azt állította, hogy Pripjaty városában és a környező területeken is minden rendben, a sugárzás szintje ellenőrzés alatt áll. Az akkori szovjet vezetést már a baleset napján értesítették, ám a vészhelyzetet továbbra sem hirdették ki.
Elsőként Svédországban azonosították a délkelet felől érkező radioaktivitás emelkedését. Az extrém mértékű sugárzást már április 26-án észlelték, majd azonnali felvilágosítást kértek. A Szovjetunió két nappal később kénytelen volt nyilvánosságra hozni a hírt, amely a probléma valós bemutatása helyett a lakosság megnyugtatására irányult. A beszámolókban továbbra is azt állították, hogy a sugárzás szintje nem közelíti meg az egészségre veszélyes mértéket.
Magyarországon szintén csak május elseje után hangzottak el az első érdemi információk a katasztrófáról. Valós tájékoztatás helyett még az ünnepi felvonulásokat is megtartották.
A kommunista vezetők tisztában voltak a levegőben lévő sugárzás kockázatával, miközben a lakosság – a veszélyeket nem sejtve – tömegesen a szabadtéri rendezvényeken majálisozott.
Európában számos helyen vészhelyzetet hirdettek, Romániában pedig jódtablettákat osztottak. Magyarországon, a Kádár János vezette rendszertől a zöldségek alapos megmosásán kívül nem érkezett más instrukció.
A csernobili katasztrófa után az osztrák hatóságok még a magyar élelmiszerek importját is megtiltották. Németország déli részén, Bajorországban, és az osztrák határon fekvő Mittenwald erdőségében még 2022-ben is találtak olyan vadgombákat, amelyek radioaktív anyaggal voltak beszennyezve.
A cézium-137 felhalmozódhat a csontszövetben, ami hosszú távon csontrákhoz vezethet.
A sugárfertőzött területekről az evakuálás is csak 36 órás késéssel kezdődött el, amely még több megbetegedést idézett elő. A hatóságok ekkor sem adtak megfelelő tájékoztatást, az embereket pedig arra kérték, hogy ne vigyenek magukkal túl sok holmit, hiszen a kitelepítés csak ideiglenes.
A csernobili erőmű 30 kilométeres körzetében a teljes lakosságot evakuálták, köztük Pripjaty lakóit is. 1986 és 1990 között 90 ezer, 1990 és 2000 között további 72 ezer főt – más adatok szerint összesen 330 ezer embert – költöztettek ki, számukra 50 kilométerre északra Szlavutics néven hoztak létre új települést. A tiltott övezetben, amely lakhatásra még mindig alkalmatlan, mintegy százan élnek, javarészt idős emberek, akik a veszély ellenére mégis visszaköltöztek otthonaikba.
A szovjet vezetés nem csak a katasztrófa súlyosságát próbálta elhallgatni, az atomerőmű tervezési hibáit és hiányosságait 1986. július 3-án államtitokká nyilvánították. A kommunista vezetők hivatalosan csak 1991 februárjában ismerték el, hogy a katasztrófa bekövetkeztében szerepe volt az RBMK típusú atomreaktor technikai elégtelenségének.
A csernobili katasztrófa a politikára is hatással volt. Mihail Gorbacsov, az egykori Szovjetunió egyetlen elnöke egy 2006-os interjúban úgy fogalmazott, hogy „talán Csernobil volt a Szovjetunió öt évvel később bekövetkező összeomlásának igazi kiváltó oka.” A volt szovjet főtitkár cáfolta, hogy szándékosan tartották vissza a balesetről szóló híreket. Visszaemlékezése szerint a szovjet vezetésnek 36 óra elteltével sem tudták tisztázni a történteket, a katasztrófa súlyosságát pedig nem mérték fel időben.
Magyarország viszonylag keveset kapott a sugárzásból
A csernobili erőmű robbanása után nagy mennyiségű radioaktív anyag került a levegőbe, a sugárfelhő pedig Európa nagy részét beborította. Ukrajna, Belarusz, és Oroszország mellett a baleset legalább kéttucatnyi európai országot érintett. A katasztrófa mintegy 45 ezer négyzetkilométernyi földet fertőződött meg cézium-137 izotóppal.
A radioaktív felhőt teljes mértékben az akkori ciklonok és légáramlatok irányították. A baleset utáni napokban a legnagyobb dózist az északi és a skandináv országok kapták.
A sugárszennyezés főként Svédországot, Finnországot, Ausztriát, és Norvégiát érintette. Magyarországot összesen két hullámban, és enyhébb mértékben érte a radioaktivitás.
Elsőként április 30-án az északnyugati részeken csapódtak le azok a sugárzó anyagok, amelyek Csernobiltól indulva Skandinávián, Lengyelországon és Csehszlovákián át érkeztek. A Győr-Moson-Sopront és Vas vármegyét ért szennyeződést egy szombathelyi mérőállomás is kimutatta, ahol kiugró sugárzási adatokat dokumentáltak. A radioaktív részecskék Magyarország belső területein már május 1-jén is jelen voltak.
A második nagyobb sugárzás május 7-én érkezett délről, Románián és az akkori Jugoszlávián keresztül, majd a másnapi esők a talajba mosták a szennyeződést. A Magyarországot ért terhelés a volt Szovjetunión kívüli Európában enyhe-közepesnek minősült, és messze alatta maradt az Alpokban és Dél-Németországban mért értékeknek.
Megugrott a daganatos megbetegedések száma
A csernobili katasztrófa áldozatainak számát továbbra sem tudják pontosan megbecsülni. Az ENSZ 2005. szeptemberi jelentése szerint a robbanás okozta sugárzás közvetlenül 56 halálos áldozatot követelt, és mintegy négyezren halhattak meg az ehhez kapcsolódó betegségekben.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján a nukleáris baleset által érintett Oroszországban, Belaruszban és Ukrajnában több mint ötezer olyan személyt jegyeztek fel, akik a nukleáris baleset idején 18 évesnél fiatalabbak voltak, és a katasztrófa után pajzsmirigyrákban betegedtek meg. A nemzetközi szakértők egyöntetűen rámutatnak arra, hogy az 1986-ban történt csernobili atombaleset előtt gyerekeknél szinte egyáltalán nem fordult elő az említett országokban pajzsmirigyrák, így a megbetegedések magas száma egyértelműen a nukleáris baleset következménye.
Az ukrán egészségügy-minisztérium adatai szerint legalább 2,4 millió ukrán közöttük 428 ezer gyermek szenved a katasztrófával kapcsolatos egészségkárosodásban. A sugárfertőzésnek kitett embereknél jóval nagyobb mértékben jelentek meg rákos megbetegedések, vetélések, koraszülések, és fejlődési rendellenességek.
A csernobili katasztrófa utáni időszakban Magyarországon is nagyobb mértékben jegyeztek fel rosszindulatú daganatos betegségeket és leukémiát a gyermekeknél.
Mayer Árpád, az Uzsoki Kórház korábbi főorvosa biztos volt abban, hogy a pajzsmirigyrák Csernobil óta terjedt el Magyarországon.
A tudósok között sokáig vitatott volt, hogy a sugárfertőzést DNS-károsító hatását örökölhetik-e a későbbiekben a gyermekek. Az amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet (NCI) vezette nemzetközi kutatócsoport a Science című folyóiratban tette közzé az első eredményeit a témával kapcsolatban. Összesen 130 olyan gyermeken végeztek vizsgálatot, akik 1987 és 2002 között születettek, felmenőik pedig az atombaleset utáni eltakarítási munkálatokban dolgoztak. Megállapították, hogy a sugárzás okozta DNS-károsodást nem öröklik a jövőbeni gyermekek.
Csernobili mutáció és katasztrófaturizmus
A baleset a természetet is súlyosan érintette, tíz négyzetkilométernyi fenyőerdő halt ki, számos madárfaj, rágcsáló és rovar tűnt el. Az állatok azonban a vártnál sokkal jobban alkalmazkodtak a csernobili atomkatasztrófa sugárterheléséhez. Az elhagyott területen medvék, bölények, farkasok, hiúzok, vadlovak, különböző madárfajok, és legalább 800 kóbor eb is él. Egy kutatócsoport 302 sugárzásnak kitett kutyát vizsgált, majd a 2017 és 2019 között begyűjtött vérmintákból megállapították, hogy az állatok genetikája a sugárzás hatására megváltozott.
A tudósok szerint a radioaktivitás nem múlik el és továbbra is érezteti negatív hatásait. A régióban élő állatok például kevesebb utódot hoznak a világra és korábban pusztulnak el.
Teljesen csak azok a fajok tűntek el, amelyek főleg a szántóföldekről vagy az emberek szemetéből válogatva táplálkoztak, például a gólyák, a verebek és a galambok.
A csernobili atomreaktor közelében egy mutálódott, úgynevezett sugárevő gombafajt is azonosítottak. Az élőlény úgy alkalmazkodott a környezetéhez, hogy a nukleáris sugárzást energiaforrásként hasznosította. A New Scientist cikke szerint a felfedezést az űrutazásban, és a Mars-misszióiban is hasznosíthatják a jövőben.
A radioaktív szennyeződések természetes úton évezredek alatt bomlanak le. Egyes kutatások szerint a csernobili erőmű közvetlen környezete még legalább 20 ezer évig sugározhat.
A tiltott területet évtizedek óta a katonaság ellenőrzi. Az ukrajnai háború kitörése előtt a csernobili zóna az extrém turizmus egyik közkedvelt célpontja is lett. A Pripjatyban látható szellemvárosba sokáig szerveztek illegális látogatásokat. Az ellenőrzéseknél gyakran lebuktak azok a tolvajok, akik a zónából sugárzó fémeket és fát csempésznek ki. Az sem ritka, hogy a korábban ott lakók személyes tárgyait fosztogatják, amelyek később a feketepiacokon tűnnek fel.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök 2019 júliusában adott ki rendeletet, amelyben arra utasította az illetékes szerveket, hogy dolgozzanak ki stratégiát arra, miként lehet fellendíteni a csernobili zóna turisztikai forgalmát. Néhány hónap elteltével több útvonalat is létrehoztak, növelték az idegenvezetők számát, és kétnyelvű információs táblákat is kihelyeztek. 2019-ben a látogatók többsége, mintegy 80 százaléka külföldi volt. A legtöbben, 15 738-an Nagy-Britanniából érkeztek, de sok lengyel, német, amerikai és cseh turistát is fogadtak a csernobili területen.
Az ukrajnai háború tovább fokozta a veszélyeket
A katasztrófa után az erőmű épségben maradt három blokkját lezárták, majd a Szovjetunió hasonló típusú reaktorait is leállították. Az első és a második blokkot 1986 decemberében újraindították, a felrobbant negyedik fölé pedig vasbeton-szarkofágot építettek.
Kijev a nemzetközi nyomás hatására csak 1995-ben állapodott meg az Európai Unióval a csernobili erőmű végleges bezárásáról. Az utolsó blokkot 2000. december 15-én állították le. Az új védőburok építéséhez negyven ország járult hozzá, kétmilliárd euróba került, élettartamát pedig száz évre tervezték.
A nukleáris veszélyeket az ukrajnai háború kitörése is tovább fokozta. 2022. február 24-én hajnalban az Ukrajnára támadó orosz csapatok a csernobili atomerőmű övezetébe is bevonultak. Az állomás személyzetét túszul ejtették, majd az oroszok ellenőrzése alatt továbbra is az erőműnél dolgoztak.
A nukleáris hulladéktározó hűtését szolgáló berendezések áramellátásának megszakadása akár egy újabb nukleáris balesetet is előidézhetett volna. A csapatok összesen öt hétig foglalták el a létesítményt, majd március 28-án kivonultak a területről. A helyzet súlyossága miatt a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) állandó megfigyelőket küldött a csernobili atomerőműhöz.
Megsérült a csernobili védőszarkofág
2025. február 14-én egy becsapódó harci drón okozott jelentős károkat a csernobili védőszarkofágban. Az építmény tetején keletkező tüzet eloltották, de a jelentések szerint a külső és a belső burkolat is megsérült. A történtekért az oroszok és az ukránok is egymást hibáztatták.
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) közleménye szerint az általuk mért gamma-sugárzás továbbra is a normális tartományban maradt, de a helyzetet folyamatos figyelemmel kísérik. A szakemberek hőkamerás megfigyeléseket végeznek, szükség esetén pedig újabb beavatkozásokat hajtanak végre.
A szarkofágon történt becsapódás után Eric Schmieman is aggódó véleményt fogalmazott meg. A nyugalmazott amerikai építőmérnök 15 évig volt a csernobili védőpajzs megépítésének műszaki tanácsadója. Mint mondta, a szarkofág tervezésekor a szélsőséges időjárási körülményeket, a földrengéseket és a tornádókat is figyelembe vették, de a háborús cselekményekkel nem számoltak – írja a The New York Times.
A szerkezet acélhéján a tűzoltók is lyukakat ütöttek, hogy az építmény belsejébe vizet permetezhessenek. A nemzetközi szakértők szerint további probléma, hogy szarkofágot úgy tervezték, hogy a korrózió megelőzése érdekében száraz maradjon.
Az atomszakértők úgy látják, hogy a csernobili védőpajzs javítása évekig is eltarthat. Félőnek tartják, hogy az acélhéj állapota a víz okozta korrodálódás miatt tovább romolhat.
A szerkezeten le kellene zárniuk a lyukat, amely „kiterjedt javítási erőfeszítéseket” igényelne, miközben az oltásnál használt víz okozta páratartalom csökkentése is szükséges lenne. Artem Siryi, a szerkezet egyik biztonsági vezetője szerint „a létesítmény teljes helyreállítása gyakorlatilag lehetetlen”. A belső zárt részen magas szintű sugárzásnak lennének kitéve a dolgozók, de a szerkezet mozgatása és rögzítése is kihívást jelentene. Jelenleg abban bíznak, hogy a kisméretű drónok felmérhetik a szarkofág belsejében keletkezett károkat, majd a javítási munkálatokban is segíthetnek.
A csernobili robbanás az atomenergetika történetének egyik legsúlyosabb balesete volt, mely rádöbbentette az emberiséget, hogy a nukleáris energia még békés célú felhasználás esetén is beláthatatlan veszélyek forrása lehet, ha gondatlanul kezelik - közölte a hirado.hu.
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat! Értesüljön időben a legfontosabb ukrajnai és kárpátaljai hírekről! Kövessen minket Facebookon, Instagramon, Twitteren vagy iratkozzon fel Google News csatornánkra!
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
Forrás
Másodszor rendezték meg a Kárpátaljai citerások találkozóját, amely ezúttal is a közös muzsikálás, a hagyományőrzés és az öröm jegyében telt.
Hatalmas felháborodást váltott ki Ausztriában annak az 52 éves szír állampolgárnak az ítélete, aki édességgel csalta lakásába, majd brutálisan megerőszakolt egy hatéves kislányt.
Orosz dróntámadás érte Odesszát: 13 sérült, lakóházak és kikötői infrastruktúra rongálódott, egy kereskedelmi hajót is találat ért.
Tavaly 2,1 millió fő vándorolt be az EU-ba.
A légvédelem 74 drónt hatástalanított az ország északi, keleti és déli régióiban, azonban 15 helyszínen 20 drón célba talált.
Zelenszkij újabb hosszabbítást kezdeményez: 90 nappal nőhet a hadiállapot és a mozgósítás időtartama Ukrajnában.
Halálos áldozata van a kárpátaljai viharnak: egy férfira fa dőlt. Több település áram nélkül maradt, autók és házak rongálódtak meg.
Az alkalom középpontjában ezúttal a család állt.
A csernyihivi rendőrség közlése szerint Oroszország már második napja támadja a térség településeit.
Az elfogadott 90 milliárd eurós európai támogatási hitel első részletét Ukrajna védelmi célú hazai termelésére fordítják.
