Az őszi betakarítású fejeskáposzta szabadföldi termesztése (3.)

Folytatva cikksorozatunkat, most az őszi betakarítású fejeskáposzta palántanevelésével, talaj-előkészítésével, majd az ezt követő és az ültetést megelőző munkálatokkal és magával az ültetési folyamatoknak a legfontosabb tudnivalóival fogunk közelebbről megismerkedni.

A fejeskáposztát a termesztés biztonsága miatt főleg palántáról szaporítjuk. A gazdaságos termesztéshez kiváló minőségű palántákra van szükség, ezért a palántanevelésre nagy figyelmet kell fordítani. Mivel a „téli káposzta” ültetési ideje legtöbbször a nyári (legforróbb) időszakra esik, ezért fontos, hogy az adott ültetési időpontra fejlett, a palántanevelő közeget gyökérzettel beszőtt kész palántákat ültessünk.

Palántanevelés

Az őszi betakarítású fejes­káposzta palántanevelé-séhez nincs szükség palántanevelő létesítményre és pótmegvilágításra, mivel az áprilistól júniusig (az adott fajta tenyészidejétől függően) elvetett magok kikeléséhez és fejlődéséhez megfelelőek a szabadtéri viszonyok (hőmérséklet és fény). Csupán a megfelelő nedvességet és a palánta fejlődéséhez elegendő tápanyagot (foszfor domináns) kell biztosítani ahhoz, hogy egyenletes kelést és megfelelő fejlettségű palántákat kapjunk.

A gazdatapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy amennyiben tápkockás palántákat nevelünk, akkor a jó minőségű, jó szerkezetű, kellő tápanyaggal ellátott steril közegek (tőzegek) mindig meghálálják a belé vetett magok „bizalmát”.

A magokat vethetjük előre elkészített palántanevelő ágyásokba is, ahol szálas (szabad gyökerű) palántákat kapunk, de a tapasztalatok szintén azt igazolják, hogy egy viszonylag kései (július közepi) kiültetés esetén érdemesebb sejttálcás (4-5 hetes, legalább 6×6) palántákat alkalmaznunk, mivel ezek a palánták jobban átvészelik az ez idő tájt okozott hőség miatti nagy stresszt, és jobb foganást mutatnak a szálas palántákkal szemben. Ez pedig hamarabbi, lendületesebb fejlődést mutat, ami a továbbiakban megfelelő fejméreteket és időben való betakarítást eredményez.

Talaj-előkészítés

Mint azt az előző cikkünkben is megírtuk, a fejes káposztát a tápanyagigényesebb növények közé soroljuk és kellően meghálálják a szervestrágyával bőven ellátott területeket. Ezért ezt a trágya-, és alaptrágyának szánt műtrágya mennyiséget mindig a talaj-előkészítés alkalmával kell a talajba bedolgoznunk.

A talaj-előkészítés szempontjából érdemesebb az őszi szántást előnyben részesíteni, mivel a tavaszi szántás jobban kiszárítja a talajt. Abban az esetben, ha másodültetésként alkalmazunk fejes káposztát, akkor az elővetemény lekerülését követően nincs különösebb tennivalónk a földdel, mint 20-25 cm mélyen átlazítani (kultivátorozni) a területet. Ezt követően, amennyiben az elővetemény előtt nem volt, akkor ebben az időszakban szórjuk ki az érett szerves trágyát és a területre szánt alaptrágyákat (kálium felét és a foszfor túlnyomó részét), a talaj és növénykondicionáló készítményeket, valamint, ha a területünk talajlakó kártevőktől fertőzött, akkor a talajfertőtlenítőt is, majd ezeket belemunkáljuk (belefrezázzuk) a talajba. A fejes káposzta termesztésével kapcsolatban fontos megjegyeznünk, hogy amennyiben a talajunk pH-ja alacsony (savanyú) számos tápanyag felvételi problémát és gyökérbetegségek kialakulását okozhatja. Ebben az esetben viszont elengedhetetlen a talajunk meszezése, mész pótlása, amelyet szintén a talaj-előkészítés alkalmával munkálunk be a talajba.

A talaj elmunkálását követően kijelöljük (kisoroljuk) a sorokat, amellyel kis barázdákat alakítunk ki, ezek a későbbiek során az ültetést megelőző és az azt követő beiszapoló öntözések folyamán fognak döntő szerepet játszani, ugyanis a sorokat jelző kis „kanálisok” jobban megtartják a vizet, amelyek jobb foganást eredményeznek a nyári nagy hőségben.

Ültetés

Az ültetést megelőzően, a kijelölt sorokban beiszapoló öntözést végzünk, amely esőztetve, csepegtető rendszerrel vagy akár slaggal is történhet. Ami a fejes káposzta tenyészterület-igényét illeti, fajtánként változó lehet. A másodnövényként alkalmazott 70-90 napos tenyészidejű fajták legtöbbje nem nevel túl nagy fejeket. Ezeknél a fajtáknál a fejméret átlagtömege 1,5-3 kg közötti, amely egy sűrűbb tőszámot engedélyez meg a számunkra. Ezeknél a fajtáknál az 50-60 cm sor-, és a 30-40 cm tőtávok a legbeváltabbak. Az ennél hosszabb tőtávok nagyobb, míg a rövidebb tőtávok kisebb fejméreteket eredményezhetnek. A hosszabb tenyészidejű (110-130 napos) fajták területigénye viszont jóval nagyobb lehet, mivel e fajták esetében nem ritka az akár 5-8 kg súlyú fejtömeg sem. E fajták esetében egy jóval nagyobb térállással, méghozzá 60-70 cm sor-, és legalább 40-60 cm tőtávolsággal kell számolnunk.

Az ültetést elvégezhetjük kézzel (furkóval) és géppel is. Mindkét ültetési forma esetében nagyon fontos, hogy az ültetést is egy újabb beiszapoló öntözés kövessen, amely nem árt, ha foszforban gazdag. Amennyiben sejttálcás palántákat ültetünk, akkor abban az esetben ügyeljünk az ültetési mélységre, hogy a gyökérnyaki rész ne kerüljön mélyebbre a talaj szintjétől, mert ebben az esetben megkímélhetjük magunkat és a pénztárcánkat is egy esetleges kései palántadőlés elleni beavatkozástól.

Nagy Csaba falugazdász,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány