Túri László történelemtanár és diakónus - Tudomány és hit egysége

Isten útjai kifürkészhetetlenek – szokták mondani. Sokszor nem tudjuk, mit hoz az élet, de azt érezzük, jó helyen vagyunk, itt kell tennünk a dolgunkat. A kígyósi Túri László diakónusként, lelki segítőként tevékenykedik vidékünkön, emellett tanárként a jövő generációjának kinevelésén munkálkodik. Ismerjük meg őt!

– Kígyóson születtem, ma is ott élek. Tanulmányaimat a Kígyósi Általános Iskolában kezdtem, majd a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban érettségiztem. Mindig is közel állt hozzám a történelem, így felvételiztem az Ungvári Nemzeti Egyetemre, majd a Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolájában abszolváltam. Még egyetemi éveim alatt csatlakoztam egy református ifjúsági csoporthoz, ahol mélyebben is megismerhettem Jézus Krisztust. Ebből kifolyólag 2009 nyarán szülőfalumban elindítottunk egy ifjúsági kört, ahol különféle programokat szerveztünk, és szervezünk ma is. Emellett pedig 2011-ben megválasztottak presbiternek Kígyóson. 2012-ben jelentkeztem a Sárospataki Református Teológiai Akadémia beregszászi kihelyezett képzésére, ahol hitoktatói képesítést szereztem. Jelenleg a kígyósi ifjúsági kört vezetem, emellett diakónus vagyok a beregszászi gyülekezetnél, valamint a beregszászi magyar gimnáziumban történelmet oktatok.

– Diakónusként mi a tevékenységi köre?

– Ha egyszóval szeretnénk kifejezni, akkor azt mondhatjuk: szeretetszolgálat. Feladataim közé tartozik, hogy a rászorulóknak, árváknak, időseknek segítsek, akár egy-egy jó szóval, biztatással, akár kézzel fogható segítséggel. Jézus Krisztus szeretetét próbálom hozzájuk közel vinni. Isten gondot visel rólunk – ezt tudnunk kell, még a nehéz időkben is. A lelki segítség mellett többek között élelmiszercsomagokat, tüzelőt osztunk szét azoknak, akik ezt igénylik. Szerteágazó tevékenységünk van, de mindezt hittel, az Úr vezetésével tesszük.

– Hogyan lehet a fiatalságot Istenhez vezetni?

– Van egyfajta éhség az emberben – testi és lelki egyaránt. Mi a lelki éhséget szeretnénk kielégíteni, ami nem mindig könnyű, azonban igyekszünk különböző programokon keresztül ezt megoldani. Például a kisebbeket nemrég a nagyszőlősi Szelíd Lovasközpontba vittük el, ahol kipróbálhatták a lovaglást és az íjászkodást, vagy például tettünk Beregszászban egy kisebb túrát, ahol a püspöki hivatalt, a levéltárat, a diakóniai központot, a Sámuel Alapítvány irodáját, a Pulzus Rádió szerkesztőségét tekintettük meg, illetve templomtúrát is szerveztünk, bejárva Kárpátalja legrégibb templomait. Ezek mind-mind hozzásegítenek minket ahhoz, hogy élménydúsan ismertessük meg a fiatalsággal az Urat. Megerősítjük bennük, hogy közösségünkben jó lenni.

–  Térjünk vissza a tanításhoz. Milyen tapasztalatokat szerzett az évek során?

– Büszkeséggel tölt el, hogy a Beregszászi Magyar Gimnáziumban – ma Beregszászi Bethlen Gábor Líceum – taníthatok, hisz én is ott tanultam, formálódtam. Sok új kihívással kell szembenéznünk a tanítás során, melyekhez nekünk, pedagógusoknak is igazodnunk kell. A világ fejlődik, gyorsul, már nem azok a szabályok érvényesek, amelyek tíz vagy húsz évvel ezelőtt érvényesek voltak. Talán sokan itt a távoktatásra gondolhatnak – amely most aktuális is –, de én nem csak erről beszélek. Ugyanilyen újdonság például a diákok megváltozott szemléletmódja, vagy az új oktatási módszerek bevezetése, melyek élményközpontúbbá teszik az oktatás folyamatát. A legfőbb, amit meg kell tanítanunk a diákjainknak, hogy tudjanak önállósodni, merjenek gondolkodni és a véleményüket megosztani.

– Hogyan kapcsolódik össze az emberben a hit és a tudomány világa?

– A világ azt hiszi, hogy ez két ellentétes terület, amelyek ütköznek. De ez nem így van. Gondoljunk csak arra, hogy nagy tudósok el tudták azt mondani, hogy van egy Istenük, aki vezeti őket. Számomra a hit és a tudomány jól kiegészíti egymást. A tanítás során is a hitemet helyezem előtérbe, és próbálom keresztyén lelkülettel oktatni a diákokat. Úgy hiszem, a tudomány útjára Isten vezetett, azért, hogy továbbadhassam a megszerzett tudásomat, és ezáltal is gyarapíthassam a közösséget.

– Meséljen a családjáról.

– Feleségemmel, Ágnessel még az egyetemen ismerkedtünk meg. Összeházasodtunk, előbb Bátyúban éltünk, Ágnes szülőfalujában, majd Kígyósra költöztünk. 2016-ban két gyermeket – Zoltánt és Erikát – gyámság alá vettünk. Ők akkor már nyolc, illetve hatévesek voltak. Nagybátyám egyedül nevelte őket, igencsak nehéz körülmények között. Ezért döntöttünk amellett, hogy magunkhoz vesszük őket. Nem volt könnyű időszak senkinek sem, ezt el kell mondanom, de sosem bántuk meg a döntésünket. Majd 2017-ben megszületett kislányunk, Sára. Mi így vagyunk egy család. Kikapcsolódásként sok családi programon veszünk részt, próbálunk feltöltődni, szeretetteljes légkört teremteni.

– Mit jelent önnek a munkája?

– 2022 a református egyházban a hálaadás éve. Úgy érzem, sok mindenért hálás lehetek – a családomért, a közösségért, amelyben élek, dolgozom, akár tanításkor, akár az ifjúsági csoportban. Számomra nagyon pozitív, hogy azokkal az emberekkel, akikkel körbe vagyok véve, eredményesen tevékenykedhetem. Sokszor gondolkodunk azon, hogy jó helyen vagyunk-e. Úgy gondolom, az Úr mindenkit a helyes irányba vezet.

– Isten segítse a továbbiakban.

Kurmay Anita