Mérleget készítettek a Kárpátaljai Vállalkozók Szövetségének falugazdászai a 2020-as esztendőről - Állattenyésztés: sikerek és kudarcok

Így, tavasz kezdetén elengedhetetlennek tűnik a mögöttünk hagyott 2020-as esztendő tapasztalatainak összegzése, már csak azért is, hogy sikeresen megbirkózzunk az előttünk álló 2021-es év feladataival, és szembe tudjunk nézni az újabb kihívásokkal. Gazdag Sándornak, a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetsége állatorvosként tevékenykedő falugazdász-szaktanácsadójának először azt a kérdést tettük fel, hogy miként alakult a megye haszonállattartói számára a 2020-as szezon?

– A 2020-as év a kárpátaljai mezőgazdászok számára, így az állattenyésztés ágazatában sem volt zökkenőmentes.

– Megyénkben mind a szárnyas-, mind a sertés- és a szarvasmarha-állomány jelentős számú, amelyek piacát különböző mértékben vetették vissza a koronavírus ellen hozott korlátozások. Például a baromfitenyésztők érezhették a karantén negatív és pozitív hatásait egyaránt. Mivel Ukrajna lezárta határait, kora tavasszal nem volt lehetőségük tojást importálni a keltetéshez, ennek eredményeképpen jelentősen megnőtt a helyi tenyésztők által értekesített inkubációs tojás és napos csirke ára. A szezon végéig így jó piaca volt a növendék baromfinak, ennek köszönhetően a gazdák eredményes évet zárhattak, de a termény árának emelkedésével drágább lett a takarmány. Amely aratásig biztosan nem lesz olcsóbb. Félő, hogy ez a körülmény majd visszaveti a kertes házzal rendelkezők körében a tartási kedvet. Bár az is megfigyelhető, hogy a kényszerű bezártság miatt sokan döntenek amellett, hogy a tojást legalább maguk termeljék meg, így újból kialakítanak egy kisebb-nagyobb tojóállományt. Annál is inkább, mivel a bolti tojás most legalább negyedannyival többe kerül, mint korábban. A szakértők azt prognosztizálják, hogy ugyan csökkenhet ennek az alapvető élelmiszernek az ára, ám ezek közül is elsősorban csak a gyengébb minőségűeknek.

– Koronavírus és afrikai sertéspestis: mondhatni két tűz között a sertéstartással foglalkozók …

– A sertéstartó gazdák számára már kevésbé alakult kedvezően az elmúlt év: az afrikai sertéspestis és a szigorítások egyaránt megnehezítették a dolgukat - vallja Gazdag Sándor. – Az állatoknak az élő súlyban történő értékesítésekor a gazdák viszonylag kevés tiszta jövedelmet könyvelhettek el, mivel a jószággal drágán vásárolt takarmányt etettek fel. Kevés olyan termelőt ismerek, akinek a saját takarmánya kitartott újtól újig. Ám, aki kocák tartásával, illetve malacok értékesítésével foglalkozik, az kedvezőbb helyzetben volt, mivel vidékünkön még sok helyen jelen van a háztáji sertéstartás. Ennek következtében nagy volt az érdeklődés ebben a szférában. A karantén nem tette lehetővé a gazdák számára a piaci értékesítést, így többségében online platformok segítségével hirdették meg növendékjószágaikat. Mint említettük, azok a gazdák, akik a fiaskocák tartása mellett kötelezték el magukat, tisztességes haszonra tettek szert, ám ne feledjük azt sem, hogy ezzel együtt – különös tekintettel a továbbra is jelen levő seréspestisre – nagyot kockáztattak.

– Kissé átigazítva a mondást, úgy is fogalmazhatnánk, hogy a szarvasmarha tenyésztésével foglalkozó gazdákat még az ág is húzza.

– Való igaz, hogy a szarvasmarhatartó gazdaságok érezhették meg leginkább a járványügyi intézkedések negatív hatásait. Gondolhatunk itt arra, hogy vidékünkön hónapokra bezártak az óvodák és az iskolák, emiatt szinte megszűnt a közétkeztetés. A vendéglátóipari egységek pedig vagy csak megrendelésre, vagy egyáltalán nem fogadták a vendégeket, illetve elvitelre főztek. Ennek következtében nagyon alacsony volt a tej felvásárlásának mértéke, szinte tervezhetetlenné vált a termelés. Márpedig ebben az ágazatban, melyet az agrárium nehéziparának szoktak nevezni, a hosszú távra szóló tervezés nélkülözhetetlen, Sajnos nem különösebben kedvezőek az idei kilátások sem. A falusi csorda létszámának folyamatos csökkenése miatt sok helyen nem találni pásztort, a meglevő legelők elhanyagoltak, s mint mondottuk, a háztájiban előállított tej és tejtermékek értékesítése szinte kizárólag helyben, illetve a piacokon kialakított tejcsarnokokban történik. Ezzel kapcsolatban egyetlen biztató fejleményről tudok beszámolni: van egy stabil, tudatos vásárlói réteg, amely következetesen ragaszkodik a családi gazdaságokban előállított tejtermékekhez, és zokszó nélkül veszi tudomásul ezek időnkénti drágulását.

– Köszönöm a tájékoztatást.

Kovács Elemér