Kárpátalján hamarosan elkezdődik az ősziek betakarítása - A gazdák a közepesnél jobb termésre számítanak

A múlt pénteki vihar szerencsére nem okozott jelentősebb károkat sem a kalászosokkal bevetett parcellákon, sem a kukorica- és a napraforgótáblán, számoltak be tapasztalataikról a kárpátaljai gazdák. Akik azt is elmondták, hogy várhatóan tíz nap múlva, tehát július első dekádjában elkezdődik az őszi árpa betakarítása. Tőlük tudtuk meg azt is, hogy a kalászosokból az átlagosnál valamivel nagyobb hozamokra van kilátás.

Ám üröm az örömben, hogy pang a terménypiac. Az Európai Unió keleti országait elárasztó ukrán gabona exportjára vonatkozó korlátozó rendelkezések jelentősen befolyásolják a szántóföldi növények termesztésére szakosodott kárpátaljai gazdák értékesítési lehetőségeit. Magyarán: miközben az elmúlt két évben a korábbiakhoz képest mintegy 200-250 százalékkal emelkedett a műtrágya ára, és a kalászosok megvédéséhez szükséges vegyszerekhez is drágábban lehet hozzájutni, aközben a termelők raktáraiban jelentős mennyiségű gabona halmozódott fel, mert azt egy idő óta még áron alul sem lehet értékesíteni. 

Ne kerteljünk – mondja Tóth Bertalan beregújfalui gazda. – Miközben minden, a gabona termesztéséhez szükséges anyag – műtrágya, vegyszerek, gázolj stb. – ára folyamatosan emelkedik, aközben a gabonáért senki sem hajlandó normális árat fizetni. Az aratásra készülődve kiszámoltam: 35-40 mázsás hektáronkénti termés esetén legalább tíz hrivnyát kellene kapnunk a kicsépelt mag minden egyes kilójáért, hogy egálban legyünk, tehát a termelés ne legyen ráfizetéses. Tisztában vagyunk vele, hogy ez ma csupán egy beteljesületlen álom. Nekünk annyi a szerencsénk, hogy családi gazdaságunkban a gabona jelentős részét a jószággal etetjük fel. Nem állítom, hogy a sertéstartás mostanság olyannyira kifizetődő lenne. Én inkább a húsmarhatenyésztésben látok fantáziát. Most is hat bikaborjút tartok. A szarvasmarha ellátását megkönnyíti, hogy a környékünkön kaszáló akad bőven. Az istállózási időszakra szükséges szénamennyiség jelentős rész már az aborában van. 

Kovács Árpád kisgejőci gazda szintén abban látja a megoldást, hogy a terményt „bőrbe bújtatva”, tehát a jószággal feletetve hasznosítsuk. 

Ismeretségi körömben megnőtt azoknak a gazdáknak a száma, akik tavasszal napos, illetve előnevelt csibét vásároltak százszámra, és most a korábban átalakított terménytárolókban és ólakban nevelik a fiatal szárnyasokat. Méghozzá úgy, hogy az épületek mellett tágas kifutókat alakítottak ki. Ugyanis sorstársaimmal már tavaly megtapasztaltuk, hogy az ungvári piacon kelendő az úgynevezett kapirgáló, tanyasi tyúk. És nincs annyi belőle, hogy hétvégeken akár 18-20 darabot is ne tudnánk értékesíteni a frissen levágott és megpucolt szárnyasokból. Méghozzá jó áron.

Több évtizede tapasztalom – állítja a falugazdász –, hogy mindig akad egy piaci rés, ahová a rugalmas kistermelő be tud nyomulni. Jelen esetben Kárpátalján ez a háztáji baromfitenyésztés. 

Kovács Elemér