A régi szőlős- és borosgazdák úgy tartották, hogy akkor zajlik az élet a normális medrében, ha a két évvel ezelőtti szüret termése, illetve az abból szűrt borból kapott pénz már a bankban fial, a tavalyi termésből nyert lánghullámú nedű értékesítése pedig az év folyamán szépen, folyamatosan történik, hogy az ősz már üres tárolóedényeket találjon: ezzel biztosítva az örök körforgást.
Három évvel ezelőtt, a 2020 tavaszán minket is elérő világjárvány akasztotta meg ezt a folyamatot. Még messze nem sikerült mindent a helyére rakni, amikor jött a háború, ami a szőlőtermesztés és borértékesítés terén is mindent megváltoztatott. Gyakorlatilag elmaradtak a hágón túlról hozzánk érkező vendégek, így kényszerűségből továbbra is a hordóban érlelődik az utóbbi három esztendő termésének jelentős része. A tárolás nem kevés fejtörést okoz a gazdáknak, annál is inkább, mivel a 2020-as és a 2021-es esztendő a sok-sok kihívás ellenére az átlagosnál jóval magasabb hozamokkal örvendeztetett meg bennünket. Így a mögöttünk hagyott 2022-es esztendő gyengébb termése miatt most talán senki sem bánkódik különösebben. Sokan egyenesen örültek is neki, mert így legalább nem kellett pótlólagosan tároló edényt vásárolniuk.
Így tehát néhány héttel ezelőtt felemás hangulatban kezdődött el a szőlőültetvényekben és a házikertekben Noé apánk kedvenc növényének a metszése. Van jó minden rosszban, állítják a helyi szakemberek: ezúttal legalább senki sem törekszik majd a maximális hozamok elérésére, így a megszokottnál jóval több vessző kerül le a tőkékről.
A kisebb terhelés pedig növeli annak az esélyét, hogy minden fürt idejekorán beérik. Mert tavaly szeptemberben, amely rekord mennyiségű csapadékot hozott, rengeteg félig érett szőlőgerezd rohadt meg a hajtásokon. Ezek egy része még mindig csúfítja az ültetvényeket. A gondos gazda a gyümölcsmúmiává vált fürtöket még metszés előtt vödörbe szedi és gondosan elégeti. Ha metszéskor tenné ugyanezt, akkor sok fürt lehullana, elkallódna a tőkék alatt, pedig tudjuk, hogy rajtuk gombaspórák tízezrei telelnek át.
Az idei tavasz más, mint a többi, állítják a növényvédelmi szakemberek. Az utóbbi két-három hónap enyhe időjárásának következtében az átlagosnál jóval nagyobb számban telelnek át a különböző gombák szaporítóképletei, valamint a károsítók közül a pajzstetű és az almamoly. Ezek egyedszámát jelentősen csak két héten át tartó mínusz 13-15 fokos hideg lenne képes elpusztítani. Bár hidegebbre fordult ezekben a napokban az idő, még messze nem tartunk itt. Emiatt a tavaszi lemosó permetezést ezúttal nem hagyhatjuk ki. Mint ahogy készülni kell arra is, hogy mind a csemegeszőlőt, mind a borszőlőt adó tőkék esetében majd el kell végezni a fürtválogatást, bármennyire is ódzkodunk ettől a beavatkozástól és keressük a kifogásokat. A legtöbben azt kérdezik: mi van akkor, ha ezután jégverés pusztít a szőlőben, és éppen az általam nemrég ledobált fürtökből maradt volna még valami?! Persze ez is előfordulhat, de ennyi kockázatot mégis be kell vállalni.
Korai ifjúkoromban többször is nekiszegeztem a kérdést édesapámnak: miért ragaszkodik továbbra is ahhoz, hogy a szomszédban lakó Feri bácsi metssze le nálunk a szőlőt? Hisz olyan lassan és komótosan mozog már az öreg…
– Azért, fiam, mert Feri bácsi tisztán metsz. A tőkéket végig nézve nála minden egyértelműen világos, hogy melyik hajtást miért hagyta meg... Majd, ha felnősz, neked is erre kell törekedned.
Tehát, kedves gazdatársak: metszeni is csak pontosan és szépen…
Szépreményi Kristóf
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
