A feketerothadás nevű szőlőbetegség és az ellene való védekezés
A feketerothadás nevű szőlőbetegség és az ellene való védekezés
 / Gazdaság

A feketerothadás az utóbbi évtizedekben már a lisztharmattal egyenértékű károsítója lett a szőlőnek. Még az amerikai származású, direkttermő szőlőfajtákat is képes károsítani. Kórokozója a Guignardia bidwelii nevű gombaféle, ami szintén Amerikából származik. Még az extrém száraz években, mint az idei is, képes károsítani a szőlőt, ezért az ellene való védekezés mára már a szőlő növényvédelmének egyik pillérét adja.

Hirdetés

A Guignardia gomba a fertőzött növényi részeken telel át és akár évekig is fertőzőképes lehet az ültetvényben felgyülemlő fertőzött növényi maradványon fennmaradva. A szőlő minden zöld részét károsítja. A leveleken már májusban élesen határolt, barna foltok jelennek meg, de a legfőbb gazdasági kárt a zsendülés előtt álló fürt bogyóinak tönkretételével okozza. Először fakó-barnás romló folt jelenik meg a bogyón, majd végül kékes-fekete, mumifikálódott bogyók maradnak a kocsányon. Innen van a magyar elnevezés is. A fertőzésnek kedvez a tartósan csapadékos, nyirkos időjárás és a 25 fok körüli hőmérséklet.

Az ellene való kémiai védekezés hatékonyságát erősen csökkenti az igen hosszú inkubációs ideje, ami a fertőzéstől az első tünetek megjelenéséi eltelt időt jelenti. A kémiai védekezés legfőbb időszaka az elvirágzástól a zsendülésig tart. Az ezt megelőző időszakban igyekezni kell a lisztharmat és a peronoszpóra elleni szereket úgy megválasztani, hogy az a feketerothadás ellen is hatással legyen. Sajnos a jól bevált bordói lé és a vízoldható kén nem védenek ellene, sőt bármilyen vegyszeres védelem is csak az egyéb agrotechnikai védekezésekkel együtt lehet eléggé hatékony.

A legeredményesebb védekezés minden esetben a megelőzésen alapszik! A feketerothadás elleni megelőző védekezés ott kezdődik, hogy az ültetvényből a szüret után és a kihajtás előtti időszakban eltávolítunk, vagy a talajba leforgatunk minden fertőzési forrást (leveleket, fertőzött avart, mumifikálódott fürtmaradványokat). Ebben az esetben a talaj teljes felületének (a sorok alatt is!) aláforgatása szükséges. A metszés után a venyigét szintén ajánlatos elégetni vagy elszállítani.

Mivel a Guignardia gomba áttelelő képletei nagyon szívósak, a vegetáción kívüli lemosó jellegű permetezések kevéssé hatékonyak ellene.

A kihajtás utáni időszakban a szőlő virágzásáig legalább három kémiai védekezést kell végrehajtani, amihez a felszívódó hatású szerek közül a Topas, Folicur és a Systhane javasolható. Bármelyik felszívódó szert használjuk, utána másikat válasszunk. Minden esetben tegyünk hozzá vízoldható ként is (a lisztharmat miatt), és még a peronoszpóra elleni, kontakt hatású szerek közül a Delan, Dithane, vagy a Folpan egészíti ki a keveréket, melyek szintén jól védenek a feketerothadás terjedése ellen.

A szőlő elvirágzásakor a lehető legjobb védelmet a Cabrio Top adja, de ha nem sikerülne beszerezni, a fentebb felsorolt szerek kombinációjával is helyettesíthetjük, azzal a különbséggel, hogy most nem teszünk ként, mivel az megperzselheti a bogyókezdeményeket!

Amikor a fürtön borsszem nagyságú bogyók vannak, újra védekezni kell! Ebben a stádiumban a legjobb védelmet a Dynali+kén+Delan Pro kombináció adja, amit egy hét múlva meg lehet ismételni, vagy a Cabrio Top+kén+Topas kombinációt alkalmazni.

A fürtzáródás előtt már a feketerothadás és a lisztharmat mellett a botritisz ellen is védekezni kell. Erre legcélszerűbb a Collis+Folpan+kén kombinációt választani, esetleg, ha nincs Collis, akkor Folicur Solo-val lehet helyettesíteni.

A fürtzáródás után már a zsendülés időszaka következik, amikor a bogyók héja elveszíti a fogékonyságát a peronoszpóra, lisztharmat és a feketerothadás fertőzésre, viszont védelem nélkül a lombozat továbbra is fertőződik és károsodik, valamint az áttelelő képletek is nagyobb számban alakulnak ki. Ezért zsendüléskor célszerű rövid várakozási idejű szerekkel védekezni, illetve a korai szüretű fajtákat még a szüret után is érdemes lepermetezni, amihez a fentebb felsorolt szerekből már tudunk választani megfelelő kombinációt. Azt feltétlenül tartsuk szem előtt, hogy a felszívódók közül egy adott hatóanyagot maximum kétszer használhatunk egy vegetációs időszakon belül, a rezisztencia kialakulásának veszélye miatt!

Barkaszi Ferenc
agrármérnök-szaktanácsadó, a KMVSZ falugazdásza