Bő húsz esztendővel ezelőtt megcsodáltam Kárpátalján egy kisebb kiviültetvényt, amely akkor már termőre fordult. Azóta van, úgymond, saját nemesítésű, a telet az átlagosnál jobban tűrő fajtánk is.
Ma már senki sem csodálkozik azon sem, ha ismerősei, barátai itthon termett mézédes fügével kínálják meg. Tavasszal pedig az egyik gyümölcsfák szaporításával foglalkozó barátom arról számolt be, hogy legkelendőbb portékája most éppen a datolyaszilva, vagy más néven a hurma csemete.
Magam sem gondoltam volna, hogy az elültetését követő nyolcadik évben udvarunk dísze lesz ez a szabályos alakú, dús lombozatú fa – magyarázza Hidi Ágnes nagydobronyi gazdaasszony. – Különösen október végén, november elején nyújt szép látványt, akkor, amikor a datolyaszilva megkapja aranysárga színét. Az egyik szomszédasszony, megcsodálva a fát, a népmesékre utalva találóan aranyalmának nevezte el.
Ha jól belegondolunk, a mögöttünk hagyott nyolc esztendő alatt télvíz idején jónéhány fagyos napot is ki kellett bírnia.
Az első években a téli hónapokban még valamelyest takargattuk is, ám utólag már látjuk, hogy fölösleges volt félteni, mivel eleddig fagykárt nem szenvedett. S ha már a fagy szóba került: a termést akkor takarítjuk be – időjárástól függően október végén, vagy november elején –, amikor már a dér megcsípte. Száraz, hűvös helyen tárolva érleljük néhány hétig – a gyümölcs akkor válik igazán ízletessé.
Lám, az éghajlatváltozás járhat némi előnnyel is. Hidiék példáján felbuzdulva bátran bővíthetjük gyümölcspalettánkat datolyaszilvával.
Kovács Elemér
Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
