Csemegekukorica – az év slágernövénye, sokadszor - Öntözés nélkül nem megy

A csemegekukorica az év slágernövénye lett, immáron sokadik alkalommal. Lélekbúvár legyen a talpán, aki megfejti, hogy június elején miért hajlandó a vásárló egyetlen csőért 30 hrivnyát kifizetni. Márpedig az idén ez történt. Persze arra sincs elfogadható magyarázat, hogy igaz jóval korábban, mondjuk március végén, a fűtött fóliasátorból kikerülő uborka kilogrammját az árusok 110-120 hrivnyáért vesztegették. Méghozzá sikerrel.

– Ki érti ezt?

– Azért jó, ha már az elején tisztába tesszük a dolgokat: a vásárlóközönségnek csupán csekély hányada képes ennyi pénzt megadni egyetlen cső kukoricáért, illetve az uborka kilogrammjáért, ám a kereslet és a kínálat ebben az esetben szerencsésen egybeesett – magyarázza Balog Sándor nagydobronyi termelő. – A csemegekukoricánál maradva úgy láttam, hogy az egész szezonban soha nem gyűlt fel jelentős felesleg, mégpedig azért, mert a Kárpátalján megtermett csemegekukorica jelentős része idén is a hozzánk közelebb eső hágón túli városok piacain került értékesítésre. Tegyük hozzá gyorsan, az árak alakulásában közrejátszott az is, hogy a háborús helyzet miatt terményünknek ezúttal nem volt konkurenciája.

– Kívülállóként azért úgy látom, hogy korántsem mindegy, az első tételek mikor kerülnek értékesítésre.

– Bizony nem. Mi például a sejttálcás palántanevelést részesítjük előnyben, és a zsenge növényi sarjakat idén április 10-e körül bakhátakra ültettük ki szabadföldbe, fóliás takarással, valamint csepegtető öntözéssel kiegészítve. A továbbiakban természetesen gondoskodunk a megfelelő növényvédelemről is. A gondos ápolásnak köszönhetően a betakarítás elég korán, június 20-a és 28-a között történt. Ismétlem, a kori tavaszi fagyoktól fátyolfóliával védtük az állományt. Idén szerencsére több mint kevesebb sikerrel.

– Kijelenthetjük-e, hogy jelenleg valóban ez a legpénzesebb kultúra?

– Igen, de tegyük hozzá gyorsan, hogy óriási befektetést igényel. Gondoljunk bele, hogy idén az óriási aszály miatt másnaponként működtetni kellett az öntözőrendszert. A mi szivattyúnk gázzal működik, így az üzemanyaghiány nem okozott problémát, ám a ráfordítási költségek jelentősen növekedtek. A nagyjából egy hektárnyi csemegekukorica gondozása több mint százezer hrivnyát emésztett fel. Utólag már elmondhatjuk, hogy sikeresen jöttünk ki az egészből, ám az elején erre senki nem adott volna garanciát.

Tehát aki a jövő esztendőben szeretne ezzel a kultúrával foglalkozni, annak azt ajánlom, hogy maximálisan tegye oda magát, ne spóroljon sem a műtrágyával, sem a fóliatakarással, sem a növényvédelemmel, és végképp nem az öntözéssel. Természetesen az elérhető szaporítóanyagból is a legjobbat válassza.

– Hogy gondolja, jövőre ismét megéri ugyanebbe a kultúrába befektetni?

– Nincsen varázsgömböm, így a jövő számomra is rejtély. Ám arra pontosan emlékszem, hogy a korábbi években a nyár közepén a dömping időszakában 2-3 hrivnyáért vesztegettük a csöveket, míg idén 10 hrivnya alá nem ment ez az ár. Azzal is tisztában vagyok, hogy sajnos nagyon sok gazdatársam elmenekült, most más országban keresi meg a családja számára a mindennapi betevőt, így kisebb a konkurencia. Az itthon maradottak számára inkább azt hangsúlyoznám, hogy öntözés nélkül ez a növény a siker reményében a jövőben már nem termeszthető. Ám ha a határban elterülő parcellákon valami módon sikerül a folyamatos vízellátást biztosítani, akkor nyert ügyük van, mivel az öntözésre alkalmassá tett parcella az év további részében is jól hasznosítható. Nálam például a letermett csemegekukorica helyén most karfiol és káposzta terem. Ígéretes hozamokra van kilátás mindkét kultúrából.

Kovács Elemér