„Jézus látta őt, és monda neki: Zákeus, hamar szállj alá, mert ma nekem a te házadnál kell maradnom. És sietve leszállt, és örömmel fogadta Őt.” (Lk 19,5–6)
Ma már nem szívesen veszik az emberek, ha valaki váratlanul betoppan hozzájuk. Az meg elképzelhetetlen, hogy csak úgy, előzetes megbeszélés, meghívás nélkül valakihez beülhetne az ember vacsorára. Valamikor, még az én fiatal koromban, ez természetes volt, hogy váratlanul, bármikor jöhetett a barát, ismerős, rokon és megkínálták azzal, ami volt.
Zákeus, az adószedő, szeretett volna többet tudni a Mesterről, Jézusról. Hivatalánál fogva, meg apróbb-nagyobb csalásai miatt nem volt közkedvelt ember. Tudta ő ezt nagyon jól. Amit az emberek nem tudtak Zákeusról, az az volt, hogy szeretett volna találkozni a nagy Tanítóval, a Mesterrel. Csupán kíváncsi volt, vagy már megunta a sok csalást, szeretett volna mássá lenni, újat kezdeni? Félt az emberektől, hogy egyszer majd bosszút állnak? Nem tudjuk.
Titokzatos kis ember volt Zákeus. Nem volt ő szabad a szívében, az anyagi jólét nem adott neki nyugalmat és biztonságot, de még örömöt se sokat. Jerikó város utálta és megvetette a zsarolót.
A Mester Jézus, aki betegeket gyógyít, halottakat támaszt, arra járt. A tömeg – a kíváncsiak, az éhesek, a nyomorultak és szenvedők – hamar hírét vették érkezésének. Követték zsibongva, izgatottan, kíváncsian. Zákeus a központban mindenről tudott, Jézus jöttét is meghallotta. „Végre, itt jár el, talán megláthatom én is. Legalább csak látni. A közelébe úgysem mehetek, mert a nagy vallásos emberek nem engednék, a szegények meg talán még el is vernének, ha meglátnának.”
Az út szegélyén fügefa van, szép lombos, nagy levelű. Arra kapaszkodott fel Zákeus. Még időben, mert már hallani az ujjongó tömeget. Elől megy Jézus. Beszél, kedvesen magyaráz. Gyermekek ugrálnak a lába körül, az asszonyok sírva, sopánkodva követik.
Már beértek a Fő utcába, egészen jól látni Őt és az ismerős jerikói tömeget. „Pszt, csendben, ne zakatolj szívem, levél ne rezzenj, szél ne borzolj ágat elém, látni akarom Őt! Meglátni, ha igaz, amit mondanak, meglátni a Messiást!”
Isten Fia előtt nincs titok, sem lomb, sem árnyék nem takarták el szemei elől ezt a bűnös embert. Tudta a nevét, és megszólította: „Zákeus, hamar szállj alá, mert ma nekem a te házadnál kell maradnom”.
„Ma az én házamnál akar maradni Jézus! Nem csak bekukkant, nem egy ötperces látogatásra jön, maradni akar. Énnálam, itt akar maradni Ő, az Úr!”
Sietve ugrik, csúszik le a fáról Zákeus és hajlong a Mester előtt, köszöntve Őt. Mekkora öröm, mekkora kitüntetés, Jézus hozzá jön!
Kedves Olvasómnak Jézus váratlan vendég? Meglepő, amikor bejelenti: „Ma nálad akarok maradni”? Nem holnap, nem egy év múlva, nem, amikor szép házad lesz, nem, amikor rendbejött a házasságod, nem akkor, ha majd meggyógyultál, ha majd a gyerek bekerül az iskolába, nem, amikor a szomszéddal kibékülsz, nem, amikor az anyósod megbékél, nem, nem, nem! Ma! Most! Itt van, lát, ne rejtegesd magad, helyzetedet, körülményedet! Előtte nincs titok, mert ismer. A nevedet is tudja: Zákeus vagy, a megvetett, a bűnös. Te is tudod magadról, talán fáj, talán szégyelled? De halld, a Megváltó szólít téged: Ma nálad akarok maradni! Nem csak vendégként vagy átutazóban. Maradni akar az Úr Jézus!
Isten nevünkön szólít, kedvesen. Meghalljuk-e a hangját? Senki nem beszél ennyi szeretettel, türelemmel a bűnös emberhez, csak Jézus. Mert szeret, mert ma az üdvösséget akarja nekünk adni, szabaddá akar tenni a bűneinktől, szégyenünktől, nyomorúságainktól. Fogadd el Őt, ma!
Veszve voltam, de Jézus meglelt, halva voltam, s most élek. Köszönöm, hogy rám találtál. Köszönöm az üdvösségemet, amit Te adtál. Maradj velem, Úr Jézus, imádni, dicsérni vágyom szent nevedet! Ámen.
(Morzsák 1., 1999)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Orosz-ukrán háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek
