Mítosz és valóság: beszélgetés Sass Krisztián kígyósi szőlőtermesztővel és borásszal - Beregszász és Tokaj – hasonlóságok és különbözőségek a két borvidék kapcsán

Állítsd be, hogy a Kárpátinfo az elsők között legyen a Google híreiben

A Beregszászi Történelmi Borvidék és Tokaj-hegyalja. Az egyik régóta világhírű, a másikat legfeljebb az elkötelezett lokálpatrióták tartják nevezetesnek, és emlékeztetnek rá, hogy Beregszász és Tokaj a régmúltban olykor-olykor versenyre is keltek… Ennek ellenére joggal merül fel a kérdés: a kettő megér-e egyáltalán bármiféle összehasonlítást? Ezen a tájon az elmúlt hosszú évtizedek alatt ezt többen megpróbálták már, ám fejtegetésük utólag nagyon elfogultnak bizonyult. Mi most próbáljunk maximálisan objektívek lenni…

(Folytatás. Elejét lásd a 11. és a 16. számban)

– Tokaj, Szerémség, Ruszt, Beregvidék és a Kárpát-medence még számos más borvidéke azért tudtak kiemelkedő helyen szerepelni, mert nagy biztonsággal tudtak aszúkat, főborokat, szamorodnikat készíteni szinte évről évre – folytatja beszélgetőtársam, Sass Krisztián. – Az évjáratok közt persze voltak különbségek, de ezek a kategóriák voltak a legelőkelőbb helyeken, ami miatt a lengyelek és az oroszok nagy mennyiségben szállították el a borokat. Ezek adták a hírnevet, de készítettek egyszerűbb, asztali borokat is. Megemlíthetjük a lőre fogalmát, amikor a seprőt feldolgozták, de volt idő, mikor szabályozták, hogy két hordó után egy hordó lőrét készíthetnek, „másolhatnak”. Ez volt Thököly 1684-es gazdasági utasításának 12. pontja.

– A tokaji, legalább 250 éves zárt történelmű borvidék kiterjedése mekkora? És a beregszásziét hogy számíthatnánk (Ardótól Kovászóig plusz Déda, Zápszony és Som)?

– Tokaj a világ első zárt borvidéke, ami azt jelenti, hogy 1737-ben egy királyi rendeletben rögzítették azt a 28 települést, ahol a tokaji bor előállításához megfelelő szőlőt termesztettek. Az Alsó-Bereg-Ugocsai borvidék ennél jóval nagyobb területet foglalt el. Gondoljunk bele, hogy ma három ország területén található ez a borvidék. Igaz, hogy nagyobb része Ukrajnában, de Barabás és Tarpa Magyarországon, míg Halmi és környéke Romániában található. Ehhez a borvidékhez tartozott Munkács déli része, illetve Nagyszőlős és környéke úgy, ahogy Kaszony, Zápszony, Kígyós, Nagybereg, Beregújfalu, Nagymuzsaly, Bene és még sorolhatnám, de a központja Beregszász volt. 1872-ben 2767 ha szőlőterület volt a vidékünkön 37 község 5005 birtokosával, de ebbe Ugocsa vármegye szőlőterületét nem számolták bele. A Tokaji borvidéken 1873-ban 6500 ha szőlőt jegyeztek.

– A tokaji bor hogy válhatott fontos exportcikké? A Szerednyén élő Dobók, közöttük az egri vár hős kapitánya a XVI. században, ha nem is mindig legálisan, vittek bort Oroszországba, Lengyelországba. Ebből miért nem lett hosszú távra szóló üzlet?

– A tokaji bor igen kedvelt volt a szláv nemesi körökben. A lengyelek és az oroszok szívesen fogyasztották a magas maradékcukor tartalommal bíró tételeket, ezért említik a krónikások főleg ezt a két piacot. A bornak fontos szerepe volt a Rákóczi-féle szabadságharcban is, noha a fejedelem szívesen fogyasztotta a beregvidéki és a tokaji borokat, azért jól lehetett velük kereskedni, hisz cserébe a lengyelek fegyvereket adtak.

– A hanyatlás kezdete a filoxéravésznek volt köszönhető a XIX. század második felében – folytatja a fiatal szakember. – Az Amerikából behurcolt kártevő a szőlőterületek 2/3-át tette tönkre. Ezután igen nehéz volt helyreállítani a borvidékek régi struktúráját, új szőlőfajták jelentek meg, a piac jelentős része elveszett. A Beregvidéknek szerencséje volt Czeiner Nándorral, aki a Schönborn uradalmi szőlőterületek szaktekintélye volt és aki feltalálta az egyszemes zöldoltást, mert ezzel a módszerrel gyorsan rekonstruálni tudták a területeket. Ez azonban kevés volt, hisz mire újra életre kapott volna borvidékünk, eljött az I. világháború, békediktátumok és sorolhatnám a történelmi katasztrófákat, amiket a mai napig nem tudtunk kiheverni.

– Valójában nagyrészt azon múlott volna, hogy Tokajban és környékén a birtokméret jelentősen különbözött a Beregszász környéki szőlőtábláktól? Ott a nyolc-tízhektáros táblák voltak a jellemzők már százötven éve, itt meg alig akadt egy ilyen. Így Tokaj környékén nem volt gond hasonló minőségű nagyobb tétel összeállítása…

– Valószínűleg ez is szerepet játszhatott, de próbáljuk meg más szemszögből vizsgálni! A mohácsi csata után, mint már említettük, a helyi nagybirtokosok a Szerémségből áttelepítették a képzett munkaerőt. Ebben a században a vidéken virágzott a kultúra, Vizsolyban lefordítják a Bibliát, megalapítják Sárospatakon a Református Kollégiumot, egy komoly értelmiségi bázissal rendelkezett a vidék, ami kivetül a borkészítés hagyományaira. Ez a mi vidékünkről hiányzott, nem voltak szakemberek, nem figyeltek kellően a pincék higiéniájára. Kicsit olyan azon kor összehasonlítása, mint a jelen. Most is valahol ezek a problémák: a szakszerű borkészítés hiánya, higiéniai problémák, a nem megfelelő fogyasztói közeg.

(Folytatjuk)

Kovács Elemér