A sertések takarmányozása

Amikor állatainkat takarmányozzuk, a legalaposabb ismeretek és a hosszú gyakorlat adta tapasztalatok birtokában is néha tévedünk, néha hibákat követünk el. A sertések helyes takarmányozásához a gazdaságos sertéstartás érdekében ismerni kell a sertések emésztésére jellegzetes élettani folyamatokat.

A huzamosabb időn keresztül tartó egyenletes táplálkozáskor az emésztőmirigyek olyan nedvet választanak ki, amelyek – mennyiséget és minőséget tekintve – tipikusak az éppen fogyasztott takarmányra. A mirigyek egy meghatározott összetételű nedv termelésére való beállítódása egyenletes takarmányozás esetén hosszabb idő múlva annyira automatikus lesz, hogy a takarmány összetételének hirtelen változása esetén még a régi összetételű nedvet termelik, és csak fokozatosan állnak át az új táplálékra. A takarmányozásra vonatkozóan ebből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a takarmányozást elővigyázatosan és fokozatosan kell elvégezni. A hirtelen takarmányváltozás komolyabb emésztési zavart idézhet elő akkor, ha az új takarmány más összetételű mirigyváladékot igényel, mint a régi. Az emésztést a termelődött emésztőnedvek teszik lehetővé. Ezek termelődésére nagy kihatással vannak az etetést megelőző műveletek, mint például a vályúk tisztítása, a vödrök zörgése stb.

A jó étvágyú sertés sok gyomornedvet termel, míg a rosszul evő keveset. Az etetés ideje alatti nyugalom és az etetési idő betartása fokozza a gyomornedv elválasztását, míg az ijedség teljesen leállíthatja azt. A sertés a táplálék felvételében nagy mértékben a szaglóérzetére támaszkodik.

Falkás tartás esetén mohón falja a takarmányt, és fogaival nem őrli meg azt jól, inkább csak szétnyomja. Ezért gazdaságosabb megdarálva etetni velük a szemestakarmányt. Így elkerülhető, hogy egész szemek kerüljenek a gyomorba, és emésztetlenül a bélsárba. Tehát a takarmány előkészítése, őrlése, granulálása stb. jelentősen befolyásolja az emésztést, a súlygyarapodást és a fajlagos takarmány-felhasználást.

Figyelemre méltóak azok a kísérleti eredmények, amelyek azt igazolják, hogy a granulált (szemcsézett) takarmánykeveréket a sertések jobban értékesítik, mint a lisztes, dercés keveréket.

A szemcsézett takarmányból 1 kg súlygyarapodáshoz (ez az ún. fajlagos takarmány-felhasználás) kb. 0,20-0,30 kg-mal kevesebbre van szükség, mint az ugyanolyan összetételű lisztes keverékből.

A jobb takarmányértékesülés mellett a hizlalási idő is megrövidül egy-két héttel.

A takarmány emésztése már a szájüregben megkezdődik, amikor is a nyálban lévő enzimek megindítják a keményítő cukorrá történő lebontását. A sertés gyomra együregű, összetett, a belső fala szövettanilag négy jól megkülönböztető részre oszlik és igen tágulékony, űrtartalma 4,5-6 liter. A gyomor fokozatosan telik meg, és a táplálék elfogyasztásának sorrendjében rétegesen helyezkedik el. A rendszeresen takarmányozott sertés gyomra sohasem ürül ki teljesen. Etetési rendszabályokkal és a nagy tömegű takarmányokkal, például tök, répa, zöldtakarmány stb., nem lehet lényegesen befolyásolni az emésztőkészülék befogadóképességét.

A nyers, rostdús takarmányon tartott sertés vékonybele rövidebb, viszont a hizlaláskor a nagy mennyiségű, könnyen emészthető hízótakarmány hasznosítása éppen a vékonybélben megy végbe. A ballaszt a takarmánynak az emészthetetlen része, amelyet cellulóz, rostanyag képez. Ezt a sertés nem tudja teljen megemészteni, de szervezetének szüksége van rá, mert a jóllakottság érzetét kelti. A nyers rostban gazdag takarmány kitölti a beleket, és enyhe izgató hatásával elősegíti a normális bélműködést. Kívánatos, hogy a sertés takarmánya a kortól függően 5-10 százalék nyers rostot tartalmazzon.

Az éhségérzet a sertés veleszületett tulajdonsága, amellyel érzékeli a gyomor és a belek üres vagy nem eléggé telt voltát. Az éhség érzékelése nincs szoros összefüggésben a látással, szaglással és az ízleléssel. Az éhes állat mohón, válogatás nélkül eszik. Erre különösen hajlamos a sertés, amely az eléje helyezett takarmánynak több mint a felét 2-3 perc alatt felfalja. Az étvágy az éhségtől lényegében abban különbözik, hogy akkor nyilvánul meg, amikor a sertésnek éhsége csillapítása közben módjában van válogatni a rendelkezésére álló takarmányféleségekből. A hizlalás folyamán az állatok étvágyát a keveréktakarmányokhoz adagolt „ízanyagok” fokozzák, növelik a sertések takarmányfelvételét.

A takarmányozási hibák és tévedések korrigálására (és egyébként is!) gyógyszereket, gyógyszerezett takarmányokat csak indokolt esetekben szabad felhasználni, és akkor is csak az előírásoknak megfelelően. Szakszerűség és gondosság, a jó takarmány, a helyes etetéstechnológia és a megfelelő istálló-higiénia azok a legfontosabb faktorok, amelyek feleslegessé tehetik a gyógyszerek használatát, és ráadásul lényegesen olcsóbbak is.    

Szakadáti Rozália
falugazdász, KMVSZ