Kárpátinfo hetilap


| 2021. 07. 10. – 08:07 | Kárpátalja |
Antal Diána már gyermekkorától szerelmese a zenének. Zeneoktatói munkája mellett színházi előadások zongorakísérőjeként is tevékenykedik.

Hirdetés

A művészi alkotás az ember legősibb kifejezési formája. Már az ősközösségben megjelent és az idők változásával mindig fontos szerepet játszott az adott társadalom értékeinek a közvetítésében. A zene az emberi kultúra alapvető része. A gyermekek zenei nevelését pedig a művészeti iskolák és oktatóik biztosítják.

Antal Diána már gyermekkorától szerelmese a zenének. Zeneoktatói munkája mellett színházi előadások zongorakísérőjeként is tevékenykedik. Munkájával, elhivatottságával kapcsolatban Kazinczyval együtt vallja: „Jót s jól. Ebben áll a nagy titok...”

– Meséljen magáról!

– Beregdédában születtem, az általános iskolát is ott végeztem. Emlékszem, nyolcadikos voltam, amikor elhatároztam, hogy Magyarországon szeretnék továbbtanulni. 1999-ben felvételt nyertem a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola zongora szakára, majd tanulmányaimat a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetében folytattam zongoratanár, kamaraművész szakon.

– A diploma megszerzése után egyenes út vezetett haza?

– Szerettem Magyarországon élni, szerettem azt a mindig nyüzsgő nagyvárost, de hiányzott az otthonom.

Ezért úgy döntöttem, hogy haza jövök. Persze, tudtam, hogy zeneiskolában szeretnék tanítani, és jelentkeztem is Beregszászba, de akkor épp nem volt üresedés. Így Mezőváriban kezdtem el tanítani. Tartalmas öt évet tölthettem el ott, barátságos kollégákkal, tehetséges gyermekekkel dolgozhattam. Majd sikerült a Beregszászi Művészeti Iskolában is párhuzamosan elhelyezkednem. Közben férjhez mentem, majd megszületett a két kisfiam. 2016-ban kezdtem újra dolgozni az immáron Kodály Zoltán nevét viselő beregszászi zeneiskolában, ahol 2020-ig főleg korrepetitori állást vállaltam. Szeretek gyerekekkel foglalkozni, szeretek tanítani, ez nekem soha nem volt teher, szívesen teszem.

– Mivel foglalkozik pontosan egy korrepetitor?

– A zongoratanárok munkájához – bár nem minden esetben – korrepetitori, azaz koncertmesteri feladatok is tartoznak. Ez azt jelenti, hogy a magánének szakos, illetve más hangszereken játszó tanulókat zongorán kísérjük. Nagy felelősséggel jár, ezt bátran mondhatom. Szorosan együtt kell működnünk, hogy a produkció sikeres legyen.

– Milyen tapasztalatokkal gazdagodott az évek során?

– A tanításban nagyon fontos, hogy észrevegyük az igyekezetet és ne fukarkodjunk a dicsérettel. Az értékelésnél mindig a pozitívumokkal kell kezdeni, hogy inspiráljuk a gyereket, csak aztán kell a hibák javításával foglalkozni. A diákoknak nagy szükségük van a biztatásra.

– Ha jól tudom, egy ideig zenekarban is játszott.

– A Beregszász Dixieland Band néhány tagja kollégám volt a zeneiskolában. Nem volt állandó zongoristájuk, így felkértek engem. Nagyon jó csapat, szerettem velük lenni. És bár nem esküvői zenekar, a lagzimon mégis ők húzták a talpalávalót. Néhány dal erejéig még én is beálltam közéjük. Szép emlékeket őrzök ezekről az évekről.

– Mi a pályájának legemlékezetesebb pillanata?

– Nagyon sok szép emléket őrzök a múltamból. Ilyen, mikor Kocsis Zoltán zongoraművész mesterkurzusán játszhattam egy Bartók-művet, és ő adott instrukciókat nekem, hogy mit és hogyan játsszak. Ez egy életre szóló élmény marad. Vagy amikor a Bikini zenekar frontemberét, B. Nagy Lajost egy koncert erejéig én kísértem zongorán. Ezek mind-mind nagyon szép emlékek számomra. Ha a tanítás tekintetében nézzük, akkor pedig, amikor volt diákom, aki most felvételizik a Debreceni Egyetem Zeneművészeti karának zongora szakára, azt mondta nemrégiben, hogy ő az én hatásomra választotta a zenei pályát. Egy másik diákom azt mondta két hónappal ezelőtt, hogy ő is szolfézstanár szeretne lenni, mint Dia néni. Ennél számomra nem kell nagyobb elismerés. Ilyenkor úgy érzem, hogy jól csinálom.

– A tanítás mellett színházi darabot is kísér.

– Nemrégiben megkerestek a beregszászi magyar színháztól, hogy vállalnám-e egy zenés kabaré zongorakíséretét. Eleinte nem akartam vállalni a szűkös határidő miatt, de utólag nagyon örülök, hogy mégis belementem. Az előadás csodálatos, a színészek fantasztikusak. Rengeteg új élménnyel gazdagodtam.

– Mit jelent önnek a munkája?

– Nekem a munkám a hobbim is egyben. Egész nap zenével foglalkozom. Tavaly megkeresett a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola igazgatója, hogy elvállalnám-e a szolfézsoktatást a tanodában. Tudta, hogy Magyarországon végeztem, és az ottani rendszerben tanultam a szolfézst. Azt kérte, hogy Kodály Zoltán pedagógiai módszerei alapján fejlesszük a tanoda tanulóinál a zenei hallást, a kottaolvasást és éneklési készséget. Az idei tanévet már a tanodában töltöttem. Közben a Nyíregyházi Egyetem ének-zene szakot indít a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán, és felkértek a szak koordinátorának. Ez nagy megtiszteltetés, de egyben kihívás is.

– Család és munka...

– Anyaként nem egyszerű a család és a munka közötti egyensúly megteremtése. A férjem mérnökként tevékenykedik. Két fiúgyermek büszke szülei vagyunk. A fiaim is zeneiskolába járnak, az idősebbik zongorázik és gitározik, a fiatalabbik pedig harmonikázik.

– További tervek…

– Célom, hogy a diákjaim zenét szerető, koncertre járó felnőttekké váljanak. Annak pedig, aki érzi magában az elhivatottságot és a zenei pályát szeretné választani hivatásának, a lehető legjobb tudásom szerint segítsek céljai elérésében.

Kurmay Anita


Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 25. évfolyamának 27. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Kövessen minket a Facebook és az Instagram oldalainkon.
Iratkozzon fel a Telegram csatornánkra is.
Legyen jól informált!