Pásztorod az Úr?

„Az Úr az én pásztorom: nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. (Zsolt 23,1–2)

 Igazán pásztorod az Úr? Az Ő juhai közé, nyájához tartozol? Nem azt kérdezem, hogy vasárnaponként jársz-e templomba, adakozol-e? Egyáltalán nem fogom kérdezni, hogy melyik valláshoz tartozol. Ez a te magánügyed, szíved döntése, kedves Olvasóm. Arra felelj – ne nekem, de Isten Lelkének: Pásztorod-e Jézus? Ismered-e a Pásztorodat? Ha szól hozzád, meghallod-e, felismered-e a hangját? A jó pásztor minden báránykáját ismeri, sőt nevükről szólítja őket. A bárányok is ismerik pásztoruk hangját, járását, szokását és bizalommal követik őt.

Mást nem követnek, mástól elmenekülnek!

Szólított már neveden a jó Pásztor? Bizonyára... Hogyan, és mit válaszoltál neki? A jó Pásztor gondoskodását, védelmét, szeretetét ajánlja nékünk. Mi a válaszod arra, amit Ő kínál? Kegyelmet kínál neked és nekem is.

Elfogadtad ezt a felkínált kegyelmet?

Nemrég hallottam valakitől: „A  mai emberek allergiásak a kegyelemre!” Az Isten felkínált kegyelmét nem igénylik, nem kívánják, nem értékelik az emberek. Miért? Mert nem ismerik a bűnt! Egyáltalán mi a bűn, azt sem tudják sokan! „Hogy én bűnös vagyok, ítélet vár rám? Ugyan, ki mer engem vádolni? Nem raboltam, nem gyilkoltam, tisztességesen élek, miért lennék én bűnös? Nem, kérem, én törvénytisztelő, szorgalmasan dolgozó, becsületes állampolgár vagyok és nem bűnös!”

Ugyan honnan tudnád, hogy mi a bűnöd, ha soha nem is hallottál arról, hogy mi a bűn?! Századunk nagy tragédiája, hogy az emberek nem csak elfordultak Istentől, önmagukat szeretik, istenítik, de nem is hallhatnak a kegyelemről, Isten megbocsátó szeretetéről. Miért? Mert nem illik az emberek bűneit emlegetni, a szószékről prédikálni. Mindenki magánügye, hogy mit érez, mit tart jónak, rossznak vagy bűnnek, és hogyan éli a magánéletét. Egyszerűen nem mennek az emberek olyan helyre, ahol megmutatják a tükröt: ez vagy te! Ez a nyomorúságod, fogyatékosságod, ilyen szennyes vagy, ezek a bűneid! „Ne izgassanak engem, nyugodtan éltem eddig, ezután is úgy akarok élni! Ha bűneimet hánytorgatják, akkor mi lesz velem? Eddig azt sem tudtam, hogy bűn a kacérkodás, az a kis hazugság, kicsúszhat a számon egy-két erősebb szó... Na és, más is úgy csinálja, más is úgy él! Akkor mindenki bűnös? Mindjárt kegyelemre van szükségem?”

Kegyelemre szorulok én is, és te is, kedves Olvasóm. Született bűnös vagyok. De megváltott, megkeresett a jó Pásztor. Ő ismer engem, ismeri a szükségeimet, betegségemet, hibáimat, előnyeimet, vágyaimat.
Nem mindig hallgattam én sem a jó Pásztor hangjára... Volt, amikor elszaladtam Tőle. Veszedelembe került az életem, megsebeztek, de a Pásztor meghallotta sírásom, nyögésem hangját. Utánam jött, megkeresett, felemelt, gyógyítgatott, vigasztalt, táplált és itatott az Élet vízével. Bár engedetlen bárány voltam, mégis visszafogadott, megkegyelmezett, megbocsátott.

A Pásztor jó, gondoskodó, védelmező, de a Pásztornak botja is van! Ő terelget füves legelőkre, csendes vizekhez, de az életben nem csak csendes vizek léteznek! Vannak viharok, van halál árnyékának mély völgye, betegség, gyász, szenvedés, ellenség, támadás... Minden ember életében van, vagy lehet. A jó Pásztor oltalmát, védelmét, segítségét csak az Ő közelében érezhetik a bárányok. Aki elcsatangol, aki ott hagyja a Pásztort, a nyájat, annak Ő utána megy, s ha kell, az engedetleneket „meglegyinti” botjával!

Nem akar sebezni, elpusztítani! Megtartani, védeni akar, ezért fegyelmez!

Szemei, tekintete rajtad van! Figyel, látja küzdelmedet, látja gyengeségedet, bűneidet és ellenséged erejét is!

A Pásztorhoz tartozol? Ismered, hallod az Ő hangját? Engedelmeskedsz Neki? Lesznek nehéz útszakaszok az életedben, mély völgyek, nagy szárazság, veszedelem és küzdelmek... De ha már az Övé vagy, akkor az „Ő kegyelme követ életednek minden napján!”

A kegyelem – az Ő megmentő, megtartó szeretete. Isten megváltott népéhez, nyájához tartozni garancia arra, hogy a JÓ PÁSZTOR soha nem fog magadra hagyni, bűneidet, vétkeidet megbocsátja. Bízhatsz benne.

Köszönöm, Úr Jézus, hogy nyájadhoz tartozhatok. Jóságod és kegyelmed óvták életemet mindig. Néha féltem, mert besötétedett és nem láttalak, a szenvedés, gyász, betegség eltakartak Téged lelki szemeim elől. De Te meghallottad nyögésemet, kiáltásomat, erőtelen hangomat. Nem hagytál a veszedelemben magamra soha. Áldott légy, jó Pásztorom. Köszönöm, hogy Te terítettél asztalt családomnak, olyankor is, amikor üres és reménytelen volt minden körülöttem. Köszönöm a Te vessződet, botodat, amivel fegyelmeztél. Nem törted össze csontomat, életemet, de megmentettél. Jó Pásztorom, magasztallak, dicsőítelek életem minden napján.

Ámen.

(Morzsák 4., 2006)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella