Az Úrnak gondja van reád

„Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst” (Zsolt 119, 72)

Dávid király idejében az arany és ezüst számított a legnagyobb értéknek. A királynak bőven volt aranya, ezüstje, s mégis az Úr szava, törvénye az ő számára minden kincsnél értékesebb volt.

Mennyit álmodoznak az emberek a gazdagságról, mennyit törik magukat a kincsekért! Persze kinek-kinek más az értékrendje: van, aki csak egy lakásról álmodozik, van, aki emeletes házért töri kezét-lábát, van, akinek a külföldi utazás az álma, vágya... Megfigyeltem, hogy amíg a fiatalok törik magukat a gazdagságért, az álmaik és elképzeléseik megvalósításáért, addig az idős ember azért küzd, hogy meg tudja tartani azt, amije van. Aki meg már a vége felé jár élete útjának, és elfáradt a nagy küzdelemben – közömbössé és lemondóvá válik, és engedi, hogy kezéből, mint a homok, kiperegjen a kincs.

A hívő ember számára mi számít kincsnek? A ház, a vagyon, a takarékbetét, a külföldi utazás? A gazdagság nem bűn, ha sok pénzed van, az még nem baj. Az a kérdés, mihez van közelebb a szíved?

Megrendítő hír volt a nagy törökországi földrengés, ahol pillanatok alatt ezrek és ezrek haltak meg a romok alatt. Semmivé lett a ház, a vagyon, a város. Amerikában több hurrikán pusztított. Hatalmas területet elborított a tenger vize, a temetőkben a koporsókat kimosta a víz, pusztult a vagyon, a kincs, és nem tudták megállítani a pusztulást. Pedig milyen nagy technikai tudással rendelkeznek már az emberek! A meteorológusok előre jelezték a hurrikán érkezését, pontosan tudták, hogy hol tart, mikor éri el Amerika partjait, milyen a szél sebessége, ereje – de a pusztítását nem tudták megakadályozni.

Az ember gyűjt, harácsol és közben megfeledkezik Teremtőjéről, Istenéről. Megfeledkezik az Ő törvényéről akkor, amikor már a háznak, az autónak, a takarékbetétnek, a külföldi utazásnak hódol. Feláldozza születendő gyermekét, mert előbb még vagyont kell gyűjtenie. 

A hívő ember hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez? Gondolatát, szívét, érzéseit mi foglalkoztatja, mi tölti be? Isten törvényeiben gyönyörködik, szívében őrzi az Ő beszédét, álmatlan éjszakákon Isten Igéjén elmélkedik? Vagy izgatottan tervezgeti az eljövendő jó vásár, üzleti szerződés lehetőségét? A hívő ember sem szabad a földi élet csábításaitól. Nagy kegyelem, ha idejében ráébredünk életünk lehúzó, megkötöző nyomorúságára, ha időben keressük a szabadulást aranyainktól, kincseinktől. Tapasztaltam, hogy nem érzem magam szabadabbnak akkor, amikor pénzem van. Sőt, a biztonságtudat, mármint, hogy megvan az e havi lakbérre való – álmossá, tompulttá tesz. Milyen aktívan keresem az Úrral való kapcsolatot olyankor, amikor a pénztárcám üres! Jaj, hogy tudok olyankor fohászkodni: Uram, tudom, hogy megadod, kirendeled a szükségemet, mert a múlt hónapban is megadtad, de kérlek, tekints rám most is, és ne hagyd, hogy szükségben maradjak!

Szégyen, hogy oly gyakran megfeledkezem az Ő ígéretéről: Neki gondja van reám. A kisgyermek pontosan tudja, hogy reggel felöltözteti majd az édesanyja, ezért eszébe sem jut, hogy aggódjon, izguljon, lesz-e cipője. Miért nem tudok kisgyermekként belesimulni Isten atyai tenyerébe? Mindenáron be akarjuk biztosítani magunkat, és nem vesszük eléggé komolyan az Úr ígéretét, szavát, Igéjét. Akkor vagyunk nyugodtak, ha az arany és ezüst, a lakbér és a kenyérre való, meg a villanyszámla ára a pénztárcánkban van? Ó, de szeretnék már végre közömbös lenni a földi vonzásoktól! Szeretnék gyönyörködő életet élni az Úr közelében! A madarak nem vetnek és nem aratnak, s mégis van ennivalójuk, noha nem tárolják előre a hűtőszekrényben. A mező kis virágai nem szőnek és nem vásárolnak a legmodernebb divat szerint, s mégis pompáznak színben és formában, Isten dicsőségére. Dolgozni kell, és áldás, ha valaki képes megkeresni azt, amire szüksége van, és ami a családnak kell. A tragédia az, ha nem ismerjük a mértéket, a határt, és nem a létezésért dolgozunk örömmel, hanem feláldozzuk erőnket, békességünket, az Istennel és a családunkkal való szeretetközösséget a „kincsért”. 

Szeretnék szabad lenni, szeretnék szívemmel, gondolataimmal is Megváltóm közelében maradni! Mert Neki gondja van reám. Semmi sem biztosabb, mint az Ő törvényében való gyönyörködés, a Neki átadott élet.

Benned még soha nem veszítettem el semmit. Benned csak gazdaggá, boldoggá lett az életem. Köszönöm, Uram, hogy te gondoskodó szeretettel vettél körül. Szolgálni vágylak, szabadon, aggódás és félelem nélkül. Segíts ebben, Uram! Dicsőség és hála legyen a Te jóságodért! Ámen.

(Morzsák 2.)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella