Isten veled van

„A csipkebokorban lakozónak kegye szálljon József fejére, a testvérek közt megszenteltnek fejére!” (5Móz 33,16)

Az öreg Mózes tudja, hogy az ideje lejárt, el kell mennie. Imádsággal, könyörgéssel, áldáskéréssel készül haza, az Úrhoz. Minden törzsre, családra külön-külön kéri Isten áldását. Mit jelent a csipkebokorban lakozó áldása? Tudjuk ki az Égben lakó, a Teremtő, az Alkotó, a Hatalmas, a Seregek Ura. De ki az, aki csipkebokorban lakik?

Nagyon szeretem a vadrózsát, azaz a csipkebokrot. Olyan egy virágzó csipkebokor, mint amikor egy kislányt rózsaszín csipkeruhába öltöztet az édesanyja. Ez a bokor nem nő magasra, nem ültetik a parkokba, nem díszíti a paloták kertjét. S mégis, ki lakik hát a csipkebokorban?

A fiatal Mózes élesen látó szemeivel meglátta a pusztán túl, a Hóreb hegye közelében az égő csipkebokrot, és fiatalos kíváncsisággal közelítette meg. És a bokorból Isten szólt hozzá, az az Isten, akinek a neve a Vagyok. Akkor és ott ígérte meg Mózesnek Isten a nép szabadulását, az áldást, és azt, hogy „Én veled leszek!” Életútjának végén Mózes visszaemlékezik a nagy találkozásra. Hála, öröm és köszönet van a szívében, mert minden ígéretét beváltotta Isten, amikor a tenger ketté vált, amikor a manna hullt, amikor a sivatagi sziklából víz fakadt, amikor tűz- és felhőoszloppal vezette népét az Úr, amikor a kőtáblákat a törvénnyel átadta... A hatalmas Isten állandóan, hatalmasan volt jelen Mózes és népe életében. Az első nagy találkozás emléke elkísérte egész életében, mert ott és akkor tanulta meg a Hatalmas Isten nevét: Ő a Vagyok. Lent a csipkebokorban volt jelen a Vagyok Úr. Egyszerű fiatal pásztorember volt Mózes, ezért hozzá a Vagyok onnan lentről, a közelségből beszélt. Ott lett szerelmes Mózes a Vagyok Istenbe. Ott, akkor szerette meg, és szolgálta, követte hűséggel egy életen át, a szenvedés, a megvetés, a rettegés, a menekülés, a nélkülözés, a támadások sivatagában. A csipkebokorban lakó Vagyok Isten pedig hűséggel és szeretettel kísérte őt utolsó állomásáig. Melyik Istent hívhatná Mózes, kinek kérhetné áldását, védelmét? Csak annak a Vagyok Istennek a jelenlétét kívánja továbbra is, akit a csipkebokorból ismert meg. Te találkoztál-e már Istennel? Hol? Mikor? Szólt-e hozzád? Hallottad-e hangját, szavát értetted-e? Szerelmes vagy-e Istenbe? Tudod-e még mindig az első találkozás nagy szerelmével szeretni Őt? Ki Isten a te számodra? Bíró, aki ítél? Alkotó, aki négy centivel alacsonyabbra formálta a testedet, mint ahogy te szeretnéd? Atya, aki elől bujkálsz, mert félsz a haragjától? Vagy Ő a jelenlévő Vagyok, aki mindig és mindenhol jelen van az életedben? Ő a csipkebokorban lakó, földközelben, emberközelben, a te közeledben jelenlévő Isten. Ő jelen volt, amikor megalkotott, Ő jelen van most, amikor a sivatag keserves útjain vándorolsz, és Ő jelen lesz, amikor szíved utolsót dobban. Mert Ő a Vagyok! Örvendj, ujjongjon szíved, mert Jézus Krisztusban Ő a te édes Mennyei Atyád! Szeresd, szerelmesen szeresd! Légy hű mindhalálig! A csipkebokorban lakozónak jókedvű áldása szálljon a fejedre, drága Barátom! Kívánom, hogy Istennek e jókedvű áldása téged is hálás örömmel töltsön el. Mert, ha Isten jókedvű, akkor nekünk az a mennyországot hozza el.

Imádom szent nevedet, édes jó Atyám. Köszönöm, hogy életemben jelen vagy. Köszönöm a sok áldott ígéretedet és a csodákat, miket cselekedtél. Nincs senki olyan jó és hű, mint Te. Szent, szent a Te Vagyok neved. Ámen.

(Morzsák 2.)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella