Hangszeres és Oktatói Napok a Tulipán Tanoda szervezésében - „Játszani is engedd…”

Április utolsó hétvégéjén muzsikától volt hangos a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, ugyanis a Csoóri Sándor Alap, illetve a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával hangszeres és oktatói napokra került sor a Tulipán Tanoda – Magyar Népművészeti Iskola szervezésében. Melyre ezúttal a Tulipán Tanoda három alapművészeti iskolájának, illetve, öt tanodájának és a közel 70 kihelyezett képzési központjának oktatói jöttek el, hogy neves anyaországi és helyi szakemberektől kapjanak hasznos tanácsokat, útmutatást, tanuljanak újabb technikákat és módszertani fogásokat. 

A rendezvény nyitóprodukciójaként Bartók Béla népdalgyűjteményéből csendült fel az Elindultam szép hazámbul című régi stílusú dal, melyet Dancs Varga Marianna, Sipos Nikoletta, a Tulipán Tanoda harmonika oktatói és Holozsai Imre, a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola fafúvós hangszerek oktatója adott elő. A nagyszerű zenei ráhangolódást követően Kepics Andzselika, a Tulipán Tanoda – Magyar Népművészeti Iskola igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, aki elmondta, hogy a program célja a magyar népi hangszeres játék, a népi játék és a kézművesség népszerűsítése Kárpátalján, lehetőség biztosítása a pedagógusok számára a tapasztalatcserére és szakmai továbbképzésükre. 

A megnyitót követően a résztvevők megtekintették a főiskolán szervezett karriernap és öregdiák expó kiállítását, majd elkezdődtek a kétnapos elméleti és gyakorlati foglalkozások. Ebben ezúttal Nagy Csaba Bartók Béla- és Liszt Ferenc-díjas tárogatóművész, a Rákóczi Tárogató Egyesület elnöke, Nauner-Agárdi Éva, a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium citeratanára, Dobinszki Csilla népi iparművész, nemezkészítő, a Hagyományok Háza szakoktatója, Vörös Zsuzsanna, a Hagyományok Háza közművelődési szakembere, Farkas Zoltán népzenész, a Farkas Zoli és Bandája zenekar vezetője, Böröcz Ákos, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem brácsa és hegedű szakos növendéke, Kovács Sándor, a BorzsaVári népizenekar vezetője, harmonika- és brácsaoktató, Kokas Erzsébet, a Tulipán Tanoda népiének- és népijáték-oktatója, Szilágyiné Tóth Gabriella óvoda-, tanító-, tánc- és drámapedagógus, a Tulipán Tanoda népijáték oktatója; Botos Krisztina, a Tulipán Tanoda néptánctanára működött közre. 

A kíváncsi újságíró persze bekukkantott egy-egy foglalkozásra is. És azt tapasztalta, hogy a Tulipán Tanoda munkatársai ezúttal lelkes tanulóknak bizonyultak. Bár maguk is szakképzett pedagógusok, művelődési dolgozók, mégis kellő alázattal fogadták az újdonságokat. A vendégoktatók pedig hálásak voltak a lehetőségekért, s köszönetet mondtak az együtt gondolkodás, együtt munkálkodás lehetőségéért. Nagy Csaba tárogatóművész, bevallása szerint, már otthon érzi magát Kárpátalján, hisz a tavalyi kárpátaljai körútja során a vidék összes magyar iskolájába elvitte a tárogató hangját, s úgy érzi, ma már nem is meghívott vendégként vesz részt a Tulipán Tanoda rendezvényein. „Miután a hangszer a kurucok földjéhez vonzódik és tér mindig újra és újra vissza, így tér vissza a hangszerjátékos is, ez esetben én. Nagyon örülök annak, hogy nem egyetlen és utolsó mohikánként fújom meg a tárogatót Kárpátalján, hanem a Tulipán Tanodának köszönhetően lesznek és már vannak is tárogatósok a vidéken” – nyilatkozta a tárogatóművész. 

Nauner-Agárdi Éva citeraoktató arról számolt be, hogy még az őszi kurzuson mérte fel, hogyan tudná segíteni az itteniek munkáját. „Nagyon összetartó és érdeklődő közösségre találtam itt. Ám már akkor láttam, hogy különböző tudásszinttel rendelkeznek a citeratanárok. Van, aki most kezd ismerkedni a hangszerrel, van, aki már gyermekkorában tanult és most feleleveníti azt, így már egy magasabb szinten műveli a citerazenélést. Ebből adódóan differenciált anyagot hoztam: gyermekdalokat is, nagydobronyi énekeket, valamint a szatmári zenéből is hoztam magasabb tudást igénylő anyagot” – mondta.

De hasonlóképpen készültek a brácsások, a hegedűsök, a harmonikások is. A népijátékoktatáson pedig mintha óvodába csöppent volna a kívülálló: az óvónők, a Tulipán Tanoda népijáték, néptánc és -ének oktatói gyermeki lelkülettel tanulták a mondókákat, dalocskákat, s játszották azokat maguk is. Ezeknek a játékoknak a felnőttek számára is stresszoldó hatásuk van, vallja Kokas Erzsébet, aki elmondta, hogy ezeken a képzéseken igyekszik segítséget nyújtani abban, hogy a kollégák felismerjék az igazi népi kincseket, eligazodjanak a nóta és a népzene, illetve népi játékok világában. 

Hasonló felszabadult légkör uralta a kézművesek foglalkozását is, ahol Dobinszki Csillával természetes alapanyagokból játékokat készítettek a résztvevők. A kíváncsi újságírónak a résztvevők örömmel be is mutatták a saját készítésű zajkeltő játékokat, illetve a karikaelkapó használatát, majd betekintést nyerhettünk a rongybaba, csuhémadár és -angyalka készítésébe, illetve a nemezelésbe is.

A szervezők és oktatók azzal a reménnyel búcsúztak a résztvevőktől, hogy minden szekcióban értékes és hasznos tudásanyaggal gazdagodtak a kétnapos képzés során. És hogy töltekeztek is. Ebben bizonyára segítettek a játékos foglalkozások is. Hazafelé menet az ismert József Attila-idézet jutott eszembe: „… jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!”

Kovács Erzsébet