A perem képviselőinek jelleme

Állítsd be, hogy a Kárpátinfo az elsők között legyen a Google híreiben

A Kárpát-medence, a nemzet és a nyugati-kultúra peremén élünk. Kapcsolatban a centrumunkkal és a kívülállókkal, védve a centrumot a külső erőktől, összekötve a centrumot a külső tényezőkkel. Ez a perem-pozíció alakítja a kárpátaljai magyar jellemünket.

1. A kívülállók felé: kontraszt. Mert képviseli a közössége értékeit és így különbözőségeit. A peremnek, csak e különbözőség megélésében van esélye az egészhez tartozó önazonosságában való megmaradásnak. A perem számára a külsőkontraszt-megélésének létérdeke különösen hangsúlyos, ha a peremlét két markáns határ közötti beszorítottságot jelent (mert pl.: a centrumot hatalmi határ és a külső identitásteret kulturális választja el). Tehát a peremlétben, a folytonosságot, a kompromisszum és a radikalizmus állandó egyensúlyozásának létmegnyilvánulásában, a centrum értékeinek a minél kompromisszum-mentesebb képviselete jelenti (ezért mutatkozik meg a peremen a centrumhoz képest a szomszédos kultúra hevesebb elutasítottsága, de olykor meglepő átvételi készsége és egyben önmagába „átváltási” képessége is – lásd: a konyha).
2. A centrum felé: kritika. Módja: a nemzeti és területi önazonosságunk tiszta képviselete (a gyakorlatban akár a konfliktust és a provokációt, ill. törést sem nélkülözve). Ezen irányérték felmutatás célja: a centrum önazonosságának tiszta megmaradása (mert a perem küldötte, az őrzés feladatát a centrumban is megéli). Hogy legyen mit belülre védeni és kívülre képviselni; hogy legyen értelme a perem-lét identitásának (az őrzésnek és összekötésnek). Ezért a nemzet belsejében a perem embere, vagy a helyben megtalálható (akár logikátlanságig menően is) minél hagyományosabb értékek képviselője (a tőlünk elszármazottak az anyaországban igyekeznek valamilyen egyházba és azon belül is a konzervatív vonalba bekapcsolódni); vagy ezen értékekkel szembeni lázadó (ugyancsak logikátlan önpusztítást sem nélkülöző módon; ami a maga anti-pozíciója miatt jelent függést).
3. Önmaga felé: 1) Stratégiai józanság. Mert a (centrum- és ön-) védelmi pozícióban lévő peremnek folyamatos rálátása van kívülre és belülre. Ezért tradicionális ismerete van az érintő történelmi és lélektani tendenciák és vele érintkezésben lévő külső tényezők természetéről. Ezek a tendenciák és külső tényezők rendszerezés által megfoghatóvá tehetőek, mert mintázatokat (fraktálokat) alkotnak. A mintázatok megtapasztalt és tudatosított tudatában, előre lehet látni lépéseket, melyre fel lehet készülni (jövőkép). E külső tényezőkről és erőkről szerzett tudatosított tudás birtokában, a perem embere nem fél az idegentől és a jövőtől (ellentétben a centrum emberét félelem hatja át az idegennel való szembesülés miatt). 2) Önfenntartás. A kitettség miatt. Lelki, fizikai és szellemi területen a peremen lehet legváltozatosabban és legteljesebben megtapasztalni az „önfenntartás technikáit”. Pl.: a) Lelki területen: a centrumhoz képest leginkább itt van az egyházaknak társadalom- és nemzetszervező és -megtartó jelentősége, melyet a társadalom és a nemzet önmaga kapaszkodója miatt tart fenn. b) Fizikai területen: a külső hatalmi rendszerektől független (és függetlenséget biztosító) önfenntartó gazdálkodás (mint a környezet és az ember között a felek számára kölcsönös előnyöket biztosító szerződés megélése), itt még általános életforma. c) Szellemi terület: a perem számára létfontosságú az egésszel a „mi-élmény” folytonos megélése és „a közösségi tudat” szinten tartása. Ezért a peremnek, önmagán belül folytonos intenzitásban és tisztaságban meg kell nyilvánítania az egész kultúráját, mint szellemi identitásérték-megnyilvánulásait. Például: a perem társadalmában a centrum társadalmához képest, az általános műveltség megélésének jelentősebb a presztízse, a kultúra megélésének és fejlesztésének áldozathozatala természetesebb, a gyerek iskolázottságáért a perem család jelentősebb áldozatot hoz; illetve a perem családok polcainak magától értetődő kelléke a Petőfi-, az Arany-, a Jókai-kötet stb. Ugyanis a kitett perem nem engedheti meg magának, hogy „kétes” és ne „megtartó” értékeket éljen meg. Ezért a centrum és a perem határa a peremet védő értékszűrőként működik.

Perem létünk, isteni küldetésünk. A belsőseink és a külsőseink felé (mert mindkettőhöz közünk van). 

Radvánszky Ferenc