Tanévzáró a Beregszászi Zrínyi Ilona Líceumban - Akarni és bízni rendületlenül

A Beregszászi Zrínyi Ilona Líceumban általában két osztály – egy ukrán és egy magyar –diákjai búcsúznak az alma matertől. Idén csupán egy osztálynyi magyar fiatal ajkáról zengett a Ballag már a vén diák. De az iskola vezetése bízik abban, hogy szeptemberben két első osztállyal indíthatják majd a tanévet. Mert nem adják fel, nem adhatjuk fel a megmaradásért való küzdelmet, a hitet. Nem véletlenül idézte a tanévzáró ünnepségen az igazgatóhelyettes Kossuth Lajost: „Soha le nem mondani, soha el nem csüggedni, ha kell, mindig újrakezdeni…”

A megjelenteket Ferencz Erzsébet szervezőpedagógus köszöntötte, aki a himnuszok elhangzását követően arra kért mindenkit, hogy egy perc néma főhajtással emlékezzenek a háború áldozataira, köztük három egykori végzősükre. A mai nehéz helyzetben nem véletlen, hogy Vojtovics Zoreszláva igazgatóasszony annak a reményének adott hangot, hogy az élet kapuján most kilépő fiatalok bölcsen élik majd életüket, teszik a dolgukat tisztességgel, hogy egy jobb és szebb jövőt építsenek, hisz a jövő kulcsa az ő kezükben van. 

Gazdagabb lett a nemzet egy felnőtt generációval, fogalmazott köszöntőjében Jusztin Miklós, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja, aki kitartást, eredményes felvételit és sikeres munkát kívánt a végzősöknek.

Ma, ebben a gondokkal, félelemmel terhelt világunkban sokszor okunk lenne csüggedni, elkeseredni, bánkódni, mégis tudnunk kell mindig újrakezdeni, akarni a jót és bízni rendületlenül, fogalmazott köszöntőjében Kopinczu Katalin igazgatóhelyettes. Aki abbéli reményének is hangot adott, hogy az iskolában megszerzett tudás, a közösségben megélt élmények is segítenek majd ebben, s arra biztatta a végzősöket, hogy legyenek minden helyzetben becsületesek, segítőkészek, s tisztességes munkával érjenek el sikereket.

Hogy a tanintézményben a pedagógusok valóban az alapos tudás átadására törekedtek, s hogy a diákok nagy része szorgalmasan igyekezett is azt megszerezni, mi sem bizonyítja jobban, hogy különböző szintű tantárgyi vetélkedőkön számos dobogós helyezést értek el az iskola diákjai. Az eredményeket igazoló oklevelek átadására is a tanévzáró ünnepség keretében került sor.
Természetesen a főszerep a végzősöké volt. Akik az iskola hagyományaihoz híven keringővel lepték meg az őket ünneplőket, majd meghatóan szép gondolatokkal, énekekkel mondtak köszönetet pedagógusoknak, szülőknek a gondoskodó szeretetükért, áldozatos munkájukért. Köszöntötték a ballagókat a stafétát átvevő tizedikesek. Majd Ohár Román osztályfőnök a közösen megélt élményeket elevenítette fel, s azt kívánta tanítványainak, hogy ne csupán eredményesek, de hasznosak is legyenek embertársaik, társadalmunk számára. A szülők nevében Deák Krisztina mondott köszönetet a pedagógusoknak, s fogalmazta meg útravaló jókívánságait gyermekeik számára. Végezetül a legkisebbek adták át saját készítésű ajándékaikat a ballagó diákoknak, majd kézen fogva utoljára végig kísérték őket az iskola tantermein.

 

Virágok, mosoly, búcsú, könnyek, jó tanácsok, bátorítások… Ezen a napon mindez jelen volt, mert véget ért a felhőtlennek mondott gyermekkor. Egy útszakasz lezárult, de mindig kezdődik valami új. S kedves végzősök, amint eddig is megtapasztaltátok, semmi sem jön csak úgy magától, a tudásért is keményen meg kellett dolgozni, s így lesz az életben is, ha sikereket akartok elérni, s elégedettek, boldogok szeretnétek élni. Biztasson benneteket a ballagási meghívótokon szereplő Tóth Árpád-idézet: „Az élet szép, csak küzdeni kell érte, boldog az, ki célját elérte. Akarni kell és minden sikerül, akarni és bízni rendületlenül”.

Kovács Erzsébet

---

---

Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek

---