Öntözés, tápoldatozás (6.) - Milyen töménységű tápoldattal öntözzünk?

Cikksorozatunk előző részében megtárgyaltuk, hogy mi is az a sokat emlegetett EC, hogyan kell helyesen mérni ezt a nagyon nagy gyakorlati jelentőséggel bíró értéket. Azonban a talaj- és az öntözővíz-EC ismerete nem csak egy úri hóbort, hanem bizony használnunk is kell őket a mindennapi gyakorlatban, amikor tápoldatozzuk a növényeinket. A mai cikkünkben azt mutatjuk meg, hogy a fent említett EC-értékek hogyan kapcsolódnak egymáshoz.

A fő cél változatlan

Amikor elkezdtük a növények tápanyagellátást taglalni, leszögeztük, hogy az intenzív zöldségtermesztésben nem az alapján adagoljuk a tápanyagot, hogy a szezon folyamán mennyi tápanyagot vesznek fel, hanem folyamatosan fenntartunk egy olyan tápanyagszintet, amelynél a növények a maximális termést hozzák. Azt is tisztáztuk, hogy a tápanyagszint mérésének legelterjedtebb módszere az EC mérése. Tehát amikor tápanyagot juttatunk ki, akkor tulajdonképpen ezt az optimális talaj-EC értéket igyekszünk fenntartani. Ha a talaj-EC érték az optimum alá esik, akkor növeljük a tápanyagok koncentrációját a kijuttatandó tápoldatban, míg, ha az optimális szint fölé emelkedik, akkor pedig csökkentjük a tápoldat töménységét. Mint amikor biciklit vezetünk: ha jobbra húz a kormány, s lefelé megyünk az útról, akkor balra korrigálunk, míg, ha balra húz, s megyünk átfelé a szembe jövő sávba, akkor pedig jobbra korrigálunk. Így elérjük azt, hogy folyamatosan a biztonságos sávban maradjunk, éles kanyarodások nélkül. Csakhogy ehhez tudnunk kell, hogy hol is húzódik az a biztonságos sáv, amit követnünk kell, s milyen korrigálásokat végezhetünk anélkül, hogy cikkcakkban haladnánk, azaz végletekbe esnénk.

Az ideális talaj-EC

Az optimális talaj-EC az intenzív zöldségtermesztésben függ a termesztett növénytől, a növények fejlődési fázisától, de még a talaj szerkezetétől is. Azonban ezek az eltérések viszonylag nem nagyok, s a gyakorlati számításoknál nagy biztonsággal használhatjuk célértékként a 0,8-0,9 talaj-EC-t. A tápanyagellátás, tápoldatozás során ennek az értéknek a fenntartása a célunk. Ez az érték nem tükrözi ugyan a talaj teljes tápanyag tartalmát, de jól kifejezi a kívánatos tápanyag-szolgáltató képességet. Ez alatt az érték alatt a növényeink nem jutnak folyamatosan elegendő tápanyaghoz a maximális termés eléréséhez, míg e fölött az érték fölött fennáll a gyökérperzselés veszélye, valamint nehézkessé válik néhány tápelem, például a kalcium felvétele. A növények vegetatív-generatív egyensúlya is ennél az értéknél áll be a kívánatos enyhén vegetatív szintre. A fentekben leírtaknak megfelelően, ha a talaj-EC értéke 0,8 alá süllyed, akkor növeljük a tápoldat EC-jét, ha pedig 0,9 fölé megy, akkor pedig értelemszerűen csökkentjük. A konkrét számokat a tápoldatozás aranyszabálya határozza meg, az úgynevezett 2,7-es szabály.

A 2,7-es arany szabály

A 2,7-es szabály alapján határozzuk meg, hogy milyen tápoldat-EC-vel kell öntözni adott talaj-EC értéknél: Talaj EC + Tápoldat EC = 2,7 ± 10%

Vagy másképpen felírva: Tápoldat EC = (2,7 ± 10%) – Talaj EC

Mint látjuk, a fenti összefüggés alapján, ha növekszik a talaj-EC, csökkenteni kell a kijuttatandó tápoldat-EC-t, s ha csökken a talaj-EC, akkor növelni kell a kijuttatandó tápoldat-EC-t.

A 10%-os eltérési lehetőség a gazdák mozgástere a növények vegetatív-generatív egyensúlyának fenntartására. A fényszegény kora tavaszi, vagy késő őszi időszakban +10%-kal is számolhatunk, míg a nyári hőségben –10%-kal. Ez azt jelenti, hogy a két időszak tápoldat EC-je között 0,5-0,6 EC is lehet!

Amennyiben a talaj EC-je jelentősen eltér az optimálistól, azaz 0,6 alá csökken, vagy 1,2 fölé megy, akkor is igénybe kell venni ezt az eltérési lehetőséget. De hát a legegyszerűbb, ha veszünk néhány tipikus példát.

1. Ha a talaj-EC értéke 0,8, tehát az ideális közelében van, akkor a képlet alapján

2,7-0.8=1,9, tehát ilyen tápoldat-EC-vel kell öntözni. Kora tavaszi időszakban ez felmehet 2,2-re, míg a nyári időszakban lecsökkenhet 1,6-os értékig. Az, hogy ez mennyi műtrágyát jelent 1000 liter vízhez, azzal a későbbiekben fogunk foglalkozni.

2. Ha a talaj-EC értéke 0,4 (tehát jóval az ideális alatt van ugyan, de a helytelen öntözési gyakorlatból kifolyólag nagyon gyakran előfordul, hogy ilyen, vagy ez alatti értékeket mérünk az uborka gyökérzónájában), akkor a képlet alapján: (2,7+10%) – 0,4 = 2,6 EC értéket kapunk a tápoldatra. Talajos termesztésnél ennél magasabb tápoldat EC-vel a gyökérperzselés és a tápanyag felvételi zavarok tüneteinek veszélye nélkül már nem tudunk dolgozni

3. Ha a talaj-EC = 1,5 (tehát jóval az ideális szint fölött van ugyan, de a télen is fedett, vagy nem kellően átmosatott talajú fóliasátrakban szintén gyakori), akkor a képlet alapján (2,7-10%) – 1,5 = 0,9-es EC értéket kapunk a tápoldatra. Nagyon sok esetben az öntözővíz EC-je ennél magasabb, tehát szinte semmi műtrágyát nem kell, pontosabban nem tudunk hozzá tenni.
Mint látjuk, a talaj-EC-től függően a kijuttatandó tápoldat EC-je igen széles határok között mozoghat. Hogy ez mennyi műtrágyát is jelent 1000 liter vízhez, azzal a következő cikkünkben fogunk foglalkozni.

Gál István,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány