A másodvetésű uborkatermesztés problémái (1.) - A kezdetektől figyeljünk a növekedési egyensúly fenntartására!

A háborús időszak ellenére (vagy éppen pont annak a következményeként) viszonylag jó szezont zártak a korai uborkahajtatással foglakozó gazdák. Ezen felbuzdulva sokan döntöttek úgy, hogy az őszi fordulóra is uborkát ültetnek a fóliasátorba, a korábban egyre inkább elterjedt másodvetésű paradicsom helyett.

A nyári állomány cseréje lehetőséget biztosít a letömörödött talaj fellazítására, feljavítására. Ilyenkor végezhetjük el – amennyiben szükség van rá – a részleges vagy teljes talajfertőtlenítést a totális talajfertőtlenítő szerekkel. A másodvetésű uborka termesztésének azonban megvannak a maga buktatói. Most ezekkel a problémákkal szeretnénk foglalkozni.

Ne dzsungelt neveljünk!

Nagyon gyakori jelenség, hogy a nyár közepén kiültetett uborkapalánta túlságosan is szépen (intenzíven) fejlődik, hatalmas leveleket növeszt, s szinte hetek alatt felfut a felső huzalig. Igen ám, csakhogy eközben „elfelejt” termést nevelni. A gazda gyönyörködhet a buja lombozatban, de nem a nagy termésben. Ennek oka a vegetatív-generatív egyensúly felborulásában keresendő. A növények generatív-vegetatív egyensúlya tulajdonképpen nem más, mint a termés (ez a növények generatív szerve) valamint a lombozatnak az aránya. Például, jelen esetben, amikor a nagy lombozathoz képest a növényen csak kevés termést nevel, akkor vegetatív túlsúlyról beszélünk. A maximális uborkatermés eléréséhez szükséges ideális növekedési egyensúly fenntartásához számos eszköz áll a rendelkezésünkre.

A fajtatípus kiválasztásánál figyelembe kell venni a fóliasátrunk adottságait. Ha alacsony, rosszul szellőző fóliasátrunk van, nem igazán érdemes dús növekedésű, nagy lombot nevelő fajtával kísérleteznünk. Ilyen esetben inkább generatív típusú, viszonylag kis lombozatú fajtákat válasszunk.

Palánták fejlettsége. A helyrevetés, vagy fiatal, tálcás palánták kiültetése vegetatív irányba hat, míg fejlettebb, „megvénített” palánták használata generatív irányba viszi a fejlődést.

A fényviszonyok. A fóliasátrak túlzott beárnyékolása is okozhatja a vegetatív túlsúly kialakulását. Az árnyékoló rashelháló vásárlásakor 40%-osnál nagyobb árnyékoló hatásút (túl sűrű szövésűt) ne válasszunk!

Hőmérséklet-ingadozás. A kiegyenlített hőmérséklet, azaz a kis különbség az éjszakai és a nappali hőmérséklet között vegetatív irányba viszi az állományt, míg a nagy hőingadozás generatív irányba.

Páratartalom. Magas páratartalom tartása a fóliasátorban a lombozat buja növekedésének kedvez, míg a túl alacsony páratartalom a levelek elaprósodásához vezetnek.

Öntözés. A gyakori öntözés vegetatív irányba viszi az uborka fejlődését, míg a ritkább öntözés generatív irányba. A palánták megfoganását követő időszakban ajánlott enyhe vízmegvonás generatív irányba, azaz a virágképződés és kötődés irányába hat.
Tápoldatozással is tulajdonképpen folyamatosan az egyensúly fenntartását célozzuk meg.

A túl magas nitrogéntartalmú tápoldat buja lombozatnövekedéshez, súlyosabb esetben virág és terméselrúgáshoz vezethet. Azonban termések kineveléséhez folyamatosan szükség van nitrogénre is. Töményebb tápoldattal (magasabb tápoldat EC-vel) generatív irányba hat, míg a hígabb tápoldat és a tisztavizes öntözések a buja levélzet növekedését segítik elő.

Fellevelezés és „ablakolás”.  Ez egy drasztikus utólagos beavatkozás a növény fejlődésébe. Az alsó levelek eltávolításával („fellevelezés”) valamint egy-egy levél eltávolítása a lombozat felső részéből növekedési egyensúly szabályozásán túl jótékony hatással elehet a betegségek megelőzésében (szellősebb állomány).

Mit tehetünk?

Ahhoz, hogy irányítani tudjuk ezt a folyamatot, minden fent felsorolt rendelkezésünkre álló eszközt igénybe kell vennünk.

A másodvetésű uborkatermesztésre igyekezzünk generatív, kis lombú fajtát választani. Bármennyire is „macerás” ez a nyár közepén, viszonylag hosszú ideig kell a palántákat nevelnünk a poharakban. Egy kicsit készakarva el kell „rontanunk” a palántanevelést, s kissé megvénített, 4-6 lombleveles uborkapalántát kellene kiültetnünk. (Természetesen poharas palántákról van szó és nem sejttálcásról!)

A kiültetés utáni első két héten ne sajnáljuk a magas foszfor tartalmú starter-műtrágyát az uborkától. Ez nemcsak egy nagyobb, erősebb gyökérzet kifejlődését segíti elő, de a növény fejlődését is a generatív, azaz a termésképzés irányába viszi. A termőre fordulásig csak nagyon indokolt esetben adjunk pótlólagos nitrogént a tápoldatba. A termőre fordulástól aztán áttérhetünk egy nitrogéndúsabb tápoldatra a hajtáscsúcs vastagságának és az uborkák lesárgulásának függvényében. Ebben az időszakban az esetleg még mindig fennálló buja növekedést a termés nagy méretben történő szedésével is visszafoghatjuk.

Ha mindezek az erőfeszítések esetleg mégsem vezettek eredményre, akkor levethetjük a legdrasztikusabb, ám kétélű fegyverünket – a vízmegvonást. Ha néhány napig csökkentett mennyiséggel és magasabb EC-vel tápoldatozunk, az szinte biztosan a generatív fejlődési irányba billenti az állományunkat. Azonban, ha túllövünk a célon, az erős stressz a termések lesárgulásához, a talaj EC-jének (sókoncentrációjának) megnövekedése pedig a hajszálgyökerek elpusztulásához vezethet. Ez nagy terméskiesést eredményezhet, valamint a hajszálgyökerek leperzselődése után a sérült gyökérzet könnyen befertőződhet különböző hervadásos tüneteket okozó gombabetegségekkel.

Gál István,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány